2017-10-12

Ingar Johnsrud – Kalüpszó (Fredrik Beier 2.)

FÜLSZÖVEG: Fredrik ​Beier főfelügyelő élete széthullani látszik: öngyilkossági kísérlet gyanújával kórházba kerül, majd a munkahelyi pszichológussal igyekszik feltérképezni azt a bizonyos éjszakát. Hiába. Nem emlékszik semmire. Mi történhetett a kocsmában töltött este után? Miért viselkedik furcsán a társa, talán egy titkot őriz, és miért szabotálja az éppen folyó nyomozásukat? Mintha fantomot, fantomokat üldöznének két összefonódó gyilkossági ügyben. Az egyik áldozatot kegyetlenül megkínozták, a másik halálát véletlen balesetnek álcázták, és úgy tűnik, a szálak messzire vezetnek: a hírszerzésig, egy agyontitkolt katonai akcióig. És egy olyan felfedezésig, amely mindent megváltoztathat: egy már nem létező vírus szedi újra az áldozatait. Egy vírus, ami 1980 óta most először támad megint, napjaink Norvégiájában. Beier így már nem csak az emlékeiért harcol – azért is küzdenie kell, hogy minden belső és külső fenyegetést legyőzve megmenthessen másokat, megmenthesse az övéit.

Ingar Johnsrud a krimiírás nagymestere: a skandináv bűnügyi regények legjobb tulajdonságait ötvözi fordulatos, megdöbbentően kemény, mégis nagyon emberi világot ábrázoló thrillerében, amely méltó folytatása az előző, Követők című kötetének.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 460
Borító: KARTONÁLT
Súly: 406 g
ISBN: 9789634520115
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító:Vaskó Ildikó

SZERINTEM: Ingar Johnsrud mintha egy kicsit lazult volna, vagy legalábbis a Követőkhöz képest biztosan, hiszen a Kalüpszó egy kicsit kevésbé brutális regény, mint az előző rész. Apropó, előző rész, ha valaki szemez ezzel a könyvvel, akkor sem szükséges a Követőket ismernie, mert noha a szereplők ugyan azok, attól függetlenül ami lényeges, az a Kalüpszóban is le van írva, így nem indul az olvasó hátrányból.

No de Kalüpszó. Érdekes regény ez, hiszen kezdeném azzal, hogy az egyik norvégos tanárnőm fordította, aki jelenleg is tanít. Ez pedig azért is volt extra, hiszen ennek tudatában jobban odafigyeltem a fordításra – ami egyébként akkor feltűnő, ha rossz, vagy valamiért zavaró tényezők vannak benne –, a Kalüpszó szövege viszont kellemes és élvezetes, szóval amennyiben eljutok addig, alig várom, hogy Vaskó tanárnő a fordítás rejtelmeibe is bevezessen.

— Nem számít, mit tesz. Csak érezze úgy, hogy van értelme. Azt gondolta, hogy azok a tabletták megmenthetik? Sajnálom, ember. Magának kell megmentenie önmagát.

A könyv cselekménye két idősíkon fut, amik természetesen a végére összeérnek, és így bontakozik ki a teljes kép, s egyben a következő könyv – feltehetőleg központi – kérdése. Visszatekintve nekem pont a fent írtak miatt is a Kalüpszó jobban tetszett, mint a Követők, mert a kevesebb néha több: a rettenetesen sűrű események van, hogy elveszik az olvasás igazi élményét, és csak egy nagy massza marad az ember fejében. Ebben a kötetben szerencsére kevesebb a történés (na jó, az eleje, amikor nagyon ugrál az író az időben, az kicsit kavar volt itt is), viszont összességében számomra élvezetesebb is volt olvasni, nem vesztem el a rengeteg szálban.

Tetszett, hogy viszonylag nagy hangsúlyt kaptak a személyes szálak, akár Beier és Kafa, akár Beier és Bettina, illetve az exneje vonatkozásában. Tulajdonképpen Beier tipikus skandináv (sztár)rendőr: tudatmódosítók és pocsék magánélet, de kérdem én, ez olyan meglepő lenne? Ha a való életben gondolkodunk, akkor vajon lehet rendezett magánélettel bírni azt, hogy naponta hullák bukkannak fel, és nem egyszer gyilkosok törnek az ember életére?

A másik dolog, ami tetszett még, az a titkosszolgálati szál, illetve a könyv legvége, ahol tényleg minden puzzle darabka a helyére került, ráadásul igazán meglepő módon. Tulajdonképpen ha az összképet nézem, akkor a Kalüpszó egy "átlagos" skandináv krimi, azaz érdekes és fordulatos, kicsit hygge/lagom: se nem sok, se nem kevés, hanem pont jó. Nekem tetszett, bátran ajánlom neked is, ha felkeltette az érdeklődésed!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)