2017-07-08

Daniel Cole – Rongybaba

FÜLSZÖVEG: Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.

Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?

William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja… 
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot? 
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…

Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri - Insomnia 
Oldalak száma: 492
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 472 g
ISBN: 9789633109779
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017
Fordító: Illés Róbert

SZERINTEM: Nem tudom miért, de első blikkre a fülszöveg alapján az jutott eszembe, hogy jééé, ez a könyv olyasmi, mintha a Dexter első évadáról lenne szó. Aztán kicsit később összesakkoztam, hogy a Dexterben "csak" darabol az első évad gyilkosa, és nem több áldozatot varr egybe. Ettől függetlenül abból a szempontból nem tippeltem mellé, hogy egy elég pörgős és izgalmas könyvről van szó.

Nem árul zsákbamacskát a fülszöveg: van egy előtérbe helyezett nyomozónk, Wolf, aki kicsit különc, kicsit kilóg a sorból, és aki egy kicsit öntörvényű, de mindezekkel ellentétben a munkáját remekül végzi – már ami a bűnök felderítésére vonatkozik –, illetve egy összeszokott csapattal találkozhatunk a rendőrök részéről, plusz egy újonccal, aki tulajdonképpen kicsit felborítja az egyensúlyt, de a nyomozói csapat összetétele összességében zseniális, árnyalt, kidolgozott, szerethető karakterek (még azok is, akik nem annyira mondhatóak szimpatikusnak).

A Rongybaba egyébként egy elég pörgős, és élvezetes regény, akinek pedig igénye van arra, hogy még az előtt megtippelje az elkövetőt, hogy arra a szerző kitérne, akkor itt össze is lehet kapcsolni a dolgokat, bár bevallom, én mostanában már nem szeretek gyilkosokkal kapcsolatosan találgatni annyira :) Nincsenek üresjáratok, unalmas részek, tényleg végig pörög az egész cselekmény, talán ezért is annyira szerethető az egész történet a brutalitása ellenére is.


Ami nekem nagyon szimpatikus tud lenni egy krimiben, az a humor, és mindegy, hogy "light", vagy morbid – a Rongybabában inkább a morbid verzióval találkozhatunk akár Wolf, de inkább Baxter oldaláról, de szégyen vagy sem, én elég jókat mulattam néhány soron így is, és talán ez adta meg azt a pluszt a regénynek, ami miatt tényleg letehetetlenné vált, és amiért méltó tagja az Insomnia-könyveknek.

Összességében nem szolgál semmilyen forradalmi újítással az író, a könyv zsenialitása inkább abban rejlik, hogy az ember képtelen letenni, ha pedig mégis muszáj, akkor a történet vele marad. Én nagyon sokáig kattogtam azon, amikor nem olvastam, hogy vajon hogyan áll majd minden össze a legvégére, és egyáltalán nem csalódtam. Gyakorlatilag az utolsó oldalig izgulhattunk a szereplőkért, még szerencse, hogy lesz folytatás, így nem is szabadna lezárni egy sztorit.

Szóval ha nyárra valami elég ütős krimi-thrillert kerestek, akkor mindenképpen ajánlom a Ronygababát, engem nagyon meggyőzött.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)