2017-06-05

Nicholas Sparks – Kéz ​a kézben

FÜLSZÖVEG: Russell ​Greennek mindene megvan: boldogan él a feleségével meg a hatéves kislányával, és a munkájában is sikeres. Az élete azonban szinte észrevétlenül a visszájára fordul, amikor ott kell hagynia jól fizető munkahelyét, és arra kényszerül, hogy önálló vállalkozásba fogjon. A változás olyan fordulatokat hoz a család sorsában, amelyek jóvátehetetlenül megváltoztatják a mindennapjaikat. Russell kezdetben azt hiszi, csak a házasságát veszítheti el, de amikor azzal szembesül, hogy az eddig szeretett nő a gyermekét is elszakítaná tőle, végképp úgy érzi, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt. Ám egyelőre neki magának kell ellátnia a lányát, be kell indítania a saját cégét, és helyt kell állnia egy keménynek ígérkező válóper közepette is, így nem teheti meg, hogy lent ragadjon a mélyben. Jó oka van arra, hogy küzdjön, hogy ne adja fel: a lánya.

Nicholas Sparks regénye egy férfi felnőtté válásának történetét örökíti meg. Azt a kétségekkel teli folyamatot, ahogy az ember képes átvészelni a legrosszabb időszakokat, ahogy képes megtanulni a szeretet nyelvét, ahogy tragédiákat és csodálatos pillanatokat megélve készen áll egy igazabb életre.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 568
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 544 g
ISBN: 9789634520030
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017
Fordító: Pejkov Boján
Eredeti cím: Two by Two

SZERINTEM: Nicholas Sparkstól még soha nem olvastam, noha természetesen hallottam már a könyveiről, illetve hogy nagyon sok művét meg is filmesítették. Tulajdonképpen nagyon vegyes érzelmek vannak bennem, és a legnagyobb konklúzió, hogy talán nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem.

Az első kb. 120 oldalt úgy olvastam el, hogy oké, innen már csak jobb lehet. Nagyon ritkán találkozok olyan könyvbéli főszereplővel, akit legszívesebben megfojtanék, és itt azonnal kettőt is kaptam – Russ és Vivian is ez a kategória. Leginkább Russ karakterén voltam totálisan kiakadva, talán a mentalitásomból, talán a világnézeteimből adódóan, de egyszerűen azon is elgondolkodtam, hogy leteszem a könyvet, mert már nekem volt kényelmetlen, hogy harminc x éves kora ellenére egy papucs, vagy Csernus szavaival élve puhapöcs. Nem szeretem az ilyen mindenkinek behódoló, nulla határozottsággal rendelkező, önmagáért kiállni képtelen embertípust, férfiben pedig véleményem szerint gázabb a dolog. Igen drágám, persze drágám, ahogy óhajtod – a szolgák kommunikálnak így, és a történet elején ez még ha csak zavaró is volt, ahogy haladtunk előre a cselekményben, számomra egyszerűen hajtépőssé vált a dolog, példának okáért amikor Vivian minden szemétséget megengedett magának, akkor Russ hiába érezte, hogy neki ez így nem jó, behódolt a nőnek.

És ha a papucs férfi nem lett volna elég, ott volt Vivian karaktere, akit gyakorlatilag az ész nélkül költekező egoista ribancként tudnék néhány szóban összefoglalni.Nagyon sok dolgot el tudok hinni, meg tudok emészteni, na de amit ő csinált, annak nem hiszem, hogy túl sok valóságalapja van, és amíg a papucsférj-jelenség hihetőbb, addig Vivian inkább az irreális kategória felé közelít. Mégis, ha választanom kell, akkor egyértelműen Russ viselkedésén akadtam jobban ki, aki képtelen volt kiállni magáért, sokszor félt bármit is mondani, egyszerűen borzasztó volt elviselni is őt (mondom ezt én, aki bármikor megmondja a magáét bárkinek).


A sok Russell-Vivian töketlenkedés közben bevallom, hátra lapoztam-olvastam, és ez mentette meg az egész könyvet a szememben: körülbelül a harmadik harmada mintha egy teljesen más történet lenne, előtérben Marge-dzsal (aki nem mellesleg számomra a legszerethetőbb és legszimpatikusabb karakter volt végig).

A blogon megtalálható könyvajánlók nagy része spoilermentes, de erről a könyvről nem tudok úgy írni, hogy ne legyen benne, mert pont az a része ilyen, ami a legszebb, és legszívbemarkolóbb volt, ami miatt nem tudom azt mondani, hogy inkább nem ajánlom.

VIGYÁZZ, SPOILER!

Szóval Marge. Russ-nak igaza volt, ő tényleg egy bölcs ember, és olyan meglátásai voltak, amik az öccsét tényleg jó irányba terelgették, ám számomra valahogy az elosztás, és a mondhatni éles határ furcsa a könyvben. Egyrészt Vivian mintha egycsapásra megváltozott volna, jó, Russ mondjuk ugyan olyan töketlen maradt, és alapvetően a történet is Marge és Liz körül forgott, valahogy számomra nincs meg a balansz, az átvezetés a váltáshoz. Őszintén szólva azt sem igazán értem, hogy mi szükség volt Marge betegségére, majd halálára. Utóbbi tanító jellegűnek elment Russ karakterének, de kimondom, nekem túl összecsapottnak hatott, olyan na, akkor most jöjjön valami drámai lezárás. Persze, morzsolgattam a könnyeimet, mert a rák mellett nem tudok anélkül elmenni, és lehet, hogy pont ezért is érzem azt, amit a lezárással kapcsolatosan.

És ha már spoilerezhetek: nyilván az ember ne várjon hatalmas csavarokat egy romantikus regénytől, de szerintem totál kiszámítható volt az Emily-szál is, annak viszont örülök, hogy nem csettintésre omlottak egymás karjaiba, hanem hagytak időt kibontakozni a dolognak.

SPOILER VÉGE

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a Russell-féle óriáscsecsemő-szindróma csak arra szolgált-e, hogy a könyv végére elmondhassuk, szuper karkterfejlődésen ment keresztül, de tulajdonképpen nem érzem, hogy annyit fejlődött volna, és a könyv végére kialakult új helyzetek felé is vagy más terelgette, vagy szintén Vivian akaratának hódolt be.

Összességében nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel; olvasgattam Goodreads-véleményeket is, és annak legalább örülök, hogy tényleg nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem Sparks-tól, mert egy olyan témához nyúlt, ami elviekben kívül esik a komfortzónáján. És akkor most jön az, hogy kinek ajánlanám a regényt, ami nehéz. Leginkább a romantikus regények rajongóinak, illetve azoknak, akik jobban tudják a fent körbeírt férfitípust tolerálni, akiket nem zavar, ha valakibe abszolút nulla határozottság és talpraesettség szorult, mert nálam szerintem ezek miatt csúszott félre az élmény.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)