2017-06-27

Fredrik Backman – A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

FÜLSZÖVEG: Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. 
Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft.
Oldalak száma: 87
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 184 g
ISBN: 9789633245125
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017
Illusztráció: RAJZOKKAL
Fordító:Bándi Eszter
Eredeti cím: Och varje morgon blir vägen hem längre och längre

SZERINTEM: Fredrik Backman különleges helyet foglal el a szívemben, mostanra már határozottan kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc íróm. És szerencsére ezúttal sem okozott csalódást.

A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb faramuci módon nem egy hosszú regény, sokkal inkább egy rövidke, kávé mellett fogyasztható novella, viszont ennek ellenére ugyan olyan katartikus élményt ad, és ugyan olyan, Backmantól már jól megszokott érzelemskálát vonultat fel, amellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. A téma ismét a búcsú és az elengedés, egy kicsit más, de mégis hasonló módon.

Nagyapó nevet, Noah is. Szükségtelen ajándékokkal szokták meglepni egymást. Karácsonykor nagyapó egy zacskó levegőt adott Noah-nak, Noah pedig egy fél pár szandált ajándékozott cserébe. Nagyapó a születésnapjára egy olyan csokit kapott, amit Noah már megevett. Eddig ez volt nagyapó kedvence.

A svéd borító
Nem igazán tudtam elvonatkoztatni A nagymamám azt üzeni, bocs című regényétől, hiszen ha lecsupaszítjuk mindkét történetet, akkor nagyjából azonos dolgok jönnek elő: kisunokák, akik búcsúznak a nagyszülőtől, néha vicces, néha nagyon megható módon; nagyszülők és unokák, akik sokkal jobban átlátják a világ működését, mint a szülők, azaz a felnőttek, na és persze egy sor lehetetlen szituáció.

A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb a megszokottakkal ellentétben illusztrált, igaz, nem hatalmas képekkel, ám a kis rajzok egy kellemes pluszt adnak az élményhez.

Érdemes egyébként elolvasni a szerző levelét a kötet elején, majd ezek után a könyvet végigolvasva azt hiszem, nem marad el az, ami az eddigi összes általam olvasott Backman-könyvet összeköti: így-vagy úgy, de mindig sikerült megríkatnia a szerzőnek, és ez most sem maradt el.

A sárkányt nagyapótól kapta, amikor megszületett. Nagyanyó szerint ugyan nem célszerű plüss-sárkányokat adni egy csecsemőnek, de nagyapó azt mondta, hogy nem óhajt célszerű unokát.

Szóval ha szeretted az eddigi könyveit, vagy akár csak egyet is, akkor azt hiszem, meleg szívvel ajánlom neked a legújabb megjelenést is. De tulajdonképpen ha nem ismered Backmant, akkor is meleg szívvel ajánlom, hiszen nem találkoztam még olyannal, akinek ne tetszett volna az, amit olvasott tőle.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)