2017-05-13

Lakatos Levente – A ​pillangók ébredése (Szigor 5-7.)

FÜLSZÖVEG: Liza ​szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.

Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.

A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.

A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?

A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente hatalmas sikernek örvendő Szigor című regénytrilógiának második kötetében érdek és érzelem ismét összecsap.

Arcpirító erotika és gyilkos hatalmi játszmák csipetnyi humorral megszórva – lépj be Szigor világába!


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 350
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 378 g
ISBN: 9789633109526
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Sorozat: SZIGOR

SZERINTEM: Kimondom így az elején, én nagyon bírom Levente stílusát, ahogyan ír, mert kifejezetten szórakoztató és lebilincselő. Épp ezért eléggé vártam a Szigor folytatását is, noha az első részben picit sokalltam a politikát, viszont Liza és Igor kettőse körül mégis olyan, a lapokon keresztül is érezhető kémiát hozott létre, hogy mindenképp kíváncsi voltam, hogy hogyan alakul a két főszereplő sorsa. Biztosan illúzióromboló, de a mellékszereplők nem annyira hoztak lázba, bár volt egy-két koppanás, aminek eléggé örültem (a legszebb öröm a kárörörm, ugyebár).

A pillangók ébredése azt hiszem, hogy az első mondattal, és az első fejezettel megfogott, gyakorlatilag azért, mert Levente néhány oldalban, a könyve szereplőivel rendbe tette az összes fanyalgót, már ami azokat illeti, akik szerint lealacsonyító nem szépirodalmat olvasni vagy akár írni. Tavaly, amikor a Szigor első részéről beszéltem is kifejtettem, hogy egyszerűen mennyi megjegyzést, vagy akár beszólást, csúnya pillantást kaptam, csak mert Levi könyve volt a kezemben, és egyszerűen gáznak érzem, ahogyan az emberek megítélik őt és a kömyveit, sokszor olvasatlanul, és leginkább csak azért, mert vannak benne erotikus részek, vagy bármi más miatt, amiért "divat" utálni mindent, aminek köze van Lakatos Leventéhez.


– Nézd! – mutat elénk. – Egy felhő sincs felettünk. Olyan, mintha az ég egybeolvadna a vízzel. Mintha egy üveggömbben lennénk. – Egy üveggömbben – ismétlem meg. Az üveggömböknek három fő jellemzője van. Az egyik, hogy bárki felrázhatja őket. A másik, hogy könnyen törnek. A harmadik, hogy megjavíthatatlanok.

Első körben semmi zavarót nem találtam a könyvben (mint mondjuk az első részben a már-már zavaróan sok politika), inkább Liza és Igor felé billent a mérleg nyelve, az ő románcuk került előtérbe, természetesen megspékelve azzal, hogy még mindig nem vállalhatják fel nyíltan a "kapcsolatukat", így aztán elég sok kalandos jelenet kerekedett abból, hogy továbbra is sikerüljön titkolni. Spoilermentesen csak annyit mondanék, hogy Liza futása, azt hiszem, az a kedvenc részem, hatalmas volt :D

A ​pillangók ébredése Görögországban, Rodosz szigetén játszódik, ami szerintem ad a regénynek, na és a főhősöknek is egy adag pluszt, egy kis különlegességet, főleg ha az olvasó épp a kigyulladás szélén álló hármas metrón olvassa a könyvet, akkor lehet duplán olyan érzése, mintha nem a valóságban csücsülne, hanem a könyv lapjai lennének a valóság. A cselekményről pedig a spoileres dolgok miatt nem szeretnék semmit írni, na meg aztán annyi minden történik a könyvben, hogy nehéz is lenne csak néhány dolgot kiemelni, mindemellett pedig a bejegyzésem kedvcsináló, nem részletes irodalmi elemzés :)

Bevallom, faltam a könyvet, és ami a legjobban tetszett benne, az az izzó erotikus jelenetek, és a komoly párttaktika váltakozása volt; tulajdonképpen ebből a szempontból azt kapja az olvasó, amit megszokhatott Leventétől, avagy nincs üresjárat, nincsenek unalmas átvezető oldalak, vagy netán fejezetek, hanem pörög az egész regény az elejétől a végéig. És mivel A pillangók ébredése egy mondhatni második rész (jó, hivatalosan 5-7., de printben egy trilógia második kötete), ezért kicsit kérdésesnek is lehetne mondani, hiszen általában egy erős első rész után a második kevésnek hat a sorozatban, viszont a Szigornál nagyon nincs így, és ennek is örültem. Talán megkockáztatnám azt is, hogy jobban tetszett ez a kötet, mint az első.

Összességében aki nem olvasott még Leventétől, annak ajánlom akár ezt a sorozatot (hiszen hamarosan jön a következő, és azt hiszem a befejező része a Szigornak!), akár a Szeress jobbant, amivel én kezdtem, már ha a személyes tapasztalatokat nézzük, de nálam a többi könyve is kívánságlistás. Remek kikapcsolódás az összes általam eddig olvasott könyve, szuperül kirángat a jelenből, a hétköznapokból, mindenképpen ajánlom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)