2017-04-12

Angèle Lieby – Könnycsepp

FÜLSZÖVEG: Július 14-e előestéjén Angèle Lieby nem szűnő migrénes fejfájással egy strasbourgi kórház sürgősségi osztályára kerül. Állapota nem javul, ezért mesterséges kómában tartják.

Eltelik néhány nap, de az orvosoknak nem sikerül felébreszteniük: minden igyekezetük ellenére Angèle semmilyen életjelet nem mutat. „Le kell kapcsolni a gépekről.” – közlik a férjével. 

A házassági évfordulójuk napján azonban a lányuk felfedez egy könnycseppet anyja szeme sarkában. Angèle nemcsak él, de teljesen tudatánál van. Az első perctől fogva. 

Ezt a misztikus tapasztalatot meséli el ebben a könyvben, a saját testébe bezárt asszony tapasztalatát, aki mindent hallott, mindent érzett, de nem volt képes reagálni semmire. 

Megrendítő próbatétel életről, szerelemről, bátorságról.


INFORMÁCIÓ:
Oldalak száma: 196
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 260 g
ISBN: 9789639637962
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013
Fordító: Kelecsényi Ágnes

SZERINTEM: Bevallom, a kiadó oldalán akadtam rá erre a könyvre, egyébként soha nem jött velem szembe sehol. Ami nagy kár, hiszen elgondolkodtató, és érdekes olvasmány egy olyan betegségről, amiről soha nem hallottam még – és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

A szerző
Nekem néha szükségem van ilyen könyvekre, amik valahogy csak szimplán elgondolkodtatnak arról, hogy mindent leszámítva mennyire szerencsés vagyok, hogy minden végtagom és szervem megvan, és ép, hogy nincsen semmilyen súlyos betegségem, nem szedek rendszeresen gyógyszert, és nem kell bizonyos időközönként orvoshoz mennem. Persze, ez akár egy szempillantás alatt is megváltozhat, bár talán ezzel az egésszel mégis kicsit más a viszonyom, mint egy átlagos korombelinek, hiszen túl sok kapcsolatom volt már a halállal...

A fülszövegből kiderül, hogy pontosan miről is szól a könyv, amire talán legyinthetnénk is, hogy rendben, de ahogy elkezdtem olvasni, nagyon megérintett, főleg az a rész, amikor Angèle-t felébresztették a kómából, de gyakorlatilag a saját teste rabja volt. Ezt ő is kiemelte, és külső szemlélőként, olvasóként engem is az kavart fel a leginkább, ahogyan lemondtak róla, és úgy kezelték, mintha halott lenne (itt volt néhány érzéstelenítésmentes beavatkozás is), majd bevallom, borzasztó volt azt olvasni, hogy ő belül azon gondolkodott, hogy ha leveszik a gépekről, akkor  vajon érzéstelenítés nélkül lesz szervdonor, vagy mi fog vele történni?

A könyv második fele inkább arról szól, hogy hogyan lábadozott, épült fel, és szerencsére kifejtik, hogy a betegsége általi károsodás visszafordítható-e. Ezek a részek igazán aprólékosak, bár a hölgynek abból a szempontból szerencséje volt, hogy a férje mindent lejegyzetelt – nem a könyv miatt, hanem sokkal inkább hogy egyszerűbben átlátható legyen a felesége állapota.

A könyv gyakorlatilag egy érzelmi hullámvasút az olvasó számára, de szerencsére nem hagy lezárás, bizonyosság nélkül bennünket, és ez nagyon tetszett benne. Ha találkoztok a könyvvel, akkor mindenképpen ajánlom, mert tanulságos olvasmány, illetve elég rövidke, így egy egyestés "szórakozás" tulajdonképpen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)