2017-03-22

Babrik Alexandra – Szívem ​a szíved játszótere

FÜLSZÖVEG:
#156
Reggelente még hosszú pilláidon ül az álom.
A ablakból beszűrődő napfény, körberajzolja testünket az ágyon.
Szemedben apró pontként látszódom.
Gyűrött arcaink egymáshoz simulnak.
Borostád vonalakat szánt a bőrömbe.
Telhetetlenül szorítom karod, amivel ölelsz.
Mellkasodból hangos, ütemes dobogás szűrődik ki.
Szinte látom a szívveréseid.
Dallamuk mint egy hullámzó tenger.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: COLORCOM MEDIA KIADÓ
Oldalak száma: 102
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
ISBN: 9786158039321
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve:2016

SZERINTEM: Rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan fogok írni erről a kötetről. Bevallom, a versek nem állnak annyira közel a szívemhez, mert gimiben nem sikerült megszerettetni velem ezt a műfajt, később pedig inkább regényeket olvastam, teljesen kimaradtak a versek. És valahogy soha nem volt kézenfekvő számomra, hogy verseskötetet olvassak – pont emiatt.

Aztán most hirtelen megint nagyon sok (rossz) dolog történt, ami miatt a blog is vakvágányra került, meg a regények is; egyszerűen képtelen vagyok hosszabb szövegekre koncentrálni. Személyes dolgok, de ezek vezettek ahhoz, hogy többet forgassam Szandi kötetét, és hogy belekerüljön a táskámba, padokon, napsütésben olvasgassam. Egy-egy néhány soros verset ha többször elolvasol, megízlelsz, az valahogy más, mint amikor egy regényt olvasol. Főleg, ha vannak olyan versek, amik nagyon megtalálnak, amik annyira passzolnak az adott hangulatodhoz, hogy meg is könnyezed őket.

A cím tulajdonképpen tökéletesen átadja, hogy milyen versekkel találkozhatunk – gyakorlatilag a szerelem szép és jó oldalától az elválásig, elengedésig sokféle vers van benne, talán egy kicsivel több a szomorkásabb, illetve az azt leíró, hogy milyen érzések keringenek az emberben, miután vége a dolognak.


Őszintén szólva ez tényleg egy olyan könyv, ami praktikus, mert kicsi és könnyű, hogy a táskám része lehessen még egy jó ideig, és még kelleni fog idő ahhoz, hogy végigolvassam, vagy elmondhassam, az összes írással találkoztam. De azt már most tudom, hogy nem kell az összes verset elolvasnom ahhoz, hogy azt érezzem, hihetetlenül közel áll hozzám a kötet. Tudjátok, ahogy a regények, úgy talán a versek is attól változnak megítélésileg, hogy az olvasó éppen milyen lelki állapotban van, mennyire tud azonosulni azzal, amit olvas. Én sok verssel tudtam azonosulni, és ezért tudom azt mondani, hogy szeretem ezt a kötetet.

Szívem ​a szíved játszótere – ha a te szíved is épp egy játszótér, akkor ajánlom, még úgy is, hogy ha a vers, mint műfaj nem áll közel hozzád. Csak tégy egy próbát, ha van pár szabad órád, ülj le egy padra a tavaszi napsütésben, és random nyisd ki valahol, olvass bele, ha pár szó után nem érzed magadénak azt a verset, akkor forgasd tovább. Én is így szoktam. Ahol kinyílik, ott beleolvasok, és sokszor olyan helyeken nyílik ki, amit nem szoktam tovább lapozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)