2017-02-08

Miért pártoltam vissza a blogíráshoz a videózás után?

A tavaly márciusi könyves zárás indexképe
Olyan sokszor megkapom ezt a kérdést, szóval úgy gondoltam, inkább írok róla egy bejegyzést, amiben remélhetőleg sikerül kifejtenem a miérteket, és mindezt reményeim szerint egyrészt részletesen, másrészt pedig úgy, hogy megértsétek, és a poszt elolvasása után ne mondjátok azt, hogy ok, de ezt valahogy mégsem értem.

Ha rövid és tömör szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egyszerűbb blogot írni, és erre irányul a mindenkinek elmondott legfőbb s legtömörebb indokom is: ha egy videót felvettél, akkor onnan nincs visszaút (maximum ha újraveszed), ha a vágásnál jössz rá, hogy még pont belepasszolna két másik gondolat is, azt nem fogod tudni rendesen beletenni, maximum szövegbuborékban. És ha ez sokszor előfordul veled, akkor az azért bosszantó, valljuk be, és egy idő után lehet, hogy a nézők sem fogják preferálni.

Én egy blogbejegyzést általában több részben írok meg, van, amikor majdnem az egészet egyben, van, amikor csak egy-egy bekezdést, de alapvetően mindig tudok mit javítani rajta, így pedig máris érthetőbb a fent említett indok.

Amíg valaki nem kezd el videózni, addig szerintem bele sem tud gondolni, hogy ez mennyire időigényes. Nem csak leülsz, és beszélsz, hanem lányok esetében – jobb esetben – kiglancolod magad. Én legalábbis semmi pénzért nem tennék közzé olyan felvételt, amin nem vagyok kisminkelve, és a hajam sem áll vállalhatóan. Ne értsetek félre, simán elmegyek bárhova smink nélkül, és vasalatlan hajjal is, de ilyesmit azért inkább nem vállalok teljesen natúr ábrázattal. Aztán ha már ott tartasz, hogy leültél, hogy elkészüljön a videó, akkor az is minimum egy háromnegyed - egy órás felvétel kell, hogy a nyersanyagból egy 4-10 perces készterméket tudj varázsolni később a vágással. Ezek után pedig kezdődhet a már említett vágás, ami sok dologtól függ, de alaphangon ott van egy óra ez is. Ehhez csapjuk hozzá, hogy a profi világítás nagyon sokba kerül, egy átlag videós természetes fénynél készíti a videóit, ami mondjuk este 7-kor, a munka után hazaérkezve már nincs, hétvégén lehet, hogy a szomszédok fúrnak-faragnak, menni kell ide-oda, stb.

Talán az időigényesség nem hangzik annyira vállalhatatlannak, de akkor gondolom mondanom sem kell, hogy a blognál is, mint műfaj, így a videózásnál is erősen ajánlott a rendszeresség. Itt pedig akkor gondolom máris bonyolódik a dolog, ha heti 2-3 videót tennél közzé (főleg akkor, ha már néznek/feliratkoztak rád néhányan, ergó igénylik a friss kontentet). Természetesen nem kivitelezhetetlen, de rettentő sok időt vesz el, és egy idő után már nem biztos, hogy hobbiként, hanem nyűggént éled meg, hogy a nézőid hiába szeretnek, és hiába pozitív a visszajelzés, de emiatt el is várják, hogy friss tartalmat szolgáltass, és mivel (jobb esetben) szereted őket, és fontos neked ez az egész, te is elvárod magadtól, hogy a heti 2-3 videó meglegyen.

A marsi indexképe - itt nem külön fotót csináltam, hanem a videóból vágtam ki :)
És akkor az igazi negatívumok, amiket nem szokás leírni. A közönség olykor gonosz/értetlen/kötekedő/troll. Persze, ez a blogoknál is jelen van, de a videóimnál sokkal többször tapasztaltam, hogy jellemzően a kiskamaszok, akik képtelenek belegondolni több dologba, unatkoznak, a körükben menő a bullying, így nyilvánvalóan ha heccből is, de sokszor sértő, olykor konkrétan undorító kommenteket képesek írni. Nem velem történt, hanem másnál láttam, hogy a kisállatára vonatkozóan írt valami olyasmit az egyik kedvesnek nem épp mondható lányka, hogy kár, hogy nem pusztult el. No komment.... Egy videónál rettenetesen egyszerű véleményt formálni bárkinek, hiszen elindítod, és sokat nem kell tenni érte, hogy végigmenjen, így aztán sok értetlen embert is bevonzasz, mint mondjuk én, a Nyírd ki ezt a naplót!-sorozatnál. Esküszöm már csak röhögök a "de ebben rajzolni kell, nem firkálni" típusú kommenteken, holott mondjuk maga a napló leírásában is benne van, hogy úgy használod, ahogy akarod, ráadásul a címe is elég beszédes... A kérdés, amit ilyenkor a videós feltehet magának, hogy tényleg ezért töltöttem ezzel az időmet?! Tisztában vagyok vele, hogy ami az internetre felkerül pont pont pont, de például itt a blogon ilyesmivel nem szembesülök.

Vegyük az értetlenséget: tény, hogy manapság egyre több ember nem tud szöveget értelmezni, és ha nem is feltétlen az ő hibájuk, akkor is bosszantó, hogy téged találnak meg vele, olykor kiforgatják a szavaid, amit a videóban elmondasz. Itt a blogon, akár könyves bejegyzésnél, akár másnál, ahol egy-két képet leszámítva a poszt egy betűrengeteg, ezek típusú felhasználók alapvetően nincsenek jelen, pont emiatt, mert nem elég csak leülni a gép elé, hanem olvasni is kell, időt áldozni a bejegyzésre, és szerintem írásban sokkal konkrétabban átjön egy-egy gondolat, nem igazán lehet félremagyarázni. Mármint nem olyan szinten, mint mondjuk egy videónál. Ahhoz, hogy véleményt tudj formálni úgy, hogy az a komment ne kerüljön automatikusan törlésre a blogger részéről, végig kell rágnod magad a bejegyzésen, így pedig elég eltántorító a dolog szerintem. Az én tapasztalatom, hogy a blogon inkább az értő olvasók fordulnak elő (és erre mondjuk rá lehet húzni azt is, hogy alapvetően könyvet is olyan emberek olvasnak, akik megértik az adott szöveget, van az olvasáshoz affinitásuk, stb.),  de nyilvánvalóan egy-egy felkapottabb könyves bejegyzésnél van, hogy megjelenik a negatív típus is. És mielőtt még én lennék a csúnya gonosz Tekla, aki ilyesmit mert írni: nagyon sok, sőt, tulajdonképpen a legnagyobb része a múltbéli nézőimnek, illetve az olvasóimnak a normális felhasználói kategóriából kerül ki, akikkel szeretek beszélgetni, kommunikálni; jóindulatúak, és abszolút semmi probléma nincs velük. Nyilván a negatív dolgok kezelése egy másik lap, amiben nem vagyok pro, és talán ezért is verte ki nálam néhány komment a biztosítékot (de azért mégsem annyira, hogy emiatt hagyjam abba az egészet).

Összességében tudjátok, akinek nem inge... És most hiába írnám le, hogy akinek meg inge, az vegye magára, mert az a típus soha nem veszi magára.


Sokan és sokszor kérdeztétek a miértet, hát itt van. Számomra a legfőbb ok nem a negatív kommentek voltak, mert valahogy kezeltem őket, hanem sokkal inkább az, hogy elveszítettem az érdeklődésem, és rendszeresen nem tudnék újat mutatni, vagy ezt olyan szinten prezentálni, amit bátran/büszkén kiadnék a kezemből. A videózás – mint utóbb kiderült – számomra egy múló hóbort volt, és ezt egy percig sem bánom – sem azt, hogy belekezdtem, sem azt, hogy abbahagytam. Én nagyban indítottam, rögtön egy Canon fényképezőgéppel, de ezt sem bánom, hiszen mostanában videók helyett inkább fényképezek, és ez egy új hobbit adott számomra.

Ez a blog egy olyan dolog (hobbi), amit bárki (értsd akár az egyetemen a tanáraim, vagy akár a jövőbeli munkáltatóm) előtt bátran és büszkén merek vállalni, mert tudom, hogy a tőlem telhető maximumot igyekszem belefektetni az írásaimba, és egy olyan témáról szól, ami hozzám közel áll. Nem mellesleg pedig több, mint három éves, ami hozzám képest sok, így tulajdonképpen – ahogy már sokszor elmondtam –, egyfajta szenvedély is, hogy még mindig csinálom, és eszem ágában sincs befejezni.

És hogy mi lesz a YouTube csatornámmal? Jelenleg megmarad úgy, ahogy van, aztán majd ha egyszer a jövőben szeretnék, akkor töltök még fel videót, szóval egyáltalán nem zárkózok el előle, és nyitva hagyom ezt a "kiskaput". Esetleg Könyvfesztivál / Könyvhét vlog jöhet könyves témában, de még fogalmam sincs, hogy hogy alakulnak a dolgok. Egyszer lehet, hogy más témában újrakezdem, ha úgy adódik, bár az én asztalom inkább a blog, és az írott szöveg, na meg a könyvek, mint utóbb erre is rájöttem.

Ezzel a bejegyzéssel nem akarom elvenni senki kedvét attól, hogy belevágjon a videós életformába, sőt, sok sikert, és leginkább kitartást kívánok. Bár, ez a szenvedély-dolog itt is sokat számít, az olvasók/nézők érzik, ha valaki nem komfortos a választott témában, vagy közlési formában, meg aztán ez az egész egy hobbi, az ember általában ezért vág bele, nem azért, mert bármi nyereséget remél (bár ez egy külön téma).

Összességében örülök a videós kitekintésemnek, mert elég sok olyan technikai dolgot tanultam, amit egyébként soha nem sajátítottam volna el nagy valószínűséggel, ezzel pedig részben magamnak is bizonyítottam, hogy megy nekem a videózás is, ha szeretném.


4 megjegyzés:

  1. Szeretem a bejegyzéseidet olvasni, és megmondom őszintén, sokszor a videók alatt mást csinálok, így inkább preferálom a leírt szöveget, mert ott nem terelem el a saját figyelmem. Megnéztem mindig a videóidat is. A leírt szavaiddal egyet értek, és ha kaland is volt, jó kaland volt, kipróbáltad.
    Viszont, igen, ha nyűg, akkor nem éri meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy videók alatt sokszor én is mást csinálok, és hiába érdekel az adott videó, tegnap is néztem egyet, de közben elkezdtem írni egy hozzászólást is valahol, és elvesztem. A hangoskönyvek sem jók nekem, pont ezért: mindig matatok valamit közben, és képtelen vagyok odafigyelni, csak megülni a fenekemen. Ha én olvasok, az pedig nyilván más, az 100%-ban leköt.

      Törlés
  2. Offtopic, de a második képen nagyon tetszik a frizurád. :D :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D Teljesen egyszerű, csak ráhajtogattam a hajtincseket az előzőekre :))

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)