2017-01-22

Piper Kerman – Orange ​Is the New Black: Túlélni a női börtönt

FÜLSZÖVEG: Piper ​​Kerman szép karrierrel büszkélkedhet, tartós kapcsolatban él, szeretetteli családi légkör veszi körül. Az égvilágon semmi sem emlékeztet benne arra a vakmerő, fiatal lányra, akire annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt egy bőröndnyi drogpénz csempészését bízták. De a múltja nem ereszti. A jól szituált nő, zsebében egy híres magánegyetem diplomájával most csak a 11187424-es számú fogvatartott a connecticuti Danbury szövetségi börtönében. 15 hónapra ítélték, és most egyike annak a több millió embernek, akiket az Egyesült Államok büntetés-végrehajtási rendszere magába szippant. Az első meztelen motozástól a szabadulásig Kerman megtanul alkalmazkodni e furcsa világ szigorú viselkedésmintáihoz és légből kapott szabályrendszeréhez. A társadalom minden közegéből akadnak itt nők. Apró figyelmességekkel, szikár bölcsességekkel és az elfogadottság élményével ajándékozzák meg Kermant. Szívszorító, vicces, olykor felháborító Kerman története, melynek során bepillanthat az olvasó egy női börtön mindennapjaiba. Megtudhatjuk, milyen dolgokért kerül annyi nő hűvösre, és mi történik velük odabenn.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Twister Media Kft.
Oldalak száma: 320
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 280 g
ISBN: 9789638989963
Nyelv :MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Fordító:Csulák Márta

SZERINTEM: Kíváncsi voltam erre a könyvre, mert őszintén szólva belenéztem a sorozatba, és nem igazán nyerte el a tetszésem...plusz ahogy nézem, Piper még a sokadik évadban is börtönben van, engem meg jobban vonzott a kerek egész történet, ami 320 oldalban nem is olyan sok. Ó, és sorozat: ahogy nézem, elég sok nevet megváltoztattak benne, még úgy is, hogy alapvetően a könyvben sem azon a néven futnak az (egykori) elítéltek, amin a való életben, nyilván a személyiségi jogok miatt, utánaolvasva pedig kiderült, hogy a sorozat gyakorlatilag teljesen más, csak az alap, börtönsztorit tartotta meg.

Az írónő, Piper Kerman
Sokat tanultam azóta, hogy öt hónappal ezelőtt a börtönben landoltam: 
I. Hogyan takarítsunk intimbetét segítségével? 
II. Hogyan huzalozzunk be világítótestet? 
III. Miből derül ki, hogy két nő közt barátság vagy szerelem van? 
IV. Hogyan kell spanyolul káromkodni? 
V. Mi a különbség aközt, hogy valaki klafán (jól) vagy ergyán (rosszul) érzi magát?
VI. Hogy lehet leggyorsabban kicentizni, hogy valaki jó passzban van-e? 
VII. Miről ismerjük fel az érdekbarátságot egy kilométerről, széllel szemben? 
VIII. Honnan lehet tudni, hogy egy őr jó fej vagy seggfej? 
IX. Hogyan készül a legfinomabb túrótorta á la Sitt?

A könyvben talán az tetszett a legjobban, hogy a helyzeteket, amikről ír, nem rizsázza túl, nincs benne nyafi, hogy szegény Pipernek börtönben kell ülnie, ráadásul a végére még a tanulságot is saját maga vonja le ebből az egész kalandból. Viszont volt egy dolog, amit én nem igazán értettem a történettel kapcsolatosan, ez pedig az, hogy a bezártságon túl tulajdonképpen egy jó kis baráti társaság alakult ki, semmi durvaság, semmi megfélemlítés, pedig ha az ember a börtön szóra gondol, nem az ugrik be először, hogy túrótorta á la Sitt. A történet egyébként 2004-2005-ben játszódik, és persze, a könyv utolsó harmada azért tartogat úgymond meglepetéseket, de a számításaimhoz, vagyis inkább ahhoz az elképzeléshez képest, mi a fejemben élt, Danbury elég light volt.

Abban viszont egyetértek Piperrel, hogy valahol a rendszerben biztosan van galiba – és ez a rész különösen tetszett, ahogyan rávilágított –, mert aki olyan bűnt követ el, annak ülnie kell, és esélye sincs jóvá tenni azt, amit elkövetett, vagy esetlegesen ténylegesen szemtől szemben állni a cselekedetei következményével (esetünkben Piper drogot csempészett, ennek a következménye pedig a függők, akikkel ő is találkozott).
Természetesen ez nem a gyilkosokra, vagy más erőszaktevőkre vonatkozik, hanem az olyan kaliberű bűnökre, mint pl. a drogcsempészés, és persze, vannak helyzetek, amikor jóvátételre nem igazán van lehetőség.

A könyv tulajdonképpen egy kellemes kikapcsolódás volt; voltak részek, amiket faltam, és voltak részek, amiknél olyan érzésem volt, hogy oké, ez is megtörtént, de ugorjunk előrébb egy kicsit az időben, hogy mi is a vége. Alapvetően elgondolkodtatott a börtön-témáról, hogy vajon Magyarországon milyen lehet a helyzet, és vajon Amerikában mennyit változott a Kerman által leírtaktól 10-13 év alatt.

Összességében emészthető, kellemes, helyenként humoros, helyenként komoly történet, de semmiképp sem ad mély vagy tudományos képet a börtönök világáról. Az Orange ​Is the New Black: Túlélni a női börtönt egy memoár, egy szubjektív írás arról, hogy mi történt az írónővel abban a közel egy évben, amíg börtönben ült.


3 megjegyzés:

  1. Kíváncsi voltam a véleményedre, én még pár éve olvastam, és nekem is nagyon tetszett. Néztem a sorozatot is, de később beleuntam. Pontosabban, nagyon megutáltam az alapján Pipert, amiket tett a sorozatban.. Nem igazán illik össze a könyvbeli személlyel, és ez nekem nem jött be. Főleg az, amikor a börtönön belül is elkezdett illegálisan kereskedni..
    Mellesleg a könyv végén azért megmutatkozott, hogy nem minden megy olyan jól a börtönben. De azt hiszem, hogy ő is beleírta, hogy szerinte baromi nagy szerencséje volt ezzel a társasággal. Lehetett volna rosszabb, és biztosan van ott is rosszabb. Ez nekem is feltűnt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a végét direkt nem akartam leírni, mert abban azért van némi plusz izgalom :D

      Olvasgattam a molyos értékeléseket, és akik a sorozatot nézik, azoknak bejött a könyv, szerencsére, még ha fordítva nekünk annyira nem is :D

      Törlés
  2. Valahogy viszolygom a sorozattól mióta csak kijött, nem vonz, furcsának gondolom, de ha véleményed szerint nem ugyanolyan a könyv és a sorozat, akkor lehet beleolvasok, amúgyis kíváncsi vagyok arra, hogy mire ez a nagy hájp :D
    Sok sikert a további munkásságodhoz! :D

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)