2016-12-05

Roald Dahl – A ​barátságos óriás

FÜLSZÖVEG: A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor. Szofi legnagyobb szerencséjére. Ha ugyanis bármelyik másik óriás rabolta volna el az éjszaka kellős közepén, hamarosan felfalta volna reggelire. Amikor Szofi megtudja, hogy az óriások Angliába loholnak, és egészben nyeldekelnek le kedves gyerkedliket, ő meg a HABÓ elhatározza, egyszer s mindenkorra véget vetnek a szörnyűséges emberevésnek!







INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 
Oldalak száma: 292
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 324 g
ISBN: 9786155501036
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Illusztráció: RAJZOKKAL
Illusztrátor: Quentin Blake
Fordító: Nagy Sándor

SZERINTEM: A Matilda után nagyon kíváncsi lettem Dahl további műveire, s noha A barátságos óriás olvasása után a Matilda még mindig jobban tetszik, Szofi és a HABÓ (ezzel a címmel is megjelent a történet korábban) is levett a lábamról. Mert az alapja ugyan az, vagyis a tanítás, és a korosztálytól független, mindenki számára élvezhető mese, melyet bármely gyermek kezébe jó szívvel adnék oda.


Az alaptörténet szerint Szofi éjjel felkel az árvaházban, és meglátja a HABÓ-t, aki így magával viszi, mert még véletlen sem szabad, hogy a kislány kifecsegje, hogy óriások márpedig léteznek. A könyv ennek a furcsa kettősnek a történetét meséli el, na meg nem lenne igaz mese, ha gonosz szerzetek sem tűnnének fel, szóval a sztori másik része, hogy a rosszakat likvidálni kell. És ha már mese, akkor ott van egy másik igen fontos elem is, mégpedig a tanítás:

– Egyszerűen képtelen vagyok megérteni az emberbabokat – mondta a HABÓ. – Emberbab létedre azt mondod, hogy hátborzasztó és förtedelmes, hogy az óriások emberbabot esznek. Igaz vagy zagi? 
– Igaz – ismerte el Szofi. 
– Közben az emberbabok meg folyton egymást nyiffantgatjták – folytatta a HABÓ. – Ágyúval lövölködik egymást minden héten, és bombát hagyigálnak egymsát fejére. Az emberbabok folyton csak egymást ölik.

A történet nagyobb része egy diskurzus az óriás és Szofi között az élet dolgairól, mint például a fent olvasható idézet is, vagy hogy mi a különbség az emberek és az óriások világában. majd pedig arra térnek ki komolyabban, hogy a rossz óriásokkal mit is kellene tenni. Tulajdonképpen a történet számomra itt indult be, és itt éreztem azt, hogy nem nagyon tudom letenni. A végén még az angol királynővel is találkoztak, ami számomra egy olyan blokkja volt a történetnek, ami nagyon nagyon tetszett, és aranyosnak találtam, olyan tipikus a való életben ilyen nincs, de ez egy mese, ahol minden megtörténhet.

Aki esetleg hozzám hasonlóan nem találkozott még ezzel a könyvvel, vagy a belőle készült filmmel, annak nem szeretném úgymond lelőni a poént, szóval megmaradnék a fent vázolt körvonalaknál.


 – Az álmok – folytatta végül a HABÓ – suhanva szállnak az éjszakában, és eközben nagyon halk zimmegő-zümmögő hangot hallatnak. De ez a gyenge zimi-züm olyan ezüstösen finom és lágy ám, hogy az emberbabok képtelenek meghallani.

Összességében tetszett a könyv, viszont az eleje nálam nagyon döcögött, és nem tudom, hogy csak épp nagyon nyűgös voltam, vagy tényleg nem nagyon jött be. Mindegy is, mert végül is kárpótolt a második fele, ahol hasonló élmények értek, mint a Matildánál.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)