2016-12-07

Debbie Macomber – Első ​hó

FÜLSZÖVEG: Ashley ​​Davison, a mindig vidám egyetemista lány eredetileg úgy tervezte, nem utazik haza karácsonyra, egy váratlan kényszerszabadság miatt azonban lehetősége adódik arra, hogy egyedülálló édesanyjával töltse az ünnepeket Seattle-ben. Dashiell Sutherland, az egykori katona is ugyanoda tart egy állásinterjú miatt. Csak a repülőtéren szembesülnek azzal, hogy a karácsony előtti utolsó járatra elfogytak a jegyek, és már az autókölcsönzőnél is csak egyetlen kocsi maradt szabadon. Bár elsőre kifejezetten ellenszenvesnek találják egymást, a kényszer szülte helyzetben vonakodva mégis úgy döntenek, hogy együtt kelnek útra.

Néhány percnyi kínos csend után azonban megtörik köztük a jég: nemcsak az derül ki, hogy sok közös van bennük, hanem meglepődve veszik észre, hogy lassan, de biztosan vonzódni kezdenek egymáshoz. Az úton kalandos események sora hátráltatja őket – lehet, hogy nem érnek oda időben Seattle-be, de még az is megtörténhet, hogy a legszebb karácsonyi ajándékkal lepi meg őket az élet.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 216
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 196 g
ISBN: 9789636439163
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016
Fordító: Gieler Gyöngyi
Eredeti cím: Dashing Through the Snow

SZERINTEM: Nem szoktam romantikus regényeket olvasni, nekem ezek valahogy eddig nem tűntek komfortosnak, de azért így karácsony előtt úgy voltam vele, hogy adok egy esélyt, leginkább a karácsonyi romantikusoknak, hogy talán adnak egy plusz ünnepi hangulatot. Sikerült az utóbbi is, ráadásul pont az Első hó volt az, amivel nagyon pozitívan csalódtam a műfajban.

Hogy miért? Délután, a BKV-n kezdtem neki, és még aznap este be is fejeztem ezt a könyvet. Persze, elég rövidke, szóval ebben semmi ördöngősség nincs, ellenben azt vettem észre, hogy míg egy csavaros kriminél azért emlékezni kell, hogy ki mikor merre és mit csinált, addig egy romantikus regénynél nem igazán kell igénybe vennünk az agytekervényeinket, helyette csak leülsz, és totálisan kikapcsolsz, belemerülsz egy másik világba, a könyvbe. Taps-taps, jobb későn, mint soha :D

Az Első hó eleje furcsa volt kicsit számomra, mert a főszereplő lány, Ashley egy kissé ügyefogyottnak tűnt, amolyan drama queen-nek, és őszintén reméltem, hogy nem ilyen lesz az egész könyvben. Szerencsém lett, mert az első hisztiroham enyhült valamelyest, majd a végére még megszeretni is sikerült őt is, meg a másik főszereplőt, Dash-t is. A történet szerint kocsival indulnak útnak Seattle-be, ami 14 órányira van, de szerencsére mégsem egy tipikus roadtrip-ről van szó.

Meghan Ory és Andrew W. Walker

Ez a bekezdés talán egy kicsit spoileres lehet, szóval saját felelősségre tessék elolvasni! Ashley-t és Dash-t autókázás közben az FBI veszi célba, azzal az indokkal, hogy Ashley terrorista, és nagy a valószínűsége, hogy bombát akar robbantani. Számomra ez annyira nem illett bele ebbe az egészbe, ahogyan Ash és Dash elromantikázgattak, majd a következő oldalon a habzó szájú FBI-ügynökök fejezete következett, na meg hogy a gerlepár végül majdnem mindig kicsusszant a hivatalos szervek karmai közül. A kihallgatás pedig, csak néztem, hogy én most tényleg romantikus regényt olvasok, vagy házszámot tévesztettem? Nyilván sejtettem, hogy ez valami téves dolog lehet végig, és csak arra tippeltem, hogy hogyan derül ki, hogy Ashley mégsem terrorista. Persze, ez a műfaj alapvetően nem arról szól, hogy az olvasót meglepi éri a végén, de ez az FBI-rész számomra túlságosan, már-már zavaróan kiszámítható volt, teljesen felesleges volt, vagy ha mégis annyira muszáj, akkor egy kicsit lágyabban is meg lehetett volna oldani szerintem, hogy ne üssön el annyira a cselekmény fő ágától.

Azt nem tudom, hogy a történet rövidsége, vagy amiatt, mert alapvetően tetszett, de nem volt annyira durván zavaró a fent említett rész. Ellenben magával ragadott, és tényleg kikapcsolt, szóval mindenképp ajánlom az Első hót, ha hasonló műfajú könyveket keresgéltek az ünnepek előtt, és mondjuk nem feltétlen a karácsonyfa mellett ünneplő/evő kitalált családra vagytok kíváncsiak, hanem a karácsony szellemében tett autókázásra egy kiskutyával aranyos, vicces, néha hajtépős kalandokkal.

Ó, és 2015-ben a Hallmark tévéfilmet készített a regényből (a fenti kép is abból van), mindenképp tegyetek egy próbát vele, én mindenképp megnézem még decemberben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)