2016-12-19

Blake Crouch – Az ​utolsó város (Wayward Pines-trilógia 3.)

FÜLSZÖVEG: Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.

Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.

Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 304
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 370 g
ISBN: 9786155522062
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Sorozat: WAYWARD PINES-TRILÓGIA
Fordító: Makai Péter Kristóf

SZERINTEM: Egy éve, valahogy így, december táján ismerkedtem meg az első Wayward Pines-kötettel, amibe igazából azonnal beleszerettem. Aztán idén őszig vártam a másodikkal, majd amikor nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal az olvasás terén, akkor levettem a polcról Az utolsó várost, mondván ezzel nem lehet baj, ez annyira jó, biztos imádni fogom. És így is lett :)


Egy trilógia harmadik részéről van szó, tehát nem igazán tudom, hogy mit lehetne mondani a könyvről úgy, hogy ne legyen spoileres. És talán most nem is ragaszkodok ahhoz, hogy a szó szoros értelmében a könyvről írjak, sokkal inkább a három könyvet kicsit összegyúrom, és az egész Wayward Pines-élményről szólnék. De előtte azért íme néhány gondolat a záró kötetről.

Trilógiát írni rizikós dolog, mert noha általában az első részek jól sikerülnek, a folytatások elég nagy mélyrepülések, nem beszélve a befejező kötetekről, amiben vagy egy sor olyan dolog történik, ami okán az olvasó a szívéhez kap, és/vagy a lezárás pocsék/dühítő/túl szomorú/nem tetszik. No kérem, Az utolsó város nem ilyen, és ezen nagyon nagyon meglepődtem. Az események pörögnek, ahogyan megszokhattuk, néha rásüthetjük, hogy kiszámítható (sőt, nyilván vannak olyan részek, mert a főszereplő miért nem hal meg úgy általánosságban az előtt, hogy a célját végigvitte volna?), és aminek nagyon örültem, hogy ebben a részben is sok információra derül fény. Sokszor szájtátósan. Ebből kifolyólag szerintem megéri az újraolvasást, már csak a tények tudatában is, a szereplők ismeretével, hogy jobban képben legyen az ember. Egy egész kisvárosnyi szereplőnk van, én meg például mindig azzal küzdök, hogy nem nagyon tudom memorizálni ötnél több után, akiket azonnal bedob az író, hogy akkor most mit és merre.

A sorozat vége: tetszett, mert leginkább a számomra legnagyobb kérdésre adott választ, mármint sejtetni engedte. Aztán jött az epilógus, ami igazából nem volt hosszú, de utána kicsit hiperventilláltam, hogy mi, így nem lehet vége, mert így ezzel én még nagyon szívesen elolvasgatnék legalább három könyvet! Persze azért ki tudok egyezni a végével, és egyébként korrekt volt, és tetszett, de azért valahol titkon mégiscsak reménykedem legalább egy kiegészítő kötetben. Mert a szívembe zártam a sorozatot.

Tulajdonképpen ha valaki azon vacillál, hogy belekezdjen-e, akkor egy nagy IGEN! a válaszom, hiszen fentebb is írtam, hogy a tipikus sorozathibákat Crouch nem követi el, ettől pedig hihetetlenül élvezhető lesz a három könyv. Ó igen: a műfaja sci-fi, ami nekem kicsit furcsa volt, legalábbis abból a szempontból, hogy A marsi után azt hittem, nem nagyon fogom kedvelni, s lám, itt a Wayward Pines. Nem csak hogy emészthető, de pörgős, és izgalmas, itt nem voltak nehéz szakkifejezések, szóval köszönöm Wayward Pines, hogy kicsit közelebb hoztad hozzám a műfajt.

Kedvenc lett, szóval ha esetleg ömlengenék még a jövőben "egy keveset" róla, akkor ez csak ezért van :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)