2016-11-12

Sylvia Löhken – A ​csend ereje

FÜLSZÖVEG: Türelmesen ​​meghallgat másokat, előbb gondolkodik, csak utána beszél. Egy találkozókkal teli nap után szívesen van egyedül. Jobban szereti, ha kevés, de igazán jó barát veszi körül. Ezek a visszahúzódó vagy introvertált emberek legfőbb jellemzői. 

Ebből a könyvből most megtudatja, hogyan érvényesítheti visszahúzódó emberként erősségeit a szakmai- és magánéletben, például jó koncentrációs képességét, analitikus gondolkodását vagy függetlenségét. A jól bevált stratégiák segítik, hogy a kapcsolataiban, tárgyalások vagy viták alkalmával jól szerepeljen és legyőzze az akadályokat. Megtudhatja, hogy befelé forduló ember létére hogyan válhat sikeres vezetővé a saját személyes stílusával, és hogyan dolgozzon hatékonyan együtt extrovertált munkatársaival. 

A szerző a legfrissebb pszichológiai kutatások alapján, sok gyakorlati példával szemlélteti, mi a különbség az introvertált és extrovertált emberek között. Segít áttekinteni a családi és baráti körben zajló beszélgetéseket is az introvertált ember szemszögéből. Számtalan tanáccsal szolgál, hogyan éljen partnerével vagy egyedül, és hogyan bánjon az introvertált és extrovertált gyermekekkel. 

Dr. Sylvia Löhken PhD fokozatú nyelvész és kommunikációs szakértő, emellett okleveles coach. Oktatói és kutatói tevékenységét követően tíz évig volt a DAAD (Német Akadémiai Csereszolgálat) vezető beosztású munkatársa Németországban és Japánban. 2003 óta az introvertált személyiségtípusú emberek tanácsadója.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 274
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 450 g
ISBN: 9789633109144
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Fordító: Malyáta Eszter


SZERINTEM: Van az a bizonyos introvertált-téma, ami néhány hónappal ezelőtt nagy port kvart, meg talán egy kis közfelháborodást is, hiszen akkoriban valami teszt, vagy nem is tudom mi alapján hirtelen mindenki introvertált lett. Nos, a könyv alapján ha nem is mindenki ilyen, de elképzelhető, hogy sokan azok, olyan nagy számban, mint ahogy annó meglepődött mindenki, hiszen a dolog itt sem csak fekete vagy fehér.

Engem pedig mostanában talán még inkább érdekelnek az ilyen témájú, befelé fordulós könyvek, ugyanis azt tudom, hogy introvertált vagyok, de vannak bizonyos kis dolgaim, amik számomra természetesek, de összességében nem igazán lehet azt mondani rájuk, hogy teljesen hétköznapi, vagy hogy sok ember ilyen. Kíváncsi voltam, és kíváncsi vagyok, hogy mi áll mögötte, és hogyan lehet egy kicsit változtatni rajta.

Semmi szükségük például arra, hogy hosszas fejezeteket olvassanak arról, milyen fontos odafigyelni a másikra. Épp ellenkezőleg: ők odafigyelnek, csak azon csodálkoznak, rájuk miért nem figyel senki.

A könyv olvasása közben, illetve elolvasása után viszont rájöttem, hogy nekem személy szerint valami más lehet amögött, hogy vannak alkalmak, amikor például egyáltalán nem akarok kimozdulni, embereket látni, hanem csak és kizárólag a megszokott nyugalomhoz ragaszkodom, bármi áron, vagy legalábbis az író ezt így egészen konkrétan nem említette. Említett viszont egy csomó minden mást, hasznos és érdekes dolgokat: azt például tudtátok, hogy nem csak az introvertált és extrovertált kategória létezik, hanem egy skála, így például nem mindegyik intró pont ugyan olyan, vagy mondjuk extro és extro között is hatalmas különbségek lehetnek? Olyasmi, mint a pH-skála, szóval mondjuk lúgos és lúgos között is lehet ég és föld.

A szerző

A könyv egyébként leginkább egy olyan témára fókuszál, amivel nekem hála a jó égnek nincs gondom, ez pedig a kommunikáció: személy szerint ha bajom van, akkor mondom, akkor is, ha a véleményem más, és mindenképp kikívánkozik. Sok intró pedig nem mondja, hogy mi nyomja a szívét, erre pedig rengeteg tipp, tanács, és gyakorlat van a könyvben. Sőt, a kötet végén Löhken külön foglalkozik a munkahelyi kapcsolatokkal, a párkapcsolatokkal, és a szülő-gyerek viszonnyal, lebontva, hogy hogyan célszerű megközelíteniük a feleknek egymást, ha ilyen vagy olyan besorolásban vannak.

Ebben a kötetben nekem nagyon tetszett, hogy akár az egyik, akár a másik végén helyezkedik el valaki annak a bizonyos skálának, a szerző leírja, hogy senki sem csodabogár, és senki ne érezze magát kevésbé komfortosan azért, mert olyan, amilyen. Vegyük példának azt, amit magammal kapcsolatosan fogalmaztam meg fentebb: egészen konkrétan így nincs benne, de nagy vonalakban kaptam választ a miértre, mégpedig az introvertált embereknek a nyüzsi után egyszerűen szükségük van a csendre, az egyedüllétre, hogy egy kicsit összeszedhessék magukat, feltöltődhessenek.

Alapvetően nekem az volt ez érzésem, hogy ez a könyv inkább azokra fókuszál, akik az introvertált skála intro szélén helyezkednek el, így pedig nagyon sok olyan téma is volt, amiket egyszerűen átlapoztam, mert az adott probléma számomra nem probléma. Leginkább azoknak ajánlanám a könyvet, akiknek elsősorban a mindennapos kommunikáció okoz gondot, vagy éppen az, hogy megértsék azt, hogy miért és miben mások ők, mint azok, akiknek a lételemük az, hogy a középpontban legyenek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)