2016-11-09

Stephen King – Aki ​kapja, marja (Bill Hodges 2.)

FÜLSZÖVEG: A ​​_Mr. Mercedes_-ben bemutatkozó hősök eklektikus hármasának főszereplésével itt a mesteri, lélegzetelállító folytatás egy olvasóról, aki túlzásba viszi a rögeszmés rajongást egy emberkerülő íróért. 

„Ébresztő, géniusz!” – így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény. 

Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr. Mercedes-merényletben, megtalálja a kincset, úgyhogy a Bill Hodges-féle csapatnak most Pete-et és családját kell megvédenie az egyre eszelősebb és vérszomjasabb Morristól, aki harmincöt év után kiszabadult, és követeli vissza a noteszait meg a pénzét. 

King a Tortúra óta nem foglalkozott az olvasóval, aki addig bálványozza az írót, amíg baj nem lesz belőle. Az Aki kapja, marja nemcsak vérfagyasztó, bravúros krimi, de azt is bemutatja, hogyan formálja az irodalom az életet – jól vagy rosszul, most és mindörökké.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 400
Borító: KÖTVE,VÉDŐVEL
Súly: 620 g
ISBN: 9789630797245
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Bihari György
Eredeti cím: Finders Keepers

SZERINTEM: Stephen Kingtől olvasni mindig élvezet – csak nem mindig ugyan olyan élvezet. Vannak könyvei, amiktől sírni tudna az ember, annyira jó, annyira zseniális, és vannak könyvei, amin meg csak hümmög, hogy na de hát volt már jobb is, de azért köszönjük, hogy vagy, Mr. King. Az Aki kapja, marja leginkább a sírni tudnék-elv felé tendál, no és ha már ott van a cím mellett, hogy Bill Hodges 2. – igen, ez a Mr. Mercedes folytatása –, akkor erről is írnék néhány szót. Alapjában véve másabb a könyv, mint az első rész, és egészen konkrétan nem is olyan szoros a kötődés, mint mondjuk A Setét Torony-ciklusnál.Ettől függetlenül érdemes sorban haladni, mert érzésem szerint a következő kötetben nagyon sok dolog a helyére kerül majd.

Mint ahogy a fülszövegből is kiderülhet, új szereplőkkel indul a könyv, mégis egy olyan helyzetbe ültetve, ami szorosan kapcsolódik az előző kötethez: a Brady Hartfield, a Mercedeses gyilkos által megsebesített férfi családjáról kaphatunk komolyabb képet, hogy hogyan indulnak el lefelé a lejtőn, és a fiú, Pete Saubers hogyan menti meg a családját. A megmentés hogyanja és miértje pedig a könyv fő szála lesz, s nem csak azért, mert a pénz és a noteszek másnak is kellenek, hanem mert szerintem egy elég komoly erkölcsi dilemmáról olvashatunk Pete kapcsán. Ezzel pedig egybefonódik az a szál, ami miatt végigizgulhatjuk az egész könyvet, avagy Pete és Morrie harcának kimenetele, mely végig jelen van, ám csak a végén bontakozik ki, ekkor kapunk egyfajta megoldást.



Mr. Ricker ma bő ujjú, kasmírmintás inget viselt, pszichedelikus nyakkendővel. Pete szerint ez az összeállítás sokat elárult abból, miért mondott csődöt a virággyerekek nemzedéke.


– Maga ostoba – felelte váratlan, ujjongó elragadtatásban. – Azt gondolja, hogy okosabb annál a másik kettőnél, de nem így van. Ők legalább tudják, hogy a készpénzt el lehet költeni. – Előrehajolt, rámeredt arra a sápadt, pulykatojás arcra. – Figyelj csak, öcsi. A magadfajta kölykök miatt van rossz híre az olvasásnak. 
– Utolsó figyelmeztetés! – mondta Morrie. 
– Baszd meg a figyelmeztetésed. Meg az anyádat is. Lőj le, vagy tűnj a házamból.
Morris Bellamy lelőtte.

Az Aki kapja, marja egy zseniálisan megkomponált krimi, az a fajta, amikor a körmödet rágod, hogy mégis mi fog történni (de azért persze valahol sejted is a végét), szurkolsz a jófiúknak, és reménykedsz, hogy a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Mindemellett pedig néha oda-oda kacsintgat Brady Hartfield is, majd a végén csak azt kérdezed, hogy miiiiii? Az a baj, hogy tűkön ülve várom a folytatást, mert az előző rész vége nem vetett fel olyan kérdéseket, melyekre azonnal akartam a választ, az Aki kapja, marja utolsó jelenete nagyon is ilyen volt.

Nagyon tetszett, s noha nem ez a könyv a legkiemelkedőbb írása, véleményem szerint mindenkppen megéri elolvasni (a sorozatot).


Összességében tehát ajánlom, főleg azoknak, akik kedvelik Kinget, és azoknak is, akik a műfajjal ismerkednek: a Mestertől sokan félnek, hogy mennyire sötét világokat teremt, ám az Aki kapja, marja, és Mr. Mercedes gyengébb lelkületűeknek is fogyasztható.

Még egy dolog, zárásként: rá lehet Stephen Kingre húzni, hogy idős, hogy a legjobb sztorijait már megírta, de azt nem lehet elmondani, hogy nem egy igazi zseni. Az évek és a rutin, ugyebár, ehhez társítva azt, hogy a zsenialitása megkérdőjelezhetetlen (igen, és az a majdnem teljesen elvetemült olvasó vagyok), és valami ilyesmi kerekedik ki mindebből. King újabb regényei is szuperek, pörgősek, élvezetesek, még úgy is, hogy mondjuk egy Carrie, vagy egy Borzalmak városa zsigeribb horror.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)