2016-11-30

Roald Dahl – Matilda

FÜLSZÖVEG: Matildával sok a baj. Falja a betűket, könyvtárnyi olvasnivalót cipel haza, valóságos fejszámoló művész. Szülei szörnyülködve szemlélik leányuk különcségeit, s megpróbálják rávenni az egyetlen értelmes elfoglaltságra, a televízió bámulására. Matildával azonban nem sokra mennek. Iskolába akar járni és tanulni szeretne. Itt találkozik a tündéri tanító nénivel, Édess kisasszonnyal, és a félelmetes igazgatónővel, Ordass kisasszonnyal. Számtalan torokszorító és mulatságos kaland közben döbben rá, hogy csodatevő képességgel is rendelkezik… 

Matilda fordulatos és meghökkentő története Roald Dahl legújabb, ifjaknak szóló fantasztikus varázslata.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 
Oldalak száma: 296
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 334 g
ISBN: 9786155501043
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Illusztráció: QUENTIN BLAKE ILLUSZTRÁCIÓIVAL
Fordító: Totth Benedek

SZERINTEM: Kíváncsian fogtam neki a Matildának, mert valljuk be, Roald Dahl-nak elég nagy neve van, ám én még semmit nem olvastam tőle. Eddig. És a Matilda egy hihetetlenül jó kezdés volt, mert egyszerűen imádtam a történetet.

A könyvvel kapcsolatosan, ami legelőször realizáltam az nyilván a borító volt, másrészt pedig a szerkesztése: nagy margók, viszonylag nagy betűkkel, nagyon sok (szép) illusztrációval, egyszóval minden adott ahhoz, hogy egy gyereknek is a kezébe lehessen adni, és maga elolvashassa. Én ugyan nem vagyok már gyerek, és tulajdonképpen ezek a dolgok egészen semlegesek is voltak (leszámítva az illusztrációkat, mert azok felnőtt fejjel is nagyon tetszettek), maga a történet egy olyan mese, ami tulajdonképpen jolly joker, azaz gyereknek is, felnőttnek is jó szívvel a kezébe lehet adni. Az pedig szintén egy nagy plusz volt, hogy sok-sok könyvről is szól ez a mese, na meg Matilda egy igazi könyvmoly, aki nem mellesleg a főszereplője is a sztorinak.


A könyv tényleg egy mese (legalábbis a felnőtteknek biztosan), hiszen én egy délután alatt olvastam el, illetve nyilván már az alapok is elég mesések, példának okáért, hogy Matilda mindössze négy évesen olvas, könyvtárba jár, és csettintésre bármekkora számokat képes összeszorozni; vagy mondjuk spoilermentesen ott van egy másik képessége is, ami a könyv második felében derül ki.

Mese és mese között is akadhatnak azért nagy különbségek, és tulajdonképpen azon gondolkodtam, hogy Matilda története miért is tetszett nekem annyira. A kislány olvasás iránti rajongásával abszolút tudtam azonosulni, a szülei negatív szerepei pedig hozzátartoznak minden meséhez (mármint a negatív karakterek), s noha ez kicsit hosszabb, mint néhány oldal, azért megvan az a tipikus mesei íve a cselekménynek, amikor Matilda különféle kalandokon megy keresztül, majd pedig eljön a boldog megoldás – hiszen a mesék erről szólnak, boldog megoldásokról. A történetvezetés zseniális volt, nem voltak benne túlmagyarázások, és a poénok is a kellő időben, jól adagolva jöttek, azaz lehetett rajtuk mosolyogni, nevetni. A rázós részek pedig természetesen nem voltak azért annyira rázósak, hiszen azt hiszem, ennek a könyvnek is mi más lehetne a célja, mint hogy a gyerekekkel megszerettesse az olvasást.


Egy szó mint száz, nekem nagyon tetszett ez a mese, hiszen egyrészt olvasmányos volt, másrészt pedig olyan elemekből állt össze, amikkel abszolút lehet azonosulni; a főszereplő pedig annyira szeretetreméltó, és pozitív, hogy végig szurkoltam neki, habár azért sejtettem, hogy valamiféle boldog megoldást kap.

A könyvben Quentin Blake illusztrációit találhatjátok – a bejegyzésben is –, amik szerintem remekül sikerültek, és nagyon passzolnak a könyvbe.

Ó, és mondhatni természetesen a könyvet meg is filmesítették, igaz, nem napjainkban, hanem 1996-ban, viszont úgy hiszem, nagyon sokaknak lehet ismerős a sztori, vagy legalábbis az arc:


A filmet körülbelül félig láttam, és nagyon aranyos az is, nem eszközöltek igazán nagy változásokat, talán csak annyi, hogy a szereplők nevei nem úgy vannak (lefordítva), mint ahogyan a könyvben – ami nekem jobban tetszett.

Ha szerettétek a filmet, mindenképp olvassátok el a könyvet is, vagy ha nem ismeritek egyiket sem, akkor is mindenképp ajánlom, hiszen Dahl könyvei egy olyan varázslatos élményvilágba kalauzolnak, ahová felnőtt fejjel is élvezetes belépni, és ottragadni.


6 megjegyzés:

  1. Filmen is, könyvben is szerettem, szeretem. Egyet értek minden leírt szavaddal! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a filmet még meg kellene nézni egyszer, mert kb. félig sikerült elcsípni múltkor :)

      Törlés
  2. Szia!
    Én is pont most olvastam ezt a könyvet, legalábbis ebben a fordításban :)
    Mindig meglepődöm, amikor az emberek azokról a könyvekről beszélnek, amelyek fontosak voltak a gyerekkorunkban, és olyanokat említenek meg, mint a Micimackó vagy a Dzsungel könyve. Bár én mindkettőt olvastam kisebb koromban, számomra a Matilda volt (és még most is az) az a könyv, amit újra és újra el tudtam olvasni élvezettel, izgalommal.
    Az új fordításban nekem főként a nevek tetszettek, sokkal kreatívabbak, mint régebben. Egyébként nem sok különbséget találtam a kettő között.
    Üdv: Kriszti :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Az előző fordításhoz nem volt szerencsém, viszont a nevek nekem is tetszettek, és a filmben ez olyan furcsa is volt, hogy ott megtartották az eredetieket.

      Törlés
  3. Ez a film a gyerekkorom egy darabja, a mai napig kívülről tudom. <3 De azt nem tudtam, hogy könyv alapján készült, így már teljesen megértem a dolgot. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a könyv még izgibb is, mint a film, olvasd el, ha teheted :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)