2016-11-14

Marie Kondo – Tiszta ​öröm

FÜLSZÖVEG: A ​​világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást az otthonokban: Marie Kondo útmutatóiból mára 6 millió példány kelt el 40 nyelven.

A rendrakás szakértőjének könyve nélkülözhetetlen kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Aki megfogadja tanácsait, nemcsak otthonában, de saját életében is felszámolhatja a káoszt és a rendetlenséget. 

Marie Kondo átfogó útmutatást nyújt az egész lakásban: a konyhai eszközök, hobbikellékek, fényképek, takarítóeszközök területén egyaránt. Elkalauzol a tökéletesen rendezett fiókok és szekrények világába, és lépésről lépésre, egyszerű illusztrációkkal mutatja be az ingek, nadrágok és zoknik hajtogatásának mesteri fortélyait. Ugyanakkor azt is megtanítja, hogyan ismerjük fel azokat a tárgyakat, amelyek már nem szereznek örömet, és valójában már nincs szükségünk rájuk. 

A KonMari néven elhíresült egyszerű módszerrel mindenki számára elérhető lesz a rendezett otthon, az átlátható tárolás és a hétköznapi tiszta öröm.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: BOOKLINE KÖNYVEK 
Oldalak száma: 300
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 350 g
ISBN: 9789633105887
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR RAJZOKKAL
Fordító: Kurdiné Mohácsi Gabriella
Eredeti cím: Spark Joy

SZERINTEM: A lakásrendezés- és takarítás (oké, mondjuk az utózöngéit még érezzük) közben olvastam ezt a könyvet, és őszintén szólva nagyon kíváncsi voltam, hogy tud-e olyan tippet, tanácsot adni, amire azt mondom, hogy egyrészt a saját környezetemre vetítve megvannak a feltételek, és tudom használni, másrészt mit érzek, szívesen használnám-e. Nos, annyit mondok, hogy nem mentem végig minden ponton a gyakorlatban :)

Marie Kondo, avagy KonMari neve nem volt számomra ismeretlen, noha nem olvastam az előző könyvét, de valahogy úgy élt a tudatomban, hogy ő az a japán mester, aki európai szemmel szörnyű szigorú dolgokat művel a rendrakás tekintetében. A Tiszta örömet olvasva pedig az előbbi gondolat bizonyossá is vált számomra. Alapvetően egyébként tök jó dolognak tartom a japán módszert, mi szerint ők arra törekszenek, hogy minél kevesebb ingóságuk legyen, ehelyett pedig a pénzüket inkább élményekre költik (na ugye, szóval nem arra megy el a fél fizetésük, hogy beszaladnak az IKEA-ba, majd pedig hárman cipelik haza azt a "csak egy gyertyát"), viszont én valahogy erre képtelen lennék. Igen, és akkor itt a kérdés, hogy akkor minek olvastam el: a rendszerezés végett, mert arra nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet egy adott méretű tárolóból a maximumot kihozni.

Sosem voltam az a mindent katonás rendben tartó emberke, sőt, így azért kicsit elképedve olvasgattam, hogy milyen is a KonMari-féle hajtogatás, vagy hogy a bugyikat, melltartókat hogyan kellene hajtogatni, rendszerezni. Az olvasás alatt egy ideig gondolkodtam rajta, hogy kipróbálom, de aztán arra jutottam, hogy például egy-egy pólót, pulóvert ha olyan kicsire összegyömöszölök, akkor hogy fog az utána kinézni (mintha a kutya szájából szedtem volna ki), vasalóm meg nincs, egyszóval nagyon gyorsan elvetettem az ötletet. Tagadhatatlan, hogy ezzel a módszerre dupla- vagy triplaannyi ruha is belefér egy fiókba, de valahogy nem éreztem magaménak annyira, hogy mindent átrendezzek.

A ruharendezésről még annyit, hogy voltak benne remek ötletek, mondjuk hogy amiből sok van (póló, törölköző) ne egymás tetejére, hanem egymás mellé rendezzük, hogy átláthassuk mindet – utóbbi szisztéma pedig minden másra is jó dolog.

És akkor a nagyobb falat, amire rögtön azt mondtam, hogy NEM, az tulajdonképpen az első lépés, mégpedig a ruhák kiszortírozása: egyrészt nemigen van olyan ruhám, amit nem hordok, másrészt amik vannak, és mondjuk csak ritkán veszek fel, azért vannak, mert szükségesek, ilyen például a nem túl csinos, ámbár nagyon meleg pulcsi/sál/kabát, a vizsgázós ingek, az egyberuhák, amik szintén csinosak, ünneplősek stb. KonMari szerint azok a ruhák, amiket ha magadhoz ölelsz, és nem érzed az örömöt, mehetnek is gyorsan a kukába, és ezért is írtam fentebb, hogy számomra a ruháim nagy része a szükséges kategória, és nem azért vannak, mert örömet, szeretetet érzek irányukba. Természetesen vannak ilyen ruhadarabjaim is, de például egy trikó, ami elengedhetetlen a mindennapjaimban a szükség tárgyát képezi, nem az örömét, mégsem tudnám kidobni, mert kell.

Hasonlóan karakán NEM volt a reakcióm arra, hogy a könyveket is szortírozni kell, kidobálni, elajdándékozni, eladni azt, amire már nincs szükségünk, vagy nem okoz örömet. WTF?? Nekem igenis szükségem van a könyveimre, mert egy háznak/lakásnak nincs is szebb része, mint a roskadozó könyvespolcok. De ez lehet, hogy csak az én, könyvmoly meglátásom, és egy átlagembernek a könyvek nem foglalnak el olyan becses helyet a szívükben, mint nekem – még akkor is, ha az az egy adott könyv nem okoz kicsattanó örömet.

Persze, ez lehet egy földhöz ragadt, nem határozott, akaratgyenge, nemakarom, és még sorolgatnám meglátás, de én egészen egyszerűen a lényegét nem értem. Ha azt mondom, ehhez túl európai vagyok, akkor azt hiszem, röviden és tömören kifejtettem, hogy miért képtelenség ezt a módszert világszerte ugyan olyan hatékonysággal átvenni. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik minden pontot be tudnak tartani a könyvben, főleg azt, hogy milyen jó dolog, ha minél kevesebb ingóságunk van, de én képtelen voltam rá.

Ez a könyv összességében hasznos annak, akiben megvan az elengedés művészete, és tényleg nyitott arra, hogy egy csomó cuccát kidobálja; én viszont, mint átlag magyar úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában túl sok, túl radikális, és abszolút nem nekem való. Aki viszont ténylegesen nekiveselkedik, azt illusztrációk is segítik majd – nekem ez nagyon tetszett, például a fentebb látható ruhahajtogatás illusztrálása, amivel ha megpróbálkoznék, leírásból nem biztos, hogy menne.

Elgondolkodtató egyébként, hogy milyen híres Marie, mennyien ismerik a nevét, és ahogyan a személyes példáit hozza, nagyon sok tanítványa volt és van, egyszóval milyen sok embernek működik a dolog. Mondjuk gondolom, ez inkább Japánban van így, ahol rengeteg csodabogár él (és nem csak emiatt, hanem nagyon sok másik dolog miatt is).

Alapvetően pedig nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, de ennek a könyvnek a borítója csodaszép, öröm ránézni :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)