2016-11-28

Kristina Ohlsson – Mostohák (Fredrika Bergman 1.)

FÜLSZÖVEG: Százak láthatták volna, mégsem tűnik fel senkinek, amikor egy zsúfolt svédországi vonatról elrabolnak egy kislányt. Az anyja nem volt mellette, mert az egyik állomáson véletlenül lemaradt. A vonat személyzetét természetesen riasztották, hogy vigyázzanak az alvó gyerekre, ám mire a szerelvény befut a stockholmi főpályaudvarra, a kicsinek nyoma vész. Alex Recht felügyelő és Fredrika Bergman bűnügyi elemző kezdetben klasszikus gyerekrablásra gondol, ám a nyomozás rémálomba illő fordulatot vesz, amikor az ország egy távoli szegletében megtalálják a kislány holttestét homlokán a felirattal: Nem kell! A gyilkos kíméletlen, s mint kiderül, rendkívüli képességű…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 352
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 360 g
ISBN: 9789633240816
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012 
Sorozat: SKANDINÁV KRIMIK 
Fordító: Torma Péter
Eredeti cím: Askungar

SZERINTEM: Ez is egy olyan regény, amit már nagyon régóta szerettem volna elolvasni: előbb sokáig kívánságlistás volt, majd tavaly megszereztem a könyvet, de egészen idáig váratott magára az olvasás. Ennek különösebb oka nincs, csak tulajdonképpen hasonlóan a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeihez, ezt is ide-oda tologattam sajnos, de végre most egy egyetemi prezentáció miatt sikerült elolvasni is.

A Mostohák több szempontból is különleges: egyrészt abban mindenképpen eltér a többi általam olvasott skandináv krimitől, hogy nem egy megszokott csapattal találkozhatunk, hanem tulajdonképpen adott egy csapat, akikhez valamilyen oknál fogva hozzácsapják Fredrika Bergman-t, aki hivatalosan egy civil elemző, azt hiszem, ám a nyomozásban ugyan úgy részt vesz. Számomra ez a rész kicsit homályos volt, hogy ha nem rendőr, akkor hogyan lehet benne a nyomozásban, viszont gyakorlatilag nem teljesen civil, mégis sokszor így emlegetik. Másfelől pedig szerintem több, gyanakvásra okot adó szál van ebben a könyvben, amikkel nem kezdett semmit Ohlsson, de mivel sorozat, így van még reményem.

A lényeg pedig tulajdonképpen Fredrika úgymond fejlődésén van, mely eleje a könyv kezdetén jól megfigyelhető: senki sem szeretne igazából kommunikálni sem a nővel, lenézik, az ötleteit lehurrogják, holott gyaníthatóan nem mond rossz dolgokat, sőt, gyakorlatilag az ő ötletei alapján indul el a nyomozás forró nyoma, és úgy kaphatunk némi képet arról, hogy valójában mi történhetett.


Kristina Ohlsson

A gyerekek nem elvesznek, hanem elveszítik őket. (…) Ha a gyerekek akkora helyet foglalhatnának el a felnőttek életében, amekkora jár nekik, sokkal ritkábban vesznének el.
A másik oldal pedig az eltűnt, elrabolt kislány esete, ami szomorú, de ha magát a krimit nézzük, akkor egészen átlagosnak mondható. A kérdés valójában az, hogy mi az indíték, s amikor felbukkan még egy elrabolt gyerek, akkor kezdhetünk gyanakodni arra, hogy talán mégsem jó nyomon halad a rendőrség. A nyomozással nem volt olyasféle gondom, mint ami sok skandináv krimiben előfordul, hogy többet kávéznak, mint dolgoznak, sokkal inkább Fredrika esete volt, ami furcsa volt, és ebben reménykedem, hogy a továbbiakban valahogy kikristályosodik ez a szál.

Fentebb említettem, hogy több olyan más szál is van a könyvben, ami gyanakvásra adhat okot, például Ellen, az elemző szeretője, vagy Fredrika szeretője (és ha hozzácsapjuk Peder Rydh-t, akkor gyorsan kiderül, hogy itt nem kávéznak, hanem szexelnek nyomozás helyett), és nem tudom, hogy miért, de folyamatosan a gyilkost kerestem a sztoriban, ami rám nem igazán jellemző. Én inkább sodródom az árral, és majd kiderül, de itt mindenképpen tippelgetni akartam, de nem jött össze. Józan paraszti ésszel nézve nem is sikerülhetett volna, hiszen a gyilkost csak úgy előrántotta az írónő a végén, amit mondjuk nem annyira szoktam szeretni.

Az indíték érdekes volt, viszont nem mondanám, hogy egyedi – ez meg nyilván olyan, hogy ennyi évnyi krimiirodalom után valóban újat és egyedit alkotni nehéz. Nem volt rossz, sőt, tetszett, és magába szippantott, szóval tulajdonképpen amire hivatott ez a könyv, azt úgymond elvégezte. Az első kötet után kicsit vegyes érzelmek vannak bennem, pont ezek miatt az úgymond elvarratlan személyes szálak miatt, de véleményem szerint ezek bőven olyan dolgok, ami inkább csak a folytatásért kiáltanak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)