2016-10-18

M. R. Carey – Kiéhezettek

FÜLSZÖVEG: A ​​történet a jövőben játszódik, az emberiség nagy része egy gyorsan terjedő fertőzés áldozatává vált. A fertőzést egy különleges gomba okozza, amely a szervezetbe jutva átveszi az irányítást a gazdatest idegrendszere fölött. A fertőzöttek, a „kiéhezettek" gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.

A egészségesek védett városokba húzódtak vissza, vagy „guberálókká" válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a helyzetet. 

Egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket tartanak fogva, egymástól is elzárva. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel – vagy inkább felhasználásukkal – sikerül megtalálniuk az ellenszert. 

Egy napon a kiéhezettek és a guberálók megtámadják a bázist, csak keveseknek sikerül megmenekülniük, köztük az egyik legintelligensebb kiéhezett gyerekkel, Melanie-val. A menekülőknek a kiéhezettekkel zsúfolt városokon át kell eljutniuk a biztonságot jelentő védett területre…

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.
Oldalak száma: 456
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 320 g
ISBN: 9789630984652
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016
Fordító:Kisantal Tamás
Eredeti cím: The Girl With All The Gifts

SZERINTEM: Erről a könyvről egy kissé nehezemre esik nyilatkozni. Mert alapjában véve nem volt rossz, de rengeteget nyűglődtem vele, és sokszor éreztem azt, hogy ez nem nekem való, alapvetően a műfaj sem az én asztalom. Zombis-poszt apokaliptikus disztópia, az átlag YA-nál több logikával, és nagyobb élvezhetőséggel, de még is így sok volt benne a (számomra) összeférhetetlenség.

Szóval van egy vírus, amitől kiéhezett lesz az ember (már ha megfertőzés helyett fel nem zabálják a zombik), és csak néhány ember maradt a világban, akik valóban emberek. Ennek egyik fele itt, a másik ott, harcban egymással. Persze, ez így teljesen alap, de nekem mégis egészen a könyv végéig az zakatolt a fejemben, hogy tisztára The Walking Dead, csak a szereplők, és a részletek lettek megváltoztatva, és miééééért? Mármint miért kell ennyire hasonlítania a TWD-re? Vagy ez csak számomra ennyire nagy hasonlóság? Én nem tudok elrugaszkodni tőle?


Az alaptörténeten túljutva az is nagy bajom volt sokszor, hogy a szereplőkkel sem tudtam azonosulni, az elvileg negatív szereplők negatívak voltak, mármint én is utáltam őket, a pozitívak pedig...Melanie rengeteget nyávogott, számomra nem volt nyerő ez a stílus, és hiába lehetett volna egy szerethető karakter, számomra nem lett az. Miss Justineau pedig a könyv végére győzött talán meg, de rajta még az sem segített, hogy Gemma Artertonként képzeltem el olvasva is, mert amúgy a filmben ő játssza a karaktert.

Összességében úgy gondolom, hogy a disztópiák nagyon nagyon kétesélyesek nálam: vagy falom őket, vagy a szenvedés netovábbja. Ebben a műfajban mindig előjönnek a korábbi élményeim, és ha csak nem alkot valami (számomra) újat a szerző, akkor nem lesz pozitív az élmény – mint például az Unwind. Sokan szeretik, és sokan odáig vannak a Kiéhezettekért; én pedig inkább csak annyit mondok zárásként, hogy Az ötödik hullámot is sokan imádták, és nekem az sem jött be. Aki a műfajt szereti, az bátran olvassa, mert szerintem nem fog csalódni.

Egyébként pedig a könyv legvégével kapcsolatosan nagyon sok kérdésem maradt: egyrészt biztató, másrészt rettenetesen kíváncsi lennék, hogy az író hogyan gondolta el az utolsó jelenetet mondjuk 10-20 évvel előrevetítve.


 A film trailere: erről is olvashattok a blogon


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)