2016-10-02

John Green – Alaska ​nyomában

FÜLSZÖVEG: Első pia 
Első balhé 
Első csaj 
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT. 
Oldalak száma: 291
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 318 g
ISBN: 9789636899158
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító:Rindó Klára & Szabados Tamás
Eredeti cím: Looking For Alaska

SZERINTEM: Nos, ez az a John Green-regény, ami nagyon nagyon kilóg az általam eddig olvasottak sorából. Ugyanis tetszett. Ezen én is eléggé meglepődtem, ugyanis Greent egy pocsék, műmájer írónak tartottam, és egy kicsit még most is tartom. Hogy miért? Íme az eddigi olvasmányaim tőle, kattintva a bejegyzésekre juttok: Csillagainkban a hiba - Papírvárosok - Will & Will. Nagyjából egyébként tudom, hogy miért tetszett az Alaska nyomában: 2016. szeptember 25. és október 1. között rendezték meg idén a Banned Books Week-et, melynek keretein belül gondolkodtam el, hogy hmm, ha már a polcomon csücsül, akkor lehet, hogy el kellene olvasnom. Ez a könyv pedig azért váltott ki az amerikaiak között mély ellentmondást, mert nem megfelelő a nyelvezete, és sok a szexuális leírás is jelen van benne – nem beszélve az alkoholról, illetve a füvezésről.

Előtte

Nekem pedig azt hiszem, pontosan emiatt is tetszett: ezúttal Green nem nyálaskodott, nem szépítgetett, és virágnyelvet sem alkalmazott: a könyvben szereplő fiatalok hús-vér tinédzserek benyomását keltik, valós problémákkal, és nem olyanokét, akikről egyszerűen messziről lerí, hogy egy YA író mozgatja őket, mint a bábukat, az érzéseik, vagy a tetteik pedig köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A másik oldal pedig szerintem az, amit manapság már elvárnak Greeentől: miután világszerte ismert lett, sokkal nagyobb a nyomás rajta, hogy olyan történetet és olyan karaktereket írjon, amik a nagymamáknak is megfelelnek.

Sok rosszat el lehet mondani Alabamáról, de hogy az alabamaiak indokolatlanul ódzkodnának az olajban sült ételektől, azt nem. Az első héten az ebédlőben sült csirkét, sült csirkesteaket, sült okrát szolgáltak fel, és ez volt az első alkalom, hogy bevezetést nyertem a sült zöldségek világába.

A történet öt fiatalra, Alaskára, Pufira (Miles-ra), az Ezredesre, Takumira, és Larára fókuszál, akik egy bentlakásos iskolában, a Culver Creekben tanulnak, ennek minden előnyével, és természetesen buktatójával együtt. A történet szerint 16 évesek, tehát nyilvánvalóan érdekli őket az alkoholizálás, a szex, kicsit kikacsintgatnak a drogok világába is, no és persze központi szerepet kap az, hogy vétsenek az iskola szabályzata ellen. Tulajdonképpen egy nem is olyan rég verbuválódott baráti társaság ez, kicsit kacifántos viszonyokkal, akik – mint fentebb is írtam –, jó tinédzser módjára igyekeznek megtalálni a szabályok értelmezésének legrugalmasabb módját. Őszintén szólva semmi kirívót nem érzékeltem olvasás közben. Balhézgattak a maguk módján, ami szerintem még mindig tökösebb volt, mint a Papírvárosokban a Margo Roth Spiegelman féle döglötthal-dobálás.
Fogta a ceruzáját és izgatottan firkált a papírra, mintha valami matematikai felfedezést tett volna, aztán felpillantott rám. – Kiszámoltam, és sikerült megállapítanom, hogy nyakig ülsz a szarban.
A társaságban Alaska némi különcséget vélt képviselni, de míg Margó kezdett eléggé antipatikussá válni a Papírvárosokban, addig Alaska nyűgjei valamilyen szinten érthetőek voltak, a kemény álarc mögött látszódott némi emberi is, egyszóval ő, mint a legellentmondásosabb szereplő is szerethető volt valamiért. És úgy gondolom, hogy ez, a szereplők szerethetősége, szimpátiája elengedhetetlen ahhoz, hogy egy könyvet élvezzen az olvasó, hogy a történet vele maradjon, érdekelje.

Számomra egész egyszerűen ez volt így a legjobb kombó, és tényleg meglepődtem azon nem sokkal a fele után, hogy hát jéé, ez nekem tetszik!


Utána

Van, aki számára teljesen egyértelmű, hogy miért van előtte-utána részre osztva a könyv (van, akinek még úgy is, hogy ránéz a borítóra, meg rápillant egyet a fülszövegre), nos, én azon naivak táborát erősítem, aki csak az "aznap"-ból jött rá, hogy basszus, miért.

Elsőre talán brutálisnak tűnhet ez a mozzanat, de utólagosan úgy gondolom, hogy bátorságra vall Greentől, hogy meglépte, másrészt pedig így sokkal életszerűbb az egész, mintha valamilyen rózsaszín cukormázas befejezést kaptunk volna. Amit pedig fentebb említettem, hogy a karakterek hús-vér diákok hatását keltik, nos, ami miatt rettenetesen felhúztam magam a Csillagainkban a hibán, itt pont nem volt opció, és akkor itt nálam felvetődik az a kérdés, hogy oké, de az Alaska nyomában íródott hamarabb, akkor mi romlott el az íróban időközben?

Egyébként mi az a „gyors” halál? Mennyi ideig tart? Egy másodpercig? Tízig? A fájdalom ezekben a másodpercekben bizonyosan borzalmas, amikor megszakad a szív, összeroncsolódik a tüdő, és nincs levegő vagy vér az agyban, csak a meztelen pánik. Mi az ördög az a „gyors”? Semmi sem gyors. A gyors rizs öt percig fő, a gyors puding egy óráig. Kétlem, hogy a gyors, vakító fájdalom tényleg gyorsan hat.

Tetszett, hogy egyik diák sem érezte magát rendőrnyomozónak, és amikor kutakodtak is egy kicsit, akkor is úgy, hogy teljesen életszerűnek tűnt mezei, 16 éves, gimnazista diákoktól.

Alapvetően a regény nyelvezete baromi egyszerű, szóval ebből a szempontból tipikus Green, avagy egy nap alatt kivégeztem. Sőt, elgondolkodtam rajta, hogy majd egyszer svédül is megpróbálkozok vele, pont az egyszerűsége miatt.


Összegezve tényleg az tetszett benne, hogy sokkal életszagúbb könyv, mint Green általam eddig olvasottjai közül bármelyik. És igen, tetszett, hogy olyan dolgok is folyamatosan témák voltak, "amivel a fiatalok nem foglalkoznak". Ha nagyon röviden és nagyon tömören kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy eddig ez az író legtökösebb regénye, ami pont ezek miatt élvezhető úgy is, ha az ember kilépett a 14-18 éves célcsoportból, amiért egyszer be akarták tiltani.


2 megjegyzés:

  1. Nagyon kivancsi voltam, hogy fog neked tetszeni, en ugyis oda voltam erte :D Az eddig olvasottak kozul messze ez volt a legjobb

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megvan még a Katherine a köbön, akkor ezek szerint kezdjek félni? :D

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)