2016-10-17

Alexander Söderberg – Andalúziai ​szerető (Brinkman-trilógia 1.)

FÜLSZÖVEG: Balról kapták a lövéseket, a hangjuk a semmiből jött, egyre sűrűbben csapódtak be. Olyan hangok hallatszottak a kocsiban, mintha valaki egy lánccal csörögne a padlón. Abban a pillanatban sikolyt hallott. A nő nem tudta eldönteni, hogy ő sikoltott, vagy a mellette ülő férfi. Sophie Brinkman, ápolónő és gyermekét egyedül nevelő anya, nyugodt életet él Stockholm egyik kertes elővárosában, amikor megismerkedik Hector Guzman könyvkiadóval, és a megnyerő férfi felkelti érdeklődését. Ámde valóban az-e Guzman, akinek kiadja magát? A vonzó fiatalasszony hamarosan két rivalizáló bűnszövetkezet meg egy furcsa nyomozócsoport gyilkos összecsapásai közepette találja magát, és óhatatlanul belekeveredik az eseményekbe. 

Alexander Söderberg 1970-ben születetett, a svéd televízió számára írt forgatókönyveket. Első bűnügyi regénye, amely egy tervezett trilógia bevezető kötete, az Andalúziai szerető nem csak hazájában, hanem közel 30 országában kiemelkedő sikert aratott.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 506
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 400 g
ISBN: 9789633102251
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013
Fordító:Tóthfalusi István
Eredeti cím: Den andalusiske vännen

SZERINTEM: Ha van könyv, ami heves ellenérzéseket váltott ki belőlem fordításügyileg, akkor ez az. Ez egy olyan dolog, ami felett általában igen erősen próbálok (és nagy százalékban tudok is) elsiklani, de az Andalúziai szeretőnél ez nagyon nagyon nem ment. És most kérdezhetitek, hogy hmm, de miért is ezzel kezdem a bejegyzést? Azért, mert egyszerűen annyira de annyira szörnyű volt, hogy megbélyegezte az olvasásélményemet, az egész könyvet :(

Szóval adott Stockholm, ami egy csodálatos és imádnivaló város, csak úgy, mint a svéd nyelv. És most őszintén nem tudom, hogy a svédimádatom, a Stockholmimádatom, vagy ezeknek az elegye mondatja-e velem mindezt, de MIÉRT KELL LEFORDÍTANI A HELYISÉGNEVEKET??!! Odenplan, Stureplan, Mariatorget, T-Centralen (!!!!), Mörby Centrum, Drottninggatan, és ezek csak azok, amiket rettenetesen felhúztam magam, és kijegyzetelgettem – amit amúgy szinte soha nem szoktam csinálni. Miért, miért, miért?? És akkor mindezt tetézi azzal a kedves fordító, hogy olyan eszméletlen magyartalan mondatok vannak a regényben – mind szórendileg, mind fordításilag (sok olyan dolgot magyarosított, amit teljesen felesleges volt, de akadt olyan is, amit szerintem illett volna fordítani, de mégis elmaradt), mind logikailag (volt, hogy Lars saját magát figyelte meg egy visszaemlékezésben (???)) –, ami sokszor tényleg élvezhetetlenné teszi. Sokszor inkább csak a tömegközlekedésen olvastam, pedig érdekes és izgalmas történet, de a trolin, buszon, metrón annyiszor megzavarnak olvasás közben, hogy nem tudok igazán belemélyedni, és így igazán felhúzni sem tudom magam. Nagyon kár....

...mert mint említettem, ez egy egészen jó történet is lehetne. Persze, annak így is esélyes, hogy okés lesz, aki soha életében nem járt Stockholmban, semmit nem tud svédül, és így nem is érintik ennyire érzékenyen ezek a dolgok. Ezen elmélázva, ha a fentebb említett helyiségnevek nem mondanak neked semmit, kedves olvasó, akkor jobban belegondolva nem hiszem, hogy lesz ezzel bajod. Ez talán olyasmi, mint nálam mondjuk a franciaországi dolgok: soha nem jártam ott, nem is igazán érdekel a kultúrájuk, így teljesen mindegy, hogy teljesen franciául kapok valamit, vagy félig lefordítva, mert nem tudom, hogy hol van.

A cselekmény elgondolása érdekes, s tulajdonképpen a sorozatcímből sejthető is: – oké, valamennyire talán spoileres is lehet –, Sophie Brinkmann, egy mezei stockholmi ápolónőből valamiféle spanyol-svéd maffia feje lesz, és érzésem szerint nem is ez a legfontosabb, hanem hogy hogyan válik azzá. Orosz, lengyel, svéd, és spanyol maffiozók, korrupt és elszigetelt rendőrségi osztály, hullahegyek, gyógyszerfüggőség. Néha olyan érzésem volt, hogy talán már kicsit sok lesz a "jóból", ám végül egy trónok harcás fordulattal a szereplőgárda fele távozik az élők sorából, így például már azt sem igazán lehet mondani, hogy túl sok karakter maradna a végére, és bajban lennék a folytatással kapcsolatosan. Maga a cselekmény amúgy pörög ezerrel, és csak néha vannak olyan részek, amik kicsit unalmasak – ezek általában Lars drogos pillanatai, vagy amikor Sophie-ról ábrándozik, egyszóval amivel egyáltalán nem tudok azonosulni.

Ha összegeznem kellene, akkor azt mondom, hogy nem a svéd krimi csúcsa, és ennél sokkal jobbat is olvastam már – igen, és ennél sokkal rosszabbat is –, s néha azért tényleg elgondolkodtató a cselekmény, hogy rendben, ez egy krimi, de tényleg szükség van ennyi mindenre? Ha ettől valaki el tud rugaszkodni (nekem általában sikerül), akkor elég sokszor tényleg izgalmas, sok forró helyzet van benne, ami már csak azért is érdekelt annyira, mert a karakterek azért szerethetőre sikerültek, egy kicsit mindenki bőrébe bele tudtam képzelni magam, és még azzal is tudtam bizonyos helyzetekben szimpatizálni, akinek túlságosan is negatív volt a karaktere.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)