2016-09-21

David Levithan – Egy ​másik nap (Nap nap után 2.)

FÜLSZÖVEG: Minden nap ugyanolyan Rhiannonnak. Már elfogadta az életét, meggyőzte magát: megérdemli távolságtartó, temperamentumos pasiját, Justint, és még bizonyos útmutatásokat is írt magának: Ne számíts túl sokra. Kerüld el a feldühítését. Sose add fel a reményeidet. 

Mindez addig a bizonyos reggelig működött is, amikor minden megváltozott. Úgy tűnt, Justin végre meglátja őt, és ez volt az első alkalom, hogy igazán vele akart lenni, így hát eltöltöttek együtt egy tökéletes, csodás napot, amiből Justin másnap reggel egy percre sem emlékszik. Rhiannon összezavarodik, mindent kérdőre von, és mindezek felett kétségbeesetten vágyik egy újabb csodás napra. Nem sokkal később egy idegen megszólítja, és elmondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a napot eltöltötte, aki elérte, hogy igazi, életteli embernek érezze magát, az a valaki nem is Justin volt.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 336
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 378 g
ISBN: 9789632616728
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS 
Fordító:Vince Judit Andrea
Eredeti cím: Another Day

SZERINTEM: Kíváncsi voltam a Nap nap után folytatására, viszont egy picit szétszórt is, mert nem néztem meg, hogy pontosan miről is szól. Tulajdonképpen ezzel nincs gond, mert szeretem a meglepetéseket, csak ugye aki olvasta az első részt, az tudja, hogy maga a történet is furcsa (de jó), viszont nehezen lehet elképzelni, hogy ugyan milyen lehet a folytatás.

Azzal nem spoilerezek, ha leírom, hogy a folytatás a másik fél, azaz Rhiannon szemszögéből mutatja be a történetet – ami amúgy a fülszövegben is benne van –, így pedig tulajdonképpen ugyan azt a regényt olvashatjuk, csak egy kicsit (vagy nagyon) máshogy.

Tavaly ősszel olvastam a Nap nap utánt, és emlékszem, akkor ezen csüngtem, nagyon tetszett, most viszont elmaradt ez a katartikus élmény. Más élethelyzet, más szemlélet, és tulajdonképpen attól, hogy ugyan azokat az eseményeket meséli el, teljesen más a kettő könyv, nekem legalábbis ég és föld érzésem volt. És ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy nem tetszett, hanem sokkal inkább arra, hogy nagyon más volt. Vegyük például A-t, aki mint tudjuk, mindig másik testben ébred,  vándorol, és nekem ez volt talán a legizgalmasabb az első részben, mondhatni a kaland. Ezzel ellentétesen Rhiannon mindig önmaga marad, így ő inkább az érzelmekkel foglalkozik, illetve hogy hogyan lehetne összehangolni a találkozókat. És pont emiatt van egy kicsit furcsa érzésem, és pont emiatt mondom azt, hogy a Nap nap után jobb volt, mint az Egy másik nap, mégpedig hogy – számomra – itt már több volt a merengés, a mondhatni nyafogás is. Ezt nem bántásból írom egyébként, hanem mert eléggé érződik a regényen, hogy tipikusan női szemszögből van megírva, és mint tudjuk, a YA csajok nagy része nem épp a tökösségéről ismert.

— Nem hiszem, hogy bármi is örökké tartana – mondja nekem. – Sem a jó, sem pedig a rossz. Ezért talán nem is szabadna aggódnunk miatta, hogy mi meddig tart, hanem inkább kiélvezni amíg itt van velünk.

– Bepillantást nyertél az életembe – mondom erre. – Szerinted, hogyan fér bele a mi kapcsolatunk?
– Meg fogjuk találni a módját.
– Ez nem válasz – szögezem le. – Csak egy ígéret.
– Az ígéret és a remény vezetett minket idáig. Nem a válaszok.

Egy valamin viszont sikerült folyamatosan agyalnom, miközben olvastam, és ez az, hogy persze, fikció, de hogy mégis mennyire szerencsések vagyunk, hogy ha megtaláltuk a párunkat/társunkat, akkor bármikor találkozhatunk vele, vagy együtt is élhetünk. Míg mondjuk A és Rhiannon csak küzdelmek árán láthatja egymást. Vagy hogy nincs egy megszokott arc, vagy illat, vagy mosoly, hanem mindig minden változik.

Vicces egyébként, hogy most, amikor keresgéltem az idézeteket, akkor jöttem rá, így külön-külön elolvasva, hogy mindegyik gyakorlatilag tiszta sablon. Valahogy ahhoz tudnám hasonlítani ezt az egészet, mint Zoella könyvét: kliséhalmaz, de egyben olvasva, és amikor erre vágysz, meg az agykikapcsra, akkor pont tökéletes. Ezzel pedig nem húztam le, mert tényleg nem volt rossz (csak éppen volt pár hibája, ami lehet, hogy csak az én szememben hiba). Vagy inkább írom úgy, hogy tudok olyan könyvet mondani, ami YA, és pocsék, van összehasonlítási alapom.

Összességében tetszett a könyv, meg nem is, valahogy úgy, hogy egynek nem lenne rossz, de az első rész után gyengébb volt (ami mondjuk olyan szinten érthető, hogy általánosságban a folytatások inkább gyengébbek, mint erősebbek, mint az első részek). Az első rész után pedig javaslom ennek is az elolvasását, mert ugyan a jövőről nem tudunk meg semmit (tényleg, remélem arról is lesz majd valamiféle történet), de visszacsöppenünk a fiatalok világába, és ha mást nem is, de legalább elgondolkodtat egy picit a szerelemről.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)