2016-08-31

Viszlát, 2016-os nyár! [összegzés és ömlengés]


Gondolkodtam egy ideje, hogy szeretnék valami hasonló bejegyzést írni, amolyan összefoglalót, mert ugye volt a Heti zárás, ami szerintem túl sűrű volt, mármint persze, rengeteg dolog történik velem hétről-hétre, de ezek nagy részét nagyon nem szeretném behozni a blogra, másrészt pedig volt egy olyan ötletkezdeményem, hogy mi lenne, ha a nyári hónapokról külön is megemlékeznék. Nem akarom ezt túlragozni, szóval inkább bele is vágnék.


Ami szembetűnő lehet, hogy kevés volt a bejegyzés, viszonylag keveset is olvastam. Ezt írtam már korábban, ennek az élet az oka: munka mellett nem mindig egyszerű összehozni ezt, főleg akkor, ha nem egy 9-17 óráig tartó fix munkaidőd van. Szeptember közepétől egy másik egyetemen folytatom a tanulmányaimat, szóval innentől talán még ennél is nehezebb lesz valami épkézláb, de rendszeres dolgot fenntartanom a blogon, de ettől még nem húzom le a rolót, mert nekem ez a kikapcsolódás, és olvasni igenis nagyon szeretek. Ez most talán picit panaszáradatnak, vagy takarózásnak tűnhet, de nem az, mégpedig azért, mert aki csak egyetemre jár, az szerintem nem is nagyon tudja elképzelni, hogy ha saját magadat próbálod fenntartani, akkor nem az van, hogy bevánszorogsz a hajnal 10-es szemináriumra (mert egy előadás miatt minek felkelni, ugyebár), aztán legrosszabb esetben mondjuk 2 felé már otthon vagy, és szevasz tavasz. Én sem gondoltam bele ebbe mélyebben azelőtt soha, mert ha működik a kényelem, akkor minek strapálná magát az ember. Igazán nem szerettem volna ezzel senkit megbántani, mert nem ez a célom, csak amikor jön egy olyan üzenet/szösszenet, hogy "akkor most abbahagyod?", "miért nem írsz?", "mi van veled?", akkor ezekre ez a válasz.


Tulajdonképpen ez a válasz arra a vidámabb kérdésre is, hogy milyen volt a nyár. Dolgos, stikában/hullafáradtan metrón olvasós, meleg, és az eddigieknél azért sokkal másabb. Annak pedig nagyon örülök, hogy idén nyáron is voltak olyan könyvek, amiket úgy tettem le, hogy basszus, ha erre a nyárra gondolok, akkor biztosan eszembe fog jutni. Ilyen az Ez is elmúlik, a Bioko (amihez hamarosan jön a bejegyzés is), a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, a Követők, és egy kicsit a Kell egy pszichológus, mondta Isten. Számomra nyaranta ezek a könyvek annyira esszenciálisan hozzátartoznak az életemhez, hogy 1-2-3 év múltán is mosolyogva gondolok vissza rájuk, ha pedig feljön a könyv, mint beszédtéma, akkor olyan szenvedéllyel tudok róluk mesélni, amin néha még én is meglepődök. Szóval amikor azt a címet pötyögtem be, hogy Viszlát, 2016-os nyár!, akkor tulajdonképpen ezeknek a könyveknek mondtam búcsút, annak a körforgásnak, annak az évszaknak, amiben eddig benne voltunk, ami még nem a múlt volt. Ma még nem a múlt, majd holnaptól lesz az – avagy hello, szeptember.

Az érzések mellé pedig idebiggyesztek némi statisztikát is: 
júniusban 9,
júliusban 3,
augusztusban 6,
nyáron összesen pedig így 18 könyvet olvastam el.

Kicsit kevesebb, mint a tavaly ilyenkori nyári statisztika, és még az éves szinten nézett 50 könyv sincs meg (Goodreadsen azért reménykedem benne, hogy ebben az évben valahogy meglesz a 100 könyv a kihíváson), ha pedig követni szeretnétek, hogy mit olvasok, akkor Molyon tudjátok csekkolni, mert ott lelkesen vezetem.

Szóval a nyár, a kedvenc évszakom szépen lassan átalakul őszbe, ez itt a helyzet sajnos. És hogy ha visszagondolok, akkor mit érzek? Semmi kiugrót, vagyis szerencsére nem volt sem borzasztó, és igazából kiemelkedően jó sem, de ennek a viszonylag semlegesnek is örülök.

A többiek augusztusa/nyara, nem 100%-ban könyves fronton (majd olyan is lesz pár nap múlva): katacita

Nektek milyen nyaratok volt? Sokat olvastatok?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)