2016-08-15

Milena Busquets – Ez ​is elmúlik

FÜLSZÖVEG: A ​​testem pontosan egy templom ellentéte. Azzal próbálkoztam, jó, próbálkozom, hogy a fejem legyen a templomom. A testnek inkább vidámparknak kell lennie. 

A felszabadult és tudatos Blanca temploma összeomlik, vidámparkja széthullik, mikor negyvenévesen elveszti édesanyját. Az anyát, akitől megtanulta az élet és a játék szeretetét; azt, hogy szerelembe csak első látásra lehet esni. A megfelelő pillanatra tartogatott nagy gesztusok művészetét. A bűntudat hiányát és a szabadságot és felelősségtudatot, amit ez jelent. Azt, hogy úgy adja oda magát számtalan férfinak, hogy közben megőrzi önmagát. 

Mielőtt teljesen elveszne a körülötte támadt űrben, úgy dönt, a tengerparti Cadaquésbe utazik, anyja nyaralójába. Magával viszi két fiát, két exférjét és legjobb barátait; ráadásul nős szeretője is ott tölt pár napot a családjával. 

Milena Busquets első, részben önéletrajzi regénye döbbenetesen őszinte, mégis könnyed és üde szöveg fájdalomról és szeretetről, félelemről és vágyról, szomorúságról és nevetésről, a vigasztalhatatlanságról és a közelségről; a bennünket körülvevő emberek jelentőségéről és jelentéktelenségéről. 

Ha jól tudom, az egyetlen dolog, amitől nem lesz az ember másnapos, de átmenetileg eloszlatja körülötte a halál auráját és ha már itt tartunk, az életét is , az a szex.

Milena Busquets 1972-ben született Barcelonában. Régészetből diplomázott a londoni University College-ben, majd több évig dolgozott a jelentős Lumen könyvkiadónál, melyet a családja alapított a hatvanas években. Később maga is könyvkiadót alapított, jelenleg az írás mellett újságírással és fordítással foglalkozik. 
Az Ez is elmúlik első regénye, mely viharos gyorsasággal aratott sikert, ez idáig több mint harminc országban keltek el a fordítási jogai.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 208
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 336 g
ISBN: 9789633104200
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Fordító:Varju Kata
Eredeti cím: También esto pasará

SZERINTEM: Tudjátok, nem szoktam ilyen apróságokon elidőzni, mint egy könyv borítója, de most muszáj megállnom, és néhány szót ejtenem róla. Tehát szerintem teljesen retró, de ugyanakkor fantasztikus, és csodaszép! Engem annyira nagyon megvett, le a kalappal, tényleg!

No de ami egy szépséges borítónál sokkal fontosabb egy könyv esetében, az mégis csak a belső. Általánosságban nem olvasok fülszöveget – most sem tettem –, szóval így nagyobb meglepetés volt a könyv, és természetesen elvárásaim sem voltak. Ha pedig lettek volna, nos, szerintem akkor sem csalódtam volna. Ugyanis ez az a könyv, ami már az első oldalon megragadott, magába szippantott, elgondolkodtatott, és milliónyi emlék(kép)et visszahozott a saját múltamból.

A történet főhőse a negyvenes Blanca, a sztori helyszíne pedig a spanyolországi Barcelona, ahol Blanca már elfogyasztott két exférjet, jelenleg pedig a szeretőjén nyammog. Igen, emiatt a szex is egy elég elemi része a történetnek. Lehetne ennyi is az egész, hogy egy kapuzárási pánikban szenvedő nő hogyan fut egyik férfi karjaiból a következőbe, de messze nem erről van szó. A könyv fő motívuma a gyász, ugyanis Blanca édesanyja nemrégiben elhunyt, és minden az asszony körül forog, mindenhol őt látja, s tulajdonképpen a jelen eseményeit, a saját érzéseit is neki meséli el, jelen időben. A gyászfolyamat közben pedig a gyerekeivel, barátaival, és exférjeivel - igen, mindkettővel, egyszerre - nyaralni indul az édesanyjától örökölt kis tengerparti házikóba, ahol sorra döbbennek meg a barátai, hogy a nő, aki egyébként is elég szórakozott, még annyira sincs tisztában az eseményekkel (ami nyilván nem csoda, mert akárhány évesen is hal meg egy szülő, a gyerek utána nyilvánvalóan árvának érzi magát).

Nem szeretek árva lenni, nem szomorúságra terveztek. Vagy talán mégis, talán a bánat az egyetlen rám illő öltözet az egyetlen ruha az én méretemben.

A könyv másfelől nézve elég kicsapongó és kusza lehet, ám valahogy mégsem az, csak fel kell venni a fonalat, bele kell képzelni magunkat a főszereplő helyébe, akinél most semmi sem normális, semmi sem megszokott – mert ilyen a gyász, főleg akkor, ha egy általunk nagyon szeretett, fontos személy hal meg. De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert a gyász rám is így hat(ott) a gondolataimban, mint Blancára. Mindezek mellett pedig csodaszép gondolatok vannak benne, jó néhányszor én is elgondolkodtam, hogy basszus, ez mennyire igaz, vagy mennyire illik rám.

– Kedvesem – folytatja, és egy tapodtat sem moccan mellőlem –, nemcsak a szeretet, de a megfigyelés is a dolgok birtokosává tesz bennünket, a városokat, amiket meglátogattunk, a történeteknek, amiket megéltünk, és az embereknek, mindennek. Azok a dolgok, amikben nem közönyösen vettél részt, mind a tulajdonodat képezik. Akkor hívod elő őket újra, amikor csak szeretnéd.

Egy szó mint száz, ez a könyv nem véletlen lett lefordítva annyi nyelvre, amennyire, és igen, ha hasonló cipőben jársz, mint a főhős (mondjuk ahhoz nem kell szerintem sem negyvenesnek, sem anyának lenni), meg fog fogni a könyv. Az, hogy tetszett-e? Ez egy keserédes dolog, de azt mondom, hogy tetszett, mert örülök, hogy elolvastam, és hogy az egyik 2016-os nyári olvasásélményem lett.


Melankolikus hangulatra telitalálat, de akkor is, ha inkább olyasmire vágysz, amin elmélkedni tudsz, és mindeközben magával ránt a könyv a saját világába. Az idei nyár egy rejtett kincse ez a regény számomra.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)