2016-03-10

Elizabeth Berg — Sorsok szőttese

FÜLSZÖVEG: Cecilia Ross motivációs szónokként arra biztatja az embereket, hogy változtassanak az életükön, az ő élete azonban lassan elmerül a megszokások tengerében. Legjobb barátnője halála és egy váratlan levél egykori szerelmétől azonban kizökkenti a régi kerékvágásból. Úgy dönt, elérkezett a változás ideje, ezért önkéntes munkát vállal egy helyi hospice-ban, eladja minnesotai otthonát, majd beköltözik egy gyönyörű, régi kertes házba, ahol három másik nő lakótársa lesz. 
Azért, hogy helyrehozzák a múltban elkövetett hibáikat, Cecilia, Lise, Joni és Renie közös utazásra indulnak, amelynek során nemcsak elveszettnek hitt szerelmeikre találnak rá újra, de önmagukat is jobban megismerik.

Elizabeth Berg megindító regényében négy asszony sorsa fonódik össze, akiknek teljesen különböző a múltja, a jelenüket és a jövőjüket azonban meghatározza az egymás iránt érzett szeretet és barátság.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 264
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 250 g
ISBN: 9789636438531
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Sorozat:ÍRISZ KÖNYVEK
Fordító: Szieberth Ádám
Eredeti cím: Tapestry of Fortunes

SZERINTEM: Ilyen jellegű, "chick lit" (női sors, női lét) könyvet nem olvastam még, és habár nem ez a "fő profilom", azért a természetes kíváncsiság megvan bennem a kicsit lazább, lightosabb irodalom felé. A Sorsok szőttese pedig úgy érzem mindent összevetve, hogy jó választás volt.

Nekem olyan érzésem volt, hogy a könyv két részre osztható, azaz ha nem is annyira élesen, de elkülönül a két történeti egység: Az első részben Ceciliát ismerhetjük meg, hogy ki is ő, hogyan élt, és milyen megrázkódtatás érte a közelmúltban. Bevallom, ezeknek az ok-okozatoknak az elbeszélése tetszett nekem jobban, valahogy sokkal több létjogosultságot, földhözragadtságot éreztem benne, mint a második, és - számomra - sajnos hosszabb részben. Rettenetesen tetszett, hogy előkerült a halál témája is, de ezzel mégis úgy sikerült foglalkoznia az írónőnek, hogy nem vált nyomasztóvá, szomorúvá, és még az én lelkemet sem viselte meg annyira, mint amennyire egyébként szokta.

Ezzel kapcsolatosan viszont egy dolgot nem tudok hova tenni a mai napig: ha egy közeli hozzátartozód meghal, akkor lelkileg hogyan tudsz hospice-ba menni önkénteskedni? Szép dolog a segítség, és komolyan le a kalappal az előtt, aki ezt csinálja, de ilyenkor akarva-akaratlanul is visszagondolok saját magamra, hogy én hogyan éltem meg a veszteségeimet...Négy év után is sírva rohantam ki a teremből, amikor erről tanultunk, nem hogy kettő hétre rá már kerestem volna ezt a közeget....Persze, más életkor, stb., de ez az egész úgy hiszem, hogy kortól függetlenül mindenkit olyan szinten arcul csap, hogy abból nagyon nehéz könnyen felkelni.


Valahogyan nagyon gyorsan pedig jött a váltás is: Cecilia feladta az addigi életét, és három, azaz 3 másik nő mellé beköltözött egy - magyarosítva - albérletbe. Számomra itt kezdődött azon események lavinája, amivel egyáltalán nem tudtam azonosulni, hiába fikció az egész. Azt a részt tökéletesen értem, hogy egy tragédia után légkörváltozás kell, méghozzá drasztikusan, de hogy három random ismeretlen nővel a legjobb barátnő legyetek? Persze, nyilván más középkorúként, meg nyilván más huszonévesen, de ebben egyre inkább nem hiszek, hogy olyan létezik, hogy nők egymással jól kijöjjenek. Ne értsetek félre, nem vagyok ellene, sőt, alapvetően én igyekszem jó kapcsolatot ápolni mindenkivel, de két ember (akármilyen) kapcsolatához két ember kell. A hihetetlen eseményeket pedig számomra az csak fokozta, hogy mind a négyen csapot-papot eldobtak, és roadtripre indultak. Hogyan? Miért?

Persze, fikció, és ne kérdezzem, hogy hogyan lehetséges, de azért valami realitás lehetett volna benne. A könyv eleje tényleg tetszett, de aztán elkanyarodott egy olyan irányba, amit nem igazán tudtam értékelni.

Kíváncsiságból Goodreadsen elolvasgattam néhány értékelést, és ott sokan írják, hogy az írónőnek ez az eddigi legrosszabb könyve. Nem olvastam még tőle semmit, de így nem lepődök meg, hogy kétes érzéseket hagyott bennem. Nekem nem igazán jött így be, de nekem - mint írtam is -, nem ez a "fő profilom". Más szemmel nem tudok ránézni a könyvre, szóval aki inkább a lányregényeket kedveli, annak talán nem lesz ennyire kontrasztos és/vagy furcsa.


A videó hamarabb készült, mint a bejegyzés, de azért belinkelem, hogy ki-ki olvassa vagy épp hallgassa a véleményem :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)