2016-02-17

Ferenczi Szilvia – A pormanó felbukkan

FÜLSZÖVEG: "Éjjel Vili furcsa neszt hall a szobában, és egy meglepő lénnyel találkozik: a pormanóval. 

Az új lakó a legváratlanabb helyeken bukkan fel, csámcsogva eszik az ágy alatt és tiltakozik a fürdés ellen. A kis bajkeverő Vilivel tart az iskolába, de bizony ott nyoma veszik. 

Nincs mese, meg kell menteni! A kéményseprű és az ereszlakó siet a fiú segítségére. 

Érdekel, hogy lehet kijutni egy porszívóból? Hogy lehet kötélugrást tartani egy kémény belsejében? 

Hogy lehet feltűnés nélkül felmászni egy tanár fejére? 

Izgalmas kalandok, sok nevetés és kedves kis lények várják a gyerekeket ebben a vidám történetben. 
8 éves kortól ajánljuk.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 160
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 700 g
ISBN: 9789633992432
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Illusztráció:RÁDULY CSABA 

SZERINTEM: Mint ahogyan már említettem a januári beszerzős videóban, ez az első mesekönyv felnőtt olvasós, és könyves blogolós pályafutásom során. Nem, nem mentem át gyerekbe, csak szimplán egy félreértés miatt mondtam azt, hogy üsse kavics, hát akkor elolvasom :) A félreértés pedig nem volt más, mint hogy a pormanót folyamatosan pormanóként emlegettük egy félreolvasás miatt.

Tulajdonképpen nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy egy mesekönyvről hogyan is illene nyilatkozni felnőtt fejjel, mert aranyos volt, tetszett, és simogatta a lelkem, de ezen felül fogalmam sincs, hogy például hogyan kellene mérni azt, hogy mennyire gyerekkompatibilis. Talán ezt a részét inkább ki is hagynám, mert nincs kisgyermek a környezetemben, így nem nagyon tudom megítélni, hogy nekik mi tetszene, mire van szükségük, stb. Inkább úgy próbálok nektek mondani valamit a könyvről, ahogyan 22 éves fejjel láttam.

Mesét rég olvastam már (a megboldogult oroszos-démonos időkben, de attól a műfajtól meg megcsömörlöttem már, szóval ne számoljuk mesének), és talán azért is tetszett – mert igen, tetszett –, ráadásul mivel kicsit hosszabb a terjedelme, volt benne némi cselekmény is. így felnőttként, vagy mondjuk mint Stephen King-rajongóként sem gondoltam azt, hogy bahh, ez nem jó. Úgy érzem, hogy azért tetszett, és azért vonzott annyira, hogy egyben végigolvassam (szóval egy nap alatt, szaladgálások, meg minden egyéb nélkül), mert gyermeki és ártatlan, amire azért néha nekem is szükségem van. A szereplők aranyosak, és minden hátsó szándék nélkül cselekednek; a történet végtelenül egyszerű, nincs benne semmilyen erőszak – oké, ez érthető, egy nyolcévesnek nyilván nem adnék én sem a kezébe öldöklős dolgokat –, és erre céloztam akkor, amikor azt írtam, hogy simogatja a lelkem.

Amit még fontosnak tartok kiemelni az az, hogy nagyon szép illusztrációk vannak benne: egyszerűnek hatnak, de mégis nagyon igényesek, egyszóval egyáltalán nincsenek túlcsicsázva vagy túlkombinálva.

Nem mondom azt, hogy felnőttként szaladok a könyvesboltba a következő mesekönyvért, de például egy 8 év körüli kisgyermeknek meleg szívvel ajándékoznám a történetet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)