2016-01-05

Tóth Vivien – Az árvák

FÜLSZÖVEG: Drogok, alkohol, alvilági bizniszek – ezek mindennapi dolgok a három jó barát számára. Szofi, Bence és Artúr az elit krémjében nőttek fel, ezért a világ számukra egy nagy játszótér, amiben ők uralkodnak. Mielőtt azt hinnéd, hogy ez megint egy átlagos könyv, amiben szépen elmesélik a tinédzserkor szenvedéseit, egy kicsit lapozz tovább! Cenzúrázatlanul tárul eléd, hogy milyen is az, amikor függő az ember vagy egyszerűen depressziós. Figyelmeztetlek! Csak saját felelősségre olvass bele a könyvembe! Mert ha egyszer részesévé válsz az életüknek, akkor soha többet nem engednek el. Én szóltam előre!





INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Underground Kiadó és Terjesztő Kft. 
Oldalak száma: 230
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 150 g
ISBN: 9789631230758
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015

SZERINTEM: Furcsa volt a könyv, s hiába vagyok hozzászokva a "keményebb" hangvételhez, ez számomra is kicsit sok volt. Vagy csak maguk a drogok miatt, de elég vegyes érzések vannak bennem egyrészt, másrészt pedig a kiadásnál is lóg a lóláb.

Kezdetnek sajnálom, hogy már az első oldalakon is nagyon szembetűnő helyesírási hibák vannak (azaz összetett szavak külön írva, de olyannal is találkoztam, amikor egybe lett írva két olyan szó, amiket nem kellett volna egybetenni, stb.), ergó azon gondolkodtam egy ideig olvasás közben, hogy vajon szerkesztő látta-e a könyvet? Szinte mindegyik könyvben van egy-egy elgépelés, vagy hiba, mert emberek vagyunk, hibázunk, és egy-két ilyen felett elsiklok, de itt tényleg annyi volt (és végig), hogy valószínűleg kimaradhatott a folyamatból egy lektor vagy egy szerkesztő. 

Maga a cselekmény érdekesen indul, de aztán volt egy pont, ahol azt éreztem, hogy nem igazán halad semerre, toporgunk egy helyben, a karakterekkel sem történik igazából semmi...Pszichológiailag kicsit jobban érdekelt volna Artúr elmebaja (skizofréniája?), hogy mi játszódik le benne, mit érez, stb, és ahogy az ő szemszögéből véget ér a könyv, az számomra összecsapottnak tűnt. Logikusnak logikus, de szívesen olvastam volna még róla, de ez lehet inkább a pszichológiához való vonzódásom számlájára írható.

Szofi és Bence szála volt az a tipikus szeret-nem szeret, amiért nem rajongok, ennek a lágyságát nyilván a drogok, illetve az egyéb események leírásai elvették szerencsére, viszont kettjüket nem igazán értettem. Az írónővel beszélgettem kicsit, amikor átadta a könyvet, és talán a megjelenése miatt, a képei, és Szofi leírása alapján az volt az érzésem, hogy a karaktert magáról mintázta, csak nyilván egy jó adag eltúlzással, szóval Szofi említésekor valahogy mindig Vivi villant fel a fejemben. Bevallom, ez volt az első ilyen alkalom, hogy valaki élő személyre tudtam asszociálni egy könyv kapcsán (mivel nem ismerek írókat, főleg nem azok ismerőseit, rokonait, szóval ez így egyáltalán nem meglepő).

Visszakanyarodva a könyvhöz összességében nem volt rossz, viszont ahogyan A 6.25-ös járatnál is írtam, itt is érezhető volt, hogy az író kezdő, ami persze nem gond, csak néhány elég nagy hiba kiküszöbölhető lett volna egy igényesebb kiadással, kiadóval. A regény lezárásával annyi gondom volt, hogy egy elég ferde világba csöppentünk bele, melynek rendes lezárása nincs. Én igényeltem volna, hogy kiderüljön, hova tovább, vagy hogy a szülők, akik alapvetően nem foglalkoznak a gyerekekkel mégis mit szólnak egy ilyen eseményhez, mert ha álomvilágban is élnek, egy halál, vagy baleset azért fel kellene hogy rázza őket valamilyen szinten.

Értékelésem: 7/10


2 megjegyzés:

  1. Én is pont ezt hiányoltam benne: hova tovább, mi a kiút? Olyan panelekből összerakott és nem kiforrott még. Lesz még ez jobb remélem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is remélem, illetve hogy kap egy jobb lehetőséget, egy minőségi(bb) kiadótól.

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)