2016-01-20

Rick Yancey – Az ötödik hullám (Az ötödik hullám 1.)

FÜLSZÖVEG: Az első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CARTAPHILUS KIADÓI KFT. 
Oldalak száma: 472
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 390 g
ISBN: 9789632664576
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: The 5th Wave

SZERINTEM: Kíváncsisággal fogtam neki ennek a történetnek, mert mindenkitől egyöntetűen azt hallottam, hogy mennyire jó, mennyire egyedi, mennyire magával ragadó, stb. Nos, nem mondom, hogy rossz volt, de a kiemelkedő jelző azért erős túlzás lenne, legalábbis részemről, hiszen olyan emlékek kavarogtak a fejemben, melyeknek nem szabadott volna – de erről picit lentebb.

A történet egy disztópia – ebből adódik tehát a világvége-menekülés-semmi sem maradt a régi időkből tengely, és erre lehet építkezni. Talán túl nagy elvárásaim voltak, mert arra számítottam, hogy már a legelejétől kezdve lebilincsel, és nem fogom tudni letenni: ehelyett csak szimplán érdekes volt. A karakterek között sem találtam olyat, akit igazán a szívembe zártam volna, bár mondjuk ez nálam nem annyira mérvadó, nehezen szeretek meg valakit könyvekben annyira, hogy arról írjak is.


Most talán azt mondhatjátok, hogy na, neki nem tetszett a könyv, de nem erről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy van néhány seb rajta, amikből bizony szivárog az a vér. Összességében, a kerek egészet nézve tetszett, olvastatta magát, és a cselekmény eléggé pörgött is, viszont nekem tényleg kimaradt az a bizonyos plusz. A pici plusz mellett pedig az a baj, hogy olyan érzésem is volt, mintha konkrét, kicsit átdolgozott idézetek és jelenetek lettek volna benne korábban általam olvasott könyvekből – ez pedig velem nem szokott előfordulni. Kezdetnek ott van például Cassie és Evan beszélgetése, amikor a lány rájön, hogy igazából kicsoda Evan Walker. Már-már hallottam magamban az ikonikus I know what you are / Say it...out loud. Say it. (Twilight) mondatokat, de persze ez annyira kicsi hasonlóság, hogy lehet az én hülyeségem is, és be is tudtam volna ennek. De! És itt jön az, hogy rettenetesen sajnáltam az egészet, mert volt, amikor a Divergent, volt, amikor A burok jutott eszembe (potenciális spoiler: Divergent-beütés, amikor arról beszéltek, hogy az embereket meg kell tisztítani (gondoljunk csak A hűségesre, amikor kiderül, hogy kik is azok az elfajzottak, és mi célt szolgált az egész); A burok-beütés, amikor kiderült, hogy a Némítók nem új lények, hanem az embereket használják gazdatestnek (ezt a könyvet nem olvastam végig, de ameddig eljutottam, ott bizony kiderült, hogy az egyik beültetés sikertelen volt, és folyamatos harcban van a lélek és a gazdatest), egyébként pedig önálló "lelkek"; Twilight-beütés, amikor lezajlott a "mondd mi vagy"-párbeszéd; illetve Vosch-ról kicsit Jeanine jutott eszembe (Divergent); spoiler vége).

És ha már disztópia: eddig valahogy mindig csak olyat olvastam, ami a young adoult kategóriába sorolható, és ez Az ötödik hullámmal sincs másként. Tipikus kiszakadtunk a gimi falai közül, és még mindig bízunk a csodában (ami egyébként – mármint hogy bízunk a csodában –, nem egy rossz dolog), csak picit naiv, meg az első gondolatom, hogy so sweet.


Cassie (Chloe Moretz) és Evan (Alex Roe)


Cassie és Ben Parish (Nick Robinson). A srác annyira hasonlít a legkedvencebb színészemre, Bill Skarsgard-ra, hogy néha a szememet meresztgettem, hogy jól látok-e.

A vége nálam kicsit kiszámítható lett, de nem igazán bánom (tudjátok, néha az a baj, ha meghal egy fontos(abb) szereplő, néha meg az, ha happy enddel ér véget). Kettő másik könyv(sorozat) jutott még eszembe egyébként, az egyik, az Unwind – Bontásra ítélve, ami szintén disztópia, és szintén YA, de ott az író mégis tudott (számomra) kiemelkedőt alkotni, újdonságot vinni egy elcsépeltnek mondott műfajba. A másik kötet, ami még itt motoszkál bennem az Az útvesztő: a földönkívüliekhez képest ott is van újdonság, viszont ott a nyitás rettentő erős, a folytatás pedig baromi unalmas. Az ötödik hullámnál nagyon remélem, hogy egy középszerű kezdés után kapunk valami igazán ütőset, mert kicsit megnyugtatná a lelkem, hogy mégsincs minden veszve.

Összességében olyan is-is, tetszett is, meg nem is, sok is volt, meg nem is.  Fentebb sok dolgot leírtam, ezen kívül a puding próbája az evés: nem szeretnék senkit elrettenteni, mert rossznak nem rossz, csak...nos, leírtam az összes kétségemet. Ráadásul kisebbségben vagyok a véleményemmel.

Olvasás közben/után láttam a filmet is, amit eléggé "legyalultak", de gondolom ez csak a szokásos. Viszont volt ott egy nagyon vicces jelenet, amikor Cassie és Ben Parish összetalálkozik menekülés közben Evan Walkerrel, aki ugyebár tudja, hogy ki az a Ben Parish, ebből pedig tényleg egy remek szitu keveredett. Viszont ez a könyvben picit másként volt, s noha a film nem lett rossz, a könyvből összetettebb képet kap az ember a miértekről és a hogyanokról.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)