2016-01-18

Csernus Imre & Pampuryk Péter – Felnőtt húsleves

FÜLSZÖVEG: Lucifer ellenőrzést tart a pokolban… Bevezetik egy hatalmas terembe, ahol óriási üstökben rotyognak az emberek. Az első mellett egy felirat: „Kimászni tilos". Lucifer kérdésére azt felelik, ezek a németek, akik mindig betartják a szabályokat. A következő üst mellett állig felfegyverzett ördögök vigyázzák a rendet. Itt vannak az oroszok, akiket csak így lehet visszatartani, mondják ezúttal. A harmadik üstnél végül meglepődve tapasztalja, hogy se tábla, se őrség, mégis minden rendben van. „Ezek itt a magyarok. Ha valamelyikük megpróbálna kimászni, a többi úgyis visszahúzza…"

Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva? 
Miért nem szeretünk jókat enni? Lassan, jóízűen, odafigyeléssel, megadva a módját? 
Miért nem szeretünk jókat beszélgetni? Felszabadultan, őszintén, jóról és rosszról egyaránt?

DR. CSERNUS IMRE asztalánál ülve sokszor felmerülnek ezek a kérdések, és miközben barátai körében ízekről, ételekről, borról, hagyományról esik szó, időről időre előkerülnek az emberi problémák is, amelyekkel mindannyian szembenézünk, ha úgy döntünk, hogy az élet napos oldalán szeretnénk élni. A szerző személyes története, amelyet ebben a könyvben elmesél, világosan bemutatja, hogy neki magának is saját árnyaival kellett megküzdenie az őszinte mosolyért. Hiszen mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz…

INFORMÁCIÓ: 
Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.
Oldalak száma: 268
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 460 g
ISBN: 9789639971394
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Illusztráció: MÉSZÁROS PÉTER 

SZERINTEM: No, ez az a Csernus-könyv, ami szerintem merőben más, mint a többi, amit olvastam. Ezt elsőre nem is sejtettem, s bevallom, a luciferes fülszöveg alapján is másra számítottam, mint amit kaptam. Oké, innen már nagyjából érezni, hogy messzemenően más, mint A nő vagy A férfi, de na. Kicsit különös, de azért tetszett.

A könyv beszélgetésekből áll, a doki három barátját "ismerhetjük" így meg: a címben szereplő Papuryk Pétert – Pampit –, Csutorás Ferencet – Csutit –, és Ádám Csabát, mindezt egy étkezés fogásain keresztül átbeszélve. És pont ezért különleges ez a könyv, mert szó esik mindenről a pszichológiától kezdve a borászaton át a mesterszakácsokig; számomra elég mélyen kitárgyalják a borászkodást, és természetesen az ételeket. Leginkább a magyar ételeket, és ezzel csak az a gond, hogy amíg olvastam a könyvet, gyakorlatilag folyamatosan éhes voltam, mert mindig kajáról volt szó, ráadásul mindig olyan ételekről, amik hihetetlenül jól hanzottak. Étel-vonalon mozogva pedig nem csak szó esett róluk, hanem konkrét receptekkel is szolgál a könyv: többek között van benne néhány sor a húsleves helyes főzéséről, vagy például Csernus vajdasági ajvár receptje is szerepel a kötetben, aminek bevallom, nagyon örülök, mert imádom az ajvárt, nyáron meg is próbálom majd megcsinálni.



Egy jó ételhez pedig a társaság szerint dukál egy jó bor is: ez a rész bevallom, nekem egyáltalán nem volt testhezálló, mármint , annyira laikus vagyok, hogy egyáltalán nem értek a borokhoz, ezt a borász életérzést pedig nem igazán tudom elképzelni, ezért nem is tudtam úgy befogadni, mint egy hozzáértő, vagy a témában jártasabb egyén, netán egy lelkes amatőr. Minden esetre van egy honlapjuk, ahol csodaszép képeket lehet nézegetni (illetve nyilván sok információt is talál az ember), és a hangulat tényleg páratlan, egy kiülünk a teraszra/szőlőbe/valahova egy nyári délutánon kategóriájú bortúrát pedig szívesen bevállalnék mindentől független, főleg így, hogy ennyit olvastam róla. Mert a könyvnek nagyon nagy hányada szól a szőlőről és a borról, a tények mellett viszont egy valami nagyon tetszett: az a szenvedély, ahogyan ez le lett írva.

A baráti beszélgetések alkalmával, illetve a főzés, a borkészítés fortélyai mellett természetesen előjön a pszichológia is, ami véleményem szerint ebben a könyvben nem annyira kerül előtérbe, mint mondjuk bármelyik másikban. Viszont! A doki nagyon sok dolgot elárul magáról, a múltjáról – igaz elég sejtelmesen –, de azt hiszem, ez is egy kis különlegesség ebben a kötetben. A Felnőtt húslevesben nem önismereti tippek vannak, vagy a már megszokott gondolatmenetek, hanem tényleg baráti szinten való merengés, egy-két tipikusan csernusos megjegyzés, de ezt leszámítva tényleg merőben más ez a könyv, mint a doki többi műve: az alcím – Élet- és ételérzések – pedig remekül ráillik.

Szóval mindent összevetve nagyon nem azt kaptam, mint amire számítottam, de tetszett. Egy bajom volt – de ezt már fentebb említettem –, hogy folyamatos éhséggel küzdöttem a sok finom ételleírás miatt, de ennyi gond legyen. Kluináris pszichológiai kaland a könyv, aminek a végén fel vannak sorolva a hungarikumok is, illetve tényleg nagyon sok recept is helyet kapott benne. Érdemes elolvasni, de teli hassal ajánlatos nekiállni :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)