2016-01-16

Böszörményi Gyula – A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)


FÜLSZÖVEG: 1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 560
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 570 g
ISBN: 9789633995426
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Sorozat:VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

SZERINTEM: Már nagyon vártam a Leányrablás Budapesten folytatását, ám mégis derült égből villámcsapásként ért, hogy ó, hát már meg is érkezett :) És bizony megérkezett, sok-sok ismerősöm és jómagam örömére is, mert például Instagramon is volt olyan, aki megkérdezte, nem csalás, nem ámítás-e, mert annyira várta :)

A megejelenéssel kapcsolatos örömködés után pedig azt is elárulhatom, hogy az első rész, a Leányrablás Budapesten zsenialitása után a második rész is hozza ama fantasztikumot, sőt, szerintem rá is ver a nyitókötetre izgalomban és fordulatokban. Elárulom már most is tehát a nyilvánvalót: IMÁDTAM.

Az első részt bevallom, úgy olvastam, hogy leginkább Richárd és Mili kalandjain töprengem, és a cselekményre fókuszáltam, míg A Rudnay-gyilkosságoknál fele-fele arány ez, mert a részletekben is sikerült picit elvesznem, elmerülnöm, Hogy miért? Mert a két regény megjelenése között sok dolog történt velem is, többek között például immár Budapesten élek, s noha a várost nem ismerem még annyira, mint egy "tősgyökeres pesti", azért egyre kevesebbszer tévedek már el, és egyre több olyan része van a fővárosnak, amivel kapcsolatosan bátran kijelenthetem, hogy ismerem. A részleteket illetően pont a helyszínek azok, amikben elvesztem, ugyanis nem tudtam elégszer rácsodálkozni, hogy Hülék főhadiszállása, a Tabán akkoriban szöges ellentéte volt a mai helyzetének, azaz hogy 1900-ban a bűnözés melegágya volt, a legrosszabb környéke a városnak, mondhatni külön törvényekkel, most pedig...az egyik legjobb környék. Mindennek pedig az is ad még egy plusz pikantériát a szememben, hogy ott dolgozok, és mindig nagyon mosolyogok  A Rudnay-gyilkosságok olvasásának elkezdése óta, amikor meglátom az utcatáblákat az I. ker, Tabán feliratokkal :)

Részleteknek nevezhetem még a lábjegyzeteket is, amiket alapvetően nem nagyon szeretek olvasgatni, mert mindegy, hogy az aktuális oldal alján vagy a regény végén van, mindenképp megakasztják az olvasást, viszont itt különlegesek voltak ezek a megjegyzések abból a szempontból, hogy szinte mindegyik arról ad tájékoztatást, hogy az adott új karakter, vagy esemény ki volt, mikor történt – és megtörtént esetekről, valóban létezett személyekről van szó! Olvasás közben nagyon sokszor azon kattogott az agyam, hogy micsoda kutatóunka lehetett amögött, hogy én pár nap alatt elolvastam a könyvet. Le a kalappal, és minden tiszteletem az író előtt!

No és akkor jöjjön a cselekmény, ami azért természetesen volt olyan izgalmas, mint minden más, sőt :) Mili és Richárd kettőse azt hiszem, hogy ebben a részben közelebb került egymáshoz, aminek nagyon örültem, mert remek párost alkotnak. És na, ki ne szurkolna egy idő után egy kedvenc férfi, és egy kedvenc női karakternek, akik között még a kémia is működik, hogy inkább egymás felé araszolgassanak, és ne távolodjanak? És ezzel most nem spoilereztem, mert nem azt írtam, hogy egymás karjaiba vetik magukat, hanem tényleg csak araszolgatnak egymás felé, de tényleg csak annyira, amennyire a kor társadalmi elvárásait nézve nem kirívó, és nem érheti szó a ház elejét. Szóval kis lépésekben, s olyan történésekkel, amiket az előző részből már sejteni vélhettünk, vagy legalábbis nagyon remélhettünk, ha a "személyi" vonalat nézzük. De A Rudnay-gyilkosságok – ahogyan a címe is mutatja –, sokkal inkább krimi, mint történelmi romantikus. Imádtam, hogy semmi finomkodás nem volt benne, ráadásul temérdek szövevényes bűnügyet kaptunk, amit menet közben is nagyon nehéz volt észben tartani, a végső tippelgetést pedig meg sem próbáltam.

És akkor végre egy krimi, amiben a magyar rosszfiúk is vannak legalább annyira kemények, mint bármelyik másik angolszász, vagy épp latin társuk, és hiába a történelmi környezet, semmit nem von le az élvezeti értékből, sőt. Biztos csak én vagyok ilyen, de ha 100-150 évvel ezelőtti bűnügyekről és bűnözőkről van szó, hajlamos vagyok úgy elképzelni, mintha felnőtt testbe bújt kisgyerekek játszanának. Erről lehet, hogy a mai szemmel nézve furcsának ható korabeli fotók, festmények tehetnek, mert annó töri órán is vagy aranyosnak, vagy viccesnek találtam a királyokról, hadvezérekről mutatott képeket, ahol próbáltak komolynak tűnni, de az én szememben valahogy sosem sikerült olyan hatást elérni, mint kellett volna. Böszörményi könyvében pedig hiába van ott az érzés, hogy bárhová lapozok a regényben, érzem, hogy egy más korban "vagyok", mégsem fordult meg olvasás közben a fejemben egyszer sem, hogy ezek a rosszfiúk nem olyan "komolyak", mint a maiak, és ezért hatalmas köszönet az írónak.

A cselekménybe nem nagyon szeretnék ennél jobban belemenni, pont amiatt, nehogy elspoilerezzek valamit. És ha van könyv, ami ha "előkerül", akkor mindig ajánlom, akkor az ez a sorozat, és tényleg nagyon szeretném, hogy többen is olvassák, olvassátok, szóval nem, véletlenül sem szeretnék semmi olyat mondani, ami levonna az élvezetből. Az első könyv is fordulatos és izgalmas volt, de a másodikban bizony voltak olyan jelenetek, amikor pattanásig feszültek az idegeim, hogy de most mi lesz??!! Sokkal pörgősebb, izgalmasabb, és gyakorlatilag ugyan annyira letehetetlen, szóval bravó, csak tényleg azt tudom ismételgetni, hogy köszönöm!

Összességében pedig...mindenképp ajánlom! Böszörményi az a magyar író, aki miatt kevésbé "félek" mostanában a magyar íróktól, s habár tudom, hogy iszonyatosan magasra tette a lécet, de ő az élő példa arra, hogy kis hazánkban is érdemes néha körbenézni az olvasás terén.

Értékelésem: 10*/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)