2015-12-28

Sjón – A macskaróka

FÜLSZÖVEG: A macskaróka című lírai hangulatú kisregény az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja az olvasót. A két történetszál egyikében a vad és a vadász párharca bontakozik ki: a falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely „olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet”. Ennek a történetnek, mely a regény feszes és feszült kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a kegyetlenségében kegyes, fenséges természet a harmadik főszereplője. Mintha az emberi és az állati összeolvadna, végső soron minden természetté válik ebben a balladai élességgel megírt műben. 

A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző lélektani empátiával és társadalomtörténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilágához foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket az elvont problémákat eleven, tragikus és kedélyes élethelyzetekben mutatja meg: születéskor és temetéskor. Regénye – alcíme szerint – népi történet: ez egyszerre jelenti, hogy népmesei elemek tagolják a balladai históriát, és azt is, hogy néprajzi igényességgel ismerteti meg az olvasóval egy rusztikus társadalom belső határait. 

Egyszerre metaforikus legenda és naturalisztikus parabola A macskaróka, komor mese a titkokkal teli skandináv horizontról.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAGVETŐ KFT.
Oldalak száma: 130
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 190 g
ISBN: 9789631429596
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011
Fordító:Egyed Veronika

SZERINTEM: Eme könyvecskét még nyáron szereztem be, teljesen gyanútlanul, fogalmam sem volt, hogy miről szól. Északi (izlandi), és nevetségesen olcsó volt – erről pedig értekezhetnék, hogy jó-e vagy sem, de így történt, és köszönöm a sorsnak, hogy az utamba sodorta A macskarókát.

A kisregény egy csoda: már az első néhány oldalon annyira magába szívott, hogy hiába van Magyarországon téli tavasz, egyszerűen szinte láttam a havas hegyeket, hegyoldalakat magam körül, mintha én is ott lettem volna, mintha én is a rókával menekültem volna. Ahogyan a fülszöveg is írja, valóban kettéválik a történet, melynek az eleje a róka üldözése. Hiába nagyon tagolt, hiába mondható rövidnek, van egyfajta olyan bája az egésznek, ami azonnal beszippantott.


A második részben különül el jobban, s akkor látszik igazán, hogy a kisregény az 1880-as évek Izlandján játszódik: számomra izgalmas volt a tiszteletes ruhájának leírása, vagy a hétköznapi élet említése (a mai elektronikus kütyük, és modernizáció nélküli világ, a lét leírása annak legpuritánabb értelmében). Mindemellett némi cselekménybe is belebotlottunk, habár én nagyon szívesen olvastam volna 130 oldalon keresztül is akár a rókáról.

Számomra a könyv eleje volt az, ami hihetetlenül magával ragadott, s talán nem is sok olyan írással találkoztam még, ahol a cselekmény ennyire eltörpülne a leírás szépségével szemben. Egy kincs ez a könyv, s érdemes lenne odafigyelnem a régebbi izlandi irodalomra is.

Értékelésem: 9/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)