2015-12-24

Salla Simukka – Ébenfekete (Hófehér-trilógia 3.)


FÜLSZÖVEG: Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is. 

Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót… 

Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba. 

Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 208
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 108 g
ISBN: 9789632932828
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Panka Zsóka

SZERINTEM: Nagyon vártam a trilógia befejező részét, és nem csak azért, mert egyszuszra faltam be az első kettőt – a Vérvöröst és a Hófehért –, hanem azért is, mert bevallom, Lumikkit nagyon megkedveltem, és a szívemhez nőtt a salanderi fekete lelke, a keménysége, a kitartása.

Simukkának jót tett az első két kötet, mert nekem olyan érzésem volt, hogy nagyon sokat fejlődött, mire az Ébenfeketét megírta. A sorozatba tökéletesen beleillik a könyv, viszont hogy a zárást szerette volna egy kicsit "megnyomni", vagy tényleg fejlődött, azt nem tudom, de szerintem a három könyv közül a legizgalmasabbat, legeseménydúsabbat hozta össze. Igaz, Lumikki kalandjai tényleg egytől-egyig szuperek, de ez valamiért más volt. Maga Lumikki sem tudta, hogy kivel is néz farkasszemet, kitől kell félnie, s ez csak a köyv végén derült ki. Sokkal inkább volt pszicho-thriller, mint a Vérvörös vagy a Hófehér – ellenben az Ébenfeketében kevesebb volt az akció –, míg az első két kötetben inkább arra ment rá Simukka, mint az ijesztgetésre, és valahogy erre a könyvre az ifjúsági jelzőt sem merném nyugodt szívvel megkockáztatni.

A nyomozás mellett imádtam, hogy nagy hangsúlyt kapott a család is, ami fel-fel bukkant korábban is, de csak mint álomképek, amiből sejteni lehetett néhány információt, de biztosat tudni nem lehetett. Lumikki testvréről van szó, akinek a szerepe, a története is végre helyre került. Bevallom, nagyon érdekelt, hogy ezeket a morzsákat hogyan teszi majd össze az írónő, főleg úgy, hogy a Hófehérben ott volt Lenka is, ami azért igencsak meredek húzás lehetett volna, ha nem sült volna el ennyire jól.

Ó, és az Ébenfekete azért is különleges volt, mert még több vers volt benne svédül, ráadásul az is, ami annyira a szívemhez nőtt sok évvel ezelőtt. Ez nem más, mint Edith Södergran-tól a Landet som icke är *-* Mindent összevetve pedig tetszett, és nagyon örülök, hogy Blanka a figyelmembe ajánlotta ezt a sorozatot, mert nagyon kár lett volna kihagyni.

Értékelésem: 9/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)