2015-12-05

Mihail Bulgakov – A Mester és Margarita

FÜLSZÖVEG: „A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 564
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 360 g
ISBN: 9789630795289
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012
Sorozat: EURÓPA DIÁKKÖNYVTÁR
Fordító: Szőllősy Klára
Eredeti cím: Ма́стер и Маргари́та

SZERINTEM: Nehéz egy ennyire ismert és ikonikus regényről mit mondani, s talán pont ezért egy kicsit rendhagyó is lesz eme bejegyzésem. Néhány hónapja nagyon lelkesedtem érte, hogy nekem ez kell, érdekel, aztán pedig februárban az orosz irodalom kurzuson kiadták, mint kötelező olvasmány, a kedvem pedig azzal a lendülettel szállt el. Talán annyiban különbözött az eddigiektől, hogy nem úgy kezdtem neki, hogy na, éljük túl a következő pravoszláv démonos mesét, hanem kicsit bíztam benne, hogy nem lesz ez annyira rossz, ha előtte el akartam már olvasni.

Eddig egyszer olvastam el, és azt hiszem, többször lenne szükséges, hogy igazán megértsem. Igaz, órán feldolgoztuk, és a kor politikai irányultságát értem (Woland alakja, illetve a hirtelen eltűnő emberek, majd pedig ezeknek az említésének a mellőzése, s utalás a '30-as években kiteljesedett legbrutálisabb sztálini korszakra), de nekem mint történet, amelyet különválasztok a szlávos résztől kicsit kusza. Pedig nem siettem vele, hanem szépen megrágtam, ahogy illik.

Példának okáért a Jesua-részek számomra egyáltalán nem voltak egyértelműek, és elsőre tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy akkor most ez tényleg kell, vagy mi ez? Mert biztosan csodás műelemzőként egy történet a történetben, de számomra a "jelent" teljesen megakasztotta, volt, ahol cirka 50 oldalra is, és nem csak túllendültem rajta, hanem egészen egyszerűen szenvedtem vele, mert annyira unalmas volt számomra ez a történet a történetben szál. Elsőre ezt tényleg nem tudtam értékelni, és kicsit azért félek, hogy – mivel a vallási dolgoktól a hideg ráz –, másodjára hiába tudom a hátteret, hiába dolgoztuk fel a művet órán, hiába olvastam utána, mégis ugyan ez lesz majd a Jesua-szállal.

Összességében nézve, és elvonatkoztatva mindenféle műelemzéstől maga A Mester és Margarita tetszett, leginkább pedig Woland alakja, illetve a macska került közel a szívemhez. Oké, Woland megint a pravoszláv démont hivatott megtestesíteni, akiből nekem személy szerint kezd már kicsit sok lenni, de mégis, volt benne egyfajta laza elegancia, ahogyan csettintett egyet, és emberek tűntek el, vagy egy romos lakásból kerekedett a sátán bálja, egyszóval mindig az történt és úgy, amit és ahogy ő szeretett volna. Általában az a fajta vagyok, aki a jónak "szurkol", most mégis Wolanddal szimpatizáltam, illetve a kíséretével, s magam sem tudom, de ők álltak a legközelebb hozzám.

Margaritát sokan istenítik, hogy az ő alakja az egyik legfontosabb a regényben, de olvasás közben én nem ezt éreztem, s ugyan így vagyok a Mesterrel is. Irodalomtörténetileg, meg magyartanárosan biztos vagyok benne, hogy kulcsfontosságú az ő alakjuk, de nekem, mint egyszerű, mezei olvasónak, ráadásul elsőre egyáltalán nem így jött le, vagy mondjuk mindez fakadhat abból is, hogy Wolandékkal szimpatizáltam, és őket tartottam fontosnak, a legfontosabbaknak.

Néhány hónappal az olvasás után (igen, ez a "rekordposzt", mert sosem várok néhány hétnél többet, nem hogy több, mint fél évet) azt mondom, hogy nagyon újraolvasós, és egyre kíváncsibb vagyok a regényre ismét. Egyelőre ezzel, a kissé kusza bejegyzéssel tudok szolgálni. Mindenképpen megéri elolvasni, főleg ha az ember azt veszi a fejébe, hogy elkezd végre a klasszikusokkal is foglalkozni, netán az orosz irodalom remekeibe vágja bele a képzeletbeli fejszéjét.


4 megjegyzés:

  1. Eléggé megosztó a könyv, hiszen olvastam már róla jót is, rosszat is.
    Jó pár évvel ezelőtt olvastam a könyvet és nekem úgy volt kerek, ahogy volt. Nem emlékszem, hogy lettek volna benne unalmas részek, sőt nekem a Jesua-szál is a történet szerves részét képezte.
    Nálam is érik már egy újraolvasás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért a muszáj, és a kötelező címke nálam nagyon sokat tud rombolni, szóval nem tudom. Majd legközelebb kiderül, hogy ez volt-e a ludas, amiért nem tudtam úgy élvezni a könyvet, mint te :)

      Törlés
    2. Szerintem is a kötelező jelleg volt a zavaró tényező.
      Lazításként azonban meg lehet nézni a könyv alapján készült sorozatot (6 vagy 10 részben dolgozza fel a könyvet). Anno nekikezdtem, de túl friss volt még a könyves élmény :)
      http://www.port.hu/a_mester_es_margarita_maszter_i_margarita/pls/w/films.film_page?i_film_id=78946

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)