2015-12-29

Jonas Jonasson – Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

FÜLSZÖVEG: Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása a boncasztalon… vagyis nem, egyelőre nem a boncasztalon, hanem egy motelnek álcázott kuplerájban a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének teljesen új irányt szab. 

A regényben „nem szokványos" pénzkereseti lehetőségek után kutat első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben – ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszokhattuk – folyton menekülnek valakik elől, közben milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. Vagyis ismét itt az év legviccesebb könyve!


INFORMÁCIÓ: 
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 384
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 512 g
ISBN: 9789632935102
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Kúnos László
Eredeti cím: Mördar-Anders och hans vänner (samt en och annan ovän)

SZERINTEM: Nagy reményekkel fogtam hozzá a harmadik Jonasson-könyvemhez, hogy majd ez mennyire szuper lesz, és kárpótol Az analfabéta, aki tudott számolni után, és esetleg hoz majd valami hasonlót, mint A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt. Csalódott vagyok, és "lelövöm a poént": számomra nem hozta egyik szintjét sem.

Valamire olvasás közben rájöttem, mégpedig hogy Jonas Jonasson könyvei mind egykaptafára épülnek, hasonló poénokat hoznak, és gondolom mondanom sem kell, ha valami humorosat sokadjára hallasz, akkor sokadjára már nem fogsz rajta nagyokat nevetni. Nos, nekem a Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok) könyvben kicsiket sem sikerült nevetnem. Mosolyogtam párszor, de konkrét visítós röhögésben nem volt részem, mint annó A százévesnél, és ezt nagyon hiányolom.

Maga az alaptörténet nem lenne rossz, de sajnos ismételnem kell magam: egykaptafa, vagyis három lehetetlen alak összeáll, hogy lehetetlen küldetésüket beteljesítsék, ami a való életben egyáltalán nem történhetne meg, és természetesen sikert aratnak, nem esik bajuk, stb. Érdekesnek érdekes volt, sőt, hihetetlen könnyen csúszott az egész könyv, kikapcsolt, és egyáltalán nem bántam meg az olvasását. De újat nem adott. valószínűleg azért, mert ez már a harmadik könyvem a szerzőtől.


Forrás: tradera

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kinek ajánlanám. Mert ha valaki megkérdezi, hogy és melyik Jonasson-könyvvel kezdjen, akkor azt mondanám hezitálás nélkül, hogy A százévessel. Az a legjobb. Vagy a franc se tudja már, hogy tényleg ennyire jó, vagy csak az újdonság erejével hatott. Annó tetszett, és rengeteget nevettem rajta, és a mai napig egy szép emlék számomra. Nem tudom, ha újraolvasnám is annyit adna-e, vagy ismét tudnék-e nevetni a poénokon, de egyetlen olvasással jelenleg biztosan az viszi a prímet. Nagyon kíváncsi lennék annak a véleményére, aki mondjuk nem A százévessel kezdett, de azt is olvasta, hogy így milyenek Jonas Jonasson művei.

Összességében csalódás volt, mert arra számítottam, hogy sokat tudok majd nevetni, és totálisan kikapcsol, lazíthatok. Nevetni nem nevettem, de egy olvasmánynak elment, és egyáltalán nem sajnálom, hogy nekiültem. Azt viszont rettenetesen sajnálom, hogy az író nem tud továbblépni egy kicsit, és nem tud valami újat alkotni, mert nem gondolom, hogy én lennék az egyetlen, aki A százéveshez hasonló újabb "nagy dobásra" vár.

Értékelésem: 6/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)