2015-12-02

Brad Meltzer – Az ötödik merénylő (Culper-kör 2.)

FÜLSZÖVEG: Az Amerikai Egyesült Államok történelme során tizennégy merényletkísérlet történt a hivatalban lévő elnök ellen. 

Négy merénylőnek sikerült véghezvinni tervét. 
Ám most Beecher White, a The Inner Circle (A belső kör) főhőse rájön, hogy Washingtonban valaki az elnökgyilkosságokat másolja. 

A történészek magányos farkasnak tartják az elnökök merénylőit. De mi van, ha tévedtek? Beecher szörnyű titkot fedez fel: azt, hogy száz év időtartamában mind a négy merénylőt ugyanaz a titkos cél vezette. Kinek dolgoztak valójában? Mit akartak elérni a merénylettel? És ma miért akarja valaki megölni az elnököt? 

Beecher ki akarja deríteni. Az egészben az a legfélelmetesebb, hogy találkoznia kell az ötödik merénylővel.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.
Oldalak száma: 496
Borító: KARTONÁLT
Súly: 450 g
ISBN: 9789636899233
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Bozai Ágota

SZERINTEM: A Culper-kör első részét, A belső kört szerettem nyáron, szóval nem is volt kérdés, hogy mindenképpen szeretném elolvasni a folytatást is. Számomra meglepetés volt, hogy nagyon hamar, ősz elején már a boltokba is került a második kötet, szóval a hatodik Könyvmoly Párbajra neveztem is Az ötödik merénylővel.

Az első és a második résznek is megvolt az a bája, hogy rettentő gyorsan lehetett velük haladni, mert egyszerűen olvastatta magát mindkét könyv, pedig egyáltalán nem egy könnyed szerelmi történetről van szó egyikben sem, sőt. Összeesküvés-elméletek, gyilkosságok, nyomozás, egyszóval Meltzer előtt le a kalappal, mert komoly témákról ír, mégis olyan könnyed stílusban, amire kevesen képesek.

Az ötödik merénylő viszont egy kicsit mégis rágósabb, mint A belső kör: számomra kicsit túl sok volt a cselekmény, az információ, és az egyszerű, mezei könyvtáros már-már titkosügynökké avanzsálódott, ami valljuk be, nem igazán életszerű. Legalábbis számomra. Ezeket az apróságokat leszámítva viszont izgalmas volt a cselekmény, habár visszaköszön az, hogy tényleg, mintha igyekezett volna a szerző a lehető legtöbb információt és akciót belezsúfolni ebbe a közel 500 oldalba.

A történet egyébként nem sokkal az első rész után veszi fel a fonalat, a szereplőgárda nem igazán változott, leszámítva néhány új karaktert, akik kellettek a teljességhez. Illetve ott a számomra legellentmondásosabb karakter is, az elnök, azaz Wallace, aki konkrétan a nagy hűhó semmiért mondást testesíti meg a szememben, pont azért, mert nem egy olyan ember képét festette le Meltzer, akiért érdemes lenne bárkinek is az életét áldoznia. Ugyanakkor érdekes a könyv címe, vagyis Az ötödik merénylő: természetesen az elnököt akarja valaki meggyilkolni, szóval Beechernek, aki kicsit szerintem úgy érez, mint én is, állást kell foglalnia, hogy megmenti-e, avagy sem. Pont az ő gondolatmenetei azok egyébként, amik kicsit megakasztják az olvasást, mert van bennük némi ráció, de mégis néha annyira óvodásra sikeredtek ezek a tűnődések, amik nem igazán illenek a szuper-Beecher figurához.

Tetszett, hogy Tot ismét szerepet kapott, illetve a Culper-kör egy újabb szereplőjét is megismerhettük, Macet. Utóbbinál nem akarom lelőni a poént, de nagyon a szívembe lopta magát. A pozitívnak bélyegzett karakterek mellett ternészetesen ott vannak a negatívként futóak is, úgy mint Nico, vagy Clementine, utóbbinál pedig annyira összemosódik a határ folyamatosan, hogy az ember nem tudja kivenni, hogy most akkor mi merre hány méter. Nico volt az, akinek a létét egyszerűen nem értettem – a könyv végére azonban szerencsére a helyére került a szerepe –, mert ő csak volt, nem is igazán történt semmi, meg kicsit féltek is tőle, de ehhez képest túl sok is volt a szerepe.

Összességében tetszett, mert pörgött, és izgalmas volt, érdekelt, hogy mi történik a karakterekkel, ám ahogyan már említettem, számomra túl sok volt az információ, még napokkal az olvasás után is rendezgetnem kell magamban a dolgot, mert képtelen vagyok átlátni a cselekményt. Nem vagyok híve annak, hogy ha van egy sztori, akkor minél kevesebb kötetben adjuk ki, szóval talán lehet, hogy ez is mondatja velem azt, hogy az író jobban döntött volna, ha egy kicsit szellősebre veszi a cselekményt, és több kötetben kerül a boltok polcaira. Mindezekkel szemben pedig a politikai, összeesküvés-elméletes, és ilyesfajta könyvek olvasásában kezdő vagyok, szóval azt sem tartom kizártnak, hogy második ilyen jellegű regényhez képest kaptam sokat.

Értékelésem: 7/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)