2015-12-31

2015 számokban és érzésekben, avagy statisztikai összefoglaló a blogról és az elmúlt évemről

A tavalyi bejegyzés mintájára elkészítem idén is a "kis statisztikai kitárulkozásomat", hiszen úgy gondolom, hogy ezek a számok nem titkosak, főleg úgy, hogy ti, kedves olvasóim által jöhettek létre :) Idén viszont lesz egy dolog, mégpedig az érzelmek-rész, amibe nem kívánok annyira belemenni. Visszaolvastam a tavalyi posztot, és igen, ahogy akkor írtam, 2014. a siker éve volt, és akkor is említettem, hogy 2013. katasztrofális volt. Úgy tűnik, hogy nekem a páratlan számok nem hoznak szerencsét, ugyanis 2015. is olyan év volt, amit jobban szeretnék elfelejteni.

Szerencsére ezt az évet is ketté tudom bontani, mégpedig blogos és személyes részekre. A bloggal kapcsolatosan örülök, mert fejlődtem, és tömören összefoglalva sikert-sikerre halmoztam az én meglátásomban. Sikernek könyvelek el olyan dolgokat, mint például hogy egyre többen fordulnak hozzám könyves taanácsért (mit olvassak?), ha írok valamiről, akkor az alapján vásáolják meg a következő olvasmányukat; de például egyfajta sikerként könyvelem el magamban azt is, hogy Budapest előnyeit kihasználva személyesen megismerhettem több kiadói munkatársat, vagy éppen bloggert is, és ebből kifolyólag rengeteg új kapcsolatra tettem szert. Nyáron volt ebből egy kis fújás, de ahogy akkor sem, most sem érdekel, mert úgy érzem, hogy idén sikerült addig fejlődnöm, hogy a legismertebb könyves blogok közé került az oldalam. Ez nem egoizmus, sokkal inkább egyfajta egészséges öntudat, önbizalom, amit úgy vélem, a számok is alátámasztanak.

Mint már említettem, 2015. borzalmas volt a magánéletem szempontjából. Ezt nem szeretném kiteregetni itt, sőt, nyilvánosan máshol sem. Eddig is mindenki érezhette, tudhatta valamilyen szinten, hogy vannak nem okés dolgaim (értem ez alatt a bejegyzéseket pl., ahol nem tudok elvonatkoztatni azzal, ami velem történik). Jövőre szeretném ezeket annyira magam mögött hagyni, amennyire csak lehetséges. Mindezekkel szemben természetesen voltak jó pillanataim is, de sajnos ezek annyira eltörpülnek a sok rossz mellett, hogy tényleg csak pillanatoknak tűnnek.

Hogy most hogy érzek? Csak legyen már vége ennek a rohadt évnek... Olyan szinten rosszul vagyok 2015-től, hogy amit nem muszáj, azt már nem is csinálom meg idén, új dolgokba pedig pláne nem fogok bele, ha át lehet őket tolni 2016-ra. Valamilyen szinten szerintem a karma is ezt gondolja, mert vannak olyan dolgok, amiknek nem most (vagy januárban) kellett volna megvalósulniuk, hanem még ősszel. Akkor nagyon bántam, most nagyon örülök neki, hogy így alakult.

Ha ki kellene emelnem valamit, ami nagyon sokszor boldoggá tett, akkor az a blog, illetve az, hogy vannak állandó olvasóim, akik kíváncsiak és adnak a véleményemre. Nekem nagyon sokat jelent, és ez tényleg nem egy mainstream szöveg. Tavaly ilyenkor azt hittem, hogy a kezdők boldogsága a recenziós könyv, könyvcsomag, de nem. A mai napig gyermeki boldogsággal tudok örülni annak, hogy recenzióba kapok könyveket, hogy a kiadók bíznak bennem, számítanak rám. Jó példa erre, amikor októberben ugrabugrálva távoztam a Libri székház/irodaházból. 21 évesen. Rettentő boldog vagyok, hogy kettő évvel ezelőtt belevágtam ebbe a blogba.


Most pedig akkor jöjjenek a statisztikai adatok :) Pontosan tudom, hogy lehetne ez sokkal több is, de egyáltalán nem bánom. Én a blogomon nem szapulok senkit (mert mint tudjuk, az ilyen típusú írásokra jön a látogatás, mint cukorra a darázs), és az egyetlen "a negatív reklám is reklám" típusú bejegyzésem is azért volt csak top téma 2 napig, mert nem tudta néhány ember eldönteni, hogy akkor most spoileres vagy sem.


Eme bejegyzés születésekor az idei...
♥ oldalmegjelenítések száma 138.780 (az összes 160.216)
♥ bejegyzések száma 201 (összesen 276)
♥ kommentek száma 358 (összesen 587)
♥ feliratkozók száma 342
♥ Facebook-like-ok száma 1509
♥ Twitter-követők száma 458
♥ legtöbb látogató magyar, amerikai, román, és orosz ip címmel látogatott a blogra
♥ legtöbb látogató a Google, a Facebook, és a moly.hu-n keresztül érkezett a blogra

Az idei öt leglátogatottab bejegyzés:
John Green: Papírvárosok - 9221 megtekintés
Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés - 4827 megtekintés
Abbi Glines: A végzetem - 1288 megtekintés
Sarah Fine: Sanctum - 464 megtekintés

A saját olvasási statisztikáim:
► 116 könyvet olvastam el
► összesen körülbelül 36 ezer oldalt olvastam el (a Moly számításai szerint)
► 4 könyvet hagytam félbe

2015 egy fura év volt. Igyekszem a rossz dolgokat tanulságként felfogni, hogy ezek által milyen előnyre tehettem mégis szert. Jövőre egy könnyebb évet szeretnék, no persze nem láblóbálást (azzal is kiegyeznék), de egy lelkileg sokkal könnyebb 12 hónapot. Tervem sok van, de ezekről majd holnap :)

Remélem sokatoknak sokkal jobb éve volt, és köszönöm, hogy velem voltatok. Találkozzunk jövőre is (muhaha, ez kihagyhatatlan :D)!


7 megjegyzés:

  1. A 2015 nekem is borzalmas volt,ennél rosszabbat és fájdalmasabbat nem tudtam volna elképzelni.De!
    Ennél már csak jobb lehet a 2016.Ez biztos.Ha igazán erőt szeretnék gyűjteni,elolvasom Milly Johnson Itt jönnek a csajok és Tavaszi affér regényeit...mert a barátság,és a saját erőm mindig továbbvisz!!
    Tetszett a bejegyzés,csak így tovább(hogy én is írjak vmi közhelyeset) :)
    Eszter(Napi Kincsek Tárháza)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ebben bízom, hogy a 2016-os év csak jobb lesz, szebb, és boldogabb. Sajnálom, hogy hasonló cipőben jártál, minden jót kívánok neked, és remélem, nem ismétlődik meg a balszerencse.

      Köszi :)

      Törlés
  2. A bloggal kapcsolatos sikerekhez gratulálok, jövőre is legalább ilyen sikereket kívánok Neked! A magánéleti részhez pedig egy könnyebb, boldogabb időszakot. :) BUÉK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és boldog új évet kívánok neked is! :)

      Törlés
  3. Gratulálok, lesz ez még jobb is. Kitartás.

    VálaszTörlés
  4. Sok sikert a jövőben! Akármi is történt, azért az idő tényleg gyógyerővel bír, és gondolj arra: csak jobb lehet.

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)