2015-11-25

Wekker Anita – A 6.25-ös járat

FÜLSZÖVEG: A fiatal, depressziós Bence mit sem sejtve száll fel a távolsági buszra, remélve, hogy nemsokára otthon lehet. Rövidesen rejtélyes árny ereszkedik le az égből, és a busznak nyoma vész. A foglyul ejtett utasok bármit megtennének a szabadulásért, azonban hamarosan világossá válik számukra, hogy a valódi veszély nem a buszon kívül leselkedik rájuk.









INFORMÁCIÓ:
Kiadó: MAGÁNKIADÁS
Oldalak száma: 242
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 310 g
ISBN: 9789631218770
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 

SZERINTEM: Nagy fába vágtam a fejszém, mert – gondolom a blog tartalma alapján már kiderült –, nem szoktam magyar írók regényeit olvasni, főleg nem kortárs írókét. Ennek nem az az oka, hogy csípőből elutasítom őket, hanem csupán kívül esik a komfortzónámon. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy nyáron volt egy nagyon rossz könyvélményem, szóval az után ténylegesen kerültem az egészet. Pont ezért húzódott eddig A 6.25-ös járat olvasása és értékelése is, mert már korábban megkaptam.

A könyv – számomra – egyik legnagyobb pozitívuma, hogy mindenféle nyálas szerelmi szálat nélkülöz, helyette a feszültségkeltésre és a természetfelettire teszi a hangsúlyt. A könyv a busszal nyit, egy teljesen normális utazásnak induló sztorival, ami a megmagyarázhatatlanba torkollik. Ekkor jutott ezembe, hogy lehet, valamiféle alapul szolgálhattak azok a kutatások, amik azt vizsgálták, hogy teljesen normális(nak tűnő) emberek hogyan viselkednek akkor, ha bezárják őket. Nem vagyok pszichológus, de azért annyi konklúziót levontam, hogy természetes reakció, ha ilyenkor az emberek bepánikolnak, erőszakoskodnak, mondhatni megbolondulnak. Valami hasonló történt itt is a buszon, plusz jött még hozzá a természetfeletti-dolog is, ami mondjuk nekem már kicsit sok volt.

Érdekes volt a történet, de volt egy pont, ahol azt éreztem, hogy itt valami más lesz a háttérben – és ez sajnos viszonylag korán, már az első harmadánál megtörtént. A tippem egyébként beigazolódott, viszont sajnáltam, hogy mondhatni, ennyire kiszámítható volt a cselekmény. Viszont ahogy egyre abszurdabb lett, mást tényleg nem tudtam elképzelni, és kíváncsi voltam, hogy hogyan végződik. Alapvetően könnyen emészthető történet volt, érdekes, végig fenntartotta az érdeklődésem, viszont a végén volt egy jelenet, ami nagyon nem tetszett, túlságosan elrugaszkodott volt a valóságtól – és ezt a spoilerveszély miatt inkább nem írom le. Viszont a legeslegvége kárpótolt a szemöldökráncolásokért, azzal együtt úgy éreztem, hogy a nekem nem tetsző részek is helyrebillentek így.

A történet hangneme néhol furcsa volt, néhol azt éreztem, mintha túl lett volna írva az a néhány jelenet, néha pedig túl gyorsan továbbröppent az aktuális cselekményről. Tulajdonképpen azt nem éreztem, hogy borzalmasan sántított volna az egész, inkább csak annak mondanám, hogy kezdő íróról van szó. Nekem alapvetően ezekkel a nagy misztikus, természetfeletti dolgokkal van bajom, hogy nem hiszek bennük, viszont ha Anita a későbbiekben rágyúr a másik részére a sztorinak, akkor nagyon kíváncsi leszek rá.

Sajnálom, hogy nem ezzel a könyvvel kezdtem nyáron az "ismerkedést", mert nem építette, hanem rombolta volna a bennem tévesen felhúzott falat.

Értékelésem: 7/10


1 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett, én is másként képzeltem a végét... Anita még sokat fog hallatni magáról! Agota

    VálaszTörlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)