2015-11-19

Salla Simukka – Vérvörös (Hófehér-trilógia 1.)

FÜLSZÖVEG: A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jegesmedve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat…



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 240
Borító: KARTONÁLT
Súly: 130 g
ISBN: 9789632932781
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Panka Zsóka
Eredeti cím: Punainen kuin veri

SZERINTEM: Wow, na ez az a könyv, amire a legkevésbé sem számítottam, sőt, teljesen random került hozzám. Ezúton is köszönöm szépen Blankának :) És akkor ebből elég gyorsan kiderül, hogy nagyon tetszett a történet.

Furcsa ez a trilógia, mert nagyon picike, zsebkönyv méretűek a kötetek, viszonylag rövidek is, és na, belefér a táskám oldalzsebébe, szóval teljesen jó, még cipekedni sem kell velük. Mindezek mellett pedig a Vérvörös egy pörgős és izgalmas krimi volt, és finn, ami abból a szempontból izgalmas, hogy finn regényt nem olvastam még. Ó igen, és svéd részek is voltak benne, ami külön nagyon tetszett.

A történet Lumikkiről szól, aki véletlen belecsöppen egy maffia-ügybe, többször menekülnie kell, és a nála összeérő szálakat nagyon ügyesen mozgatja. Ó igen, és Lumikki még csak 17 éves, gimnáziumba jár, de természetesen a tamperei alvilágot teljesen jól ki tudja játszani. Ez volt az a pont, amikor kicsit hihetetlen érzéseim támadtak, hogy wow, tényleg? Ebből a szempontból hajaz egy kicsit Flavia de Luce-ra, aki 11 évesen oldogat meg gyilkosságokat rezzenéstelen arccal, de ez a fikció műfaj már csak ilyen. Alapvetően a földtől nagyon elrugaszkodott elképzeléseket nem szeretem, mármint amikor pldául gyerekek leiskolázzák a rendőröket, viszont Flavia és Lumikki esetében is más egy kicsit a dolog, mert ha ettől elvonatkoztatok, akkor viszont egy lendületes, izgalmas történet tárul elém. 

Lumikkit egyébként Lisbeth Salanderhez hasonlítják (amúgy kb. minden tökös északi és nem északi hősnőt, de most komolyan, miért van erre szükség?), akit bántottak, és azért edződött meg ennyire. Viszont ha már a hasonlítgatásoknál tartunk, akkor engedjétek meg, hogy én is vonjak egy-kettő párhuzamot: míg Lisbeth-et pszichiátrián kezelték, és ráadásul az egész rendszer összeesküdött ellene Zalacsenko miatt, hogy a "kis" titok még véletlenül se derüljön ki, Salander pedig azért lett olyan, amilyen, hogy valamilyen szinten meg tudja védeni magát, plusz alapvetően különc volt, addig Lumikkit "csak" az iskolában terrorizálták, ami alapvetően számomra egy kicsit hihetetlen, mert az északi országok (és itt direkt nem írok Skandináviát, mert a közhiedelemmel ellentétben Finnország nem tartozik bele Skandináviába) híresen az elfogadást, a toleranciát, egymás szeretetét, blablabla hirdetik. Viszont annak nagyon örültem, hogy a belső borítón levő ajánlással ellentétben nem volt olyan érzésem, hogy a karakter Salander-koppincs lenne azt leszámítva, hogy kicsit hihetetlen volt az, hogy 17 évesen mindenre fel volt készülve Lumikki.


A szerző, Salla Simukka

A történet többi része tulajdonképpen nem volt annyira valóságtól elrugaszkodott, hanem tipikusan az volt az érzésem, mint ami a való világban is, hogy a józan paraszti ész rengeteg emberből hiányzik, és ezzel kapcsolatosan elég, ha vetünk egy pillantást az Elisa, Kasper, Tuukka trióra a regényben. Ugyanakkor tetszett, hogy Simukka valamilyen szinten megkapargatta annak a problematikáját, hogy nagyon sok nő úgy gondolja, hogy ha adja a hülyét, akkor vonzóbb lesz a férfiak szemében. Azért írom, hogy megkapargatta, mert igen, valós probléma, és eme ténynek az említésénél több nemigen történt, de tulajdonképpen egy krimitől nem is várná az ember, hogy világmegváltó gondolatokkal legyen teletűzdelve. 

Tetszett, hogy fordulatos volt, és a nyilvánvaló dolgok mellett az írónőnek volt egy-két igazán váratlan húzása is, ami igencsak felkavarta az állóvizet. Lumikki karaktere nem annyira kiforrott, mint Lisbethé, viszont egy szeretlehtő, erős, de néha mégis esetlen, kávéfüggő fiatal lányt alkotott Salla Simukka. Ó igen, és imádtam a könyvben, ahogyan a finn telet ábrázolta az írónő, minusz 25-30 fokos hidegekkel, hatalmas hóval, és finnekkel, akiknek mindez meg se kottyan :D Alig várom a folytatást (amit valószínűleg néhány órán belül szerencsém lesz a kezembe venni :D)

Kiemeltem néhány negatívumot, de ezek közel sem olyanok voltak, amik zavarták volna az olvasást, sőt. A salanderes gondolatmenet nekem kattanásom, de szerintem ez minden hasonló bejegyzésben előjön, szóval már nem új dolog, hogy ezen mindig sikerül kiakadnom. A bejegyzés kicsit negatívnak hathat, de nagyon szerettem olvasni a könyvet, és szinte faltam is, plusz sikerült ezalatt a két nap alatt mindent félredobi (már amennyire lehetséges volt), hogy a kezembe vehessem. Északi krimiként nézve tökéletesen megállja a helyét a többi között, csak azt sajnálom, hogy közel sem annyira ismert a történet, mint amennyire azt megérdemelné.

Értékelésem: 8/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)