2015-11-27

Salla Simukka – Hófehér (Hófehér-trilógia 2.)

FÜLSZÖVEG: Hófehérke mindig és mindenütt belecsöppen valami elvadult kaland közepébe. Váratlanul. Kéretlenül. Most éppen Prágába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa a bátor és találékony finn tinédzsert. Aki végigizgulta Salla Simukka írónő krimitrilógiájának páratlanul fordulatos és körömrágcsálósan izgalmas első kötetét, a Vérvöröst, az már tudja: ahol a Lumikki (magyarul Hófehérke) névre hallgató különös leányzó megjelenik, ott egyszerűen elszabadul a pokol. És erről ő általában a legkevésbé sem tehet… Ezúttal a média világának sötét manipulációja és egy veszélyes szekta lesz a főhősnő ellenfele, akit egy vérfagyasztó bérgyilkos űz erdőn-mezőn, metrószerelvényeken és turistahegyeken át. Ráadásul egy „áltestvérrel" és saját homályos gyerekkori élményeivel is meg kell birkóznia. Az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedő, mozgalmas krimi még hagy jó néhány megoldatlan rejtélyt a következő kötetre is. Várjuk csak meg a végét!


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 233
Borító: KARTONÁLT
Súly: 120 g
ISBN: 9789632932897
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Panka Zsóka
Eredeti cím: Valkea kuin lumi

SZERINTEM: Nagyon tetszett a Vérvörös, szóval nem is volt kérdés, hogy szinte azonnal a kezembe veszem a folytatást is. Lumikki története ezúttal egy kicsit melegebb helyen, Prágában – és ráadásul nyáron – játszódik, egy teljesen új, mégsem elképzelhetetlen helyzetben. Ó, és a kezdeti Lisbeth Salander-sokkon is teljes mértékben túl tudtam lendülni, szóval...kiélveztem a könyvet.

Tetszett az elején, hogy hiába ugrottunk két-három hónapot, azért az első kötet izgalmai nem múltak el nyomtalanul, azaz visszatekintések vannak a Hófehér elején, Sokszor hiányolom az ilyesmit, mert oké, hiába evidens, hogy ismered a múlt történéseit, ha olvastad az előző részt, de a szereplők csak nem felejtik el teljesen a dolgot, és attól, hogy az író egy új kalandot mesél el, még szeretem, ha van néhány flashback.

Kíváncsi lettem volna, hogy miért éppen Prága, azaz Csehország az úticél, mert ennyi erővel például Magyarország is lehetett volna. Na jó, nem kombinálok inkább. Viszont tulajdonképpen édes mindegy volt, hogy hol, mert Lumikki tényleg szinte azonnal kalamajkába került, ismét. Nem volt unalmas felvezetés, nem volt tökölés, rögtön belevágott a lecsóba Simukka, és számomra a Hófehér is legalább annyira élvezetes volt, mint a Vérvörös, ha nem jobban. Az a jó ebben a könyvben (is), hogy picike, szóval kis helyen elfér, illetve méreteiből és oldalhosszúságából adódóan gyorsan lehet olvasni, egyszóval a vonaton majdnem kiolvastam (kis sikerélmény). És talán pont emiatt nem is nagyon van idő a hosszú bevezetésekre – emiatt pedig olyan érzésem volt, hogy már az első oldalaktól kezdve pörgött az egész sztori.


Maga a cselekmény hozza a Vérvörös szintjét, és meg is ugorja azt – elvonatkoztatva természetesen attól, hogy tiniként hogyan járhat túl mindenki eszén Lumikki. Az külön tetszett, hogy egy olyan problémát – egészen konkréta a szektákat – járja körül, amiről manapság mintha kicsit tabu lenne beszélni, vagy nem gondolunk bele, hogy ez is mennyire káros lehet. Valószínűbb egyébként – szerintem –, hogy egy szekta fiatalokat hálóz be, mint hogy egy zsáknyi pénzt találsz az udvaron, mert az apád maffiaügyletekbe keveredett. Komoly témákról van szó, mégis úgy van megírva, hogy a fiatalokat is abszolút lekösse, és érdekelje, engem legalábbis tutira lenyűgözött ez a sztori is.

A Vérvörösben is nagyon tetszett, de a Hófehér olvasása közben volt több olyan nagyon mosolygós momentumom, ugyanis előzőleg nem említettem, de felbukkannak svéd versrészletek, vagy párbeszédfoszlányok a könyvben (mert Finnország második hivatalos nyelve a svéd, illetve Lumikki is félig svéd, így nem meglepő). A Hófehérben ráadásul egy számomra különleges vers, Edith Södergran Landet som icke är-je bukkan fel *-* Jó híra finn-rajongóknak, hogy ugyan ezzel a szisztémával finn sorok is vannak a regényben.

A Hófehérben az izgalmak és az akció mellett megjelenik a szerelem is, igaz, nem csöpögős és nyálas módon, és nem is átlagosan. Nem szeretném elspoilerezni, mert nekem tetszett, hogy voltak bizonyos dolgok, jelenetek, amikor nem tudtam eldönteni, hogy Simukka csak félrevezet, vagy az tényleg az, amire gondolok...olvassátok el inkább, mert a második rész van olyan jó, sőt, merem állítani, talán jobb is, mint a Vérvörös :) Abszolút ajánlom!

Értékelésem: 9/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)