2015-11-13

S. K. Tremayne – Fagyos ikrek

FÜLSZÖVEG: Sarah egyik lánya meghalt. De vajon biztosan tudhatja e, melyik? A Fagyos ikrek lenyűgöző pszichothriller, fordulatokban bővelkedő cselekménnyel. 

Egy évvel azután, hogy az egyik egypetéjű ikerlányuk, Lydia balesetben meghalt, Angus és Sarah Moorcroft a férfi nagyanyjától örökölt kis skót szigetre költözik abban a reményben, hogy sikerült helyrehozni az életüket. 

Ám amikor az életben maradt lányuk, Kirstie azt állítja, tévedtek, és ő valójában Lydia, a házaspár világa ismét romokban hever. Ahogy közelít a tél, Angusnak el kell mennie a szigetről dolgozni. Sarah magányos, és Kirstie (vagy Lydia?) egyre zaklatottabban viselkedik. Amikor anya és lánya egy hatalmas viharban a szigeten reked, az asszonyra rátörnek a múlt emlékei. Mi is történt valójában azon a végzetes estén, amikor meghalt az egyik lánya?


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.
Oldalak száma: 356
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 350 g
ISBN: 9789636899783
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Dobos Lídia
Eredeti cím: The Ice Twins

SZERINTEM: Mostanában szerintem az egyik legtitokzatosabb könyv fülszöveg alapján, olvasás után pedig azt tudom mondani, hogy furcsa, érdekes, de mindenekelőtt lebilincselő. Gyakorlatilag egy délután és egy este alatt olvastam ki, mert mindig történt valami olyan a könyvben, ami nem hagyott nyugodni, mostanság pedig nálam így is ritka, hogy ilyen gyorsan elfogyasszak egy könyvet (a külső tényezők miatt). A történet alapja egy megrázó családi tragédia, mi szerint Sarah és Angus ikerlányai közül az egyik lezuhan a nagyszülők nyaralójának erkélyéről, majd az életben maradt iker, illetve az anyuka a tragédia után depressziós lesz, Kirstie pedig meglepő fordulattal rukkol elő, mégpedig hogy ő Lydia, az azonosításnál pedig tévedés történt.

Eleinte kicsit katyvasz, hogy most akkor mi miért történik, miért nem fordultak szaksegítséghez, ha ennyire meg vannak zuhanva, Kirstie egyszer Lydia, egyszer Kirstie, néha hisztirohamot kap, néha békésen viseli a sorsát, és attól az egyszer, hétköznapi dologtól is rohama lesz, ha tükörbe néz, mert hogy halott testvérét látja maga előtt, annyira egyformák voltak. Sőt, olyannyira hasonlítottak, hogy a szülők sem tudták őket megkülönböztetni, amit túlzásnak érzek, és zavart is, mert van kapcsolatom ikrekkel, és a leghasonlóbbakat a szülők, testvérek mindig meg tudják különböztetni. Kívülállóként nagyon nehéz, de családtagként... Mindegy, elfogadom a tényt, hogy a szülők sem tudták megkülönböztetni a Fagyos ikreket, és inkább praktikákhoz folyamodtak, mint például a színekhez, és hogy nem öltöztették őket egyformába.


A szerző, S. K. Tremayne

A jelenben az apuka alkoholista, amin az a tény sem segít, hogy Londonból egy nehezen megközelíthető skót szigetre költöznek, ahonnan Angusnak dolgoznia kell menni, Sarah viszont bezárva marad az ósdi házban, Kirstie-t pedig kiközösítik az iskolában az egyre rosszabb állapota miatt. Mindezt az író tökéletesen visszaadta, bele tudtam képzelni magam ebbe a stresszes helyzetbe, amikor bármit teszel, semmi nem jó, és fogalmad sincs, hogy mi vezethetne a kiúthoz, mitől fordulhatnának jobbra a dolgaid. A cselekmény pedig nem áll meg, egyre sötétebb, egyre hátborzongatóbb titkok derülnek ki 13 hónappal azelőttről. A feszültség folyamatos adagolása és fenntartása, továbbá a folyamatos új információk miatt gondolom azt, hogy nem tudtam elszakadni a történettől. Mondhatni átlagosan indul, de aztán egyre inkább hat az olvasóra, aki egyre kíváncsibb lesz, egyre inkább beszippantja a könyv, szóval szerintem ez itt a titok.

A csúcspont a könyv végén következik (habár én azt is nagyon szeretem, amikor van még úgy 10-20 oldal levezetése), az utolsó néhány oldalon azt hiszed, hogy már mindent tudsz, majd az utolsó oldalon puff, mintha egy hatalmas pofont osztottak volna ki, mert konkrétan egy olyan fordulattal ér véget a regény, amire nem gondoltam, sőt, titkon reménykedtem is, hogy ha esetleg nem a "megoldottunk minden bajt, és ismét egy boldog család vagyunk" befejezés jön el, akkor nem lesz hasonló opció. Viszont jó hír, hogy cliffhanger nem volt benne. Csak egy csendes lezárás, amire mégis hangosan megkérdeztem, hogy MII?!!!

Összességében felkavart a regény, de ugyanakkor lebilincselt, és egy percre sem hagyott nyugodni. Annak viszont örülök, hogy abból a rengeteg kérdésből, ami az olvasóban megfogalmazódik olvasás közben, egyet sem hagytak nyitva, így nincs hiányérzetem. A könyv vége, a vihar az olvasónak is egy (érzelmi) vihar, vagy talán mint egy tisztító tűz, a felfordulásban minden a helyére kerül. Ajánlom, nekem nagyon tetszett.

Értékelésem: 8/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)