2015-11-15

Heti zárás #29

„A Heti zárás egy (majdnem) minden szombaton, vagy vasárnap jelentkező rovat a Tekla Könyvei blogon, amely alkalmával írok néhány sort az elmúlt hetemről, hogy mi történt az életemben, vagy a bloggal kapcsolatosan, illetve mi a helyzet a heti olvasmányaimmal. Néhány sor arról, hogy mi tetszett, vagy nem tetszett, könyves programok, újdonságok, akciók, és minden kötetlenebb téma, amelyet úgy érzek, megosztanám a blogon.”



Szóval, újra itt a (két)heti zárás :) Múlt héten sajnos tönkrement a laptopom töltője, így nem csak a heti zárást, de az értékeléseimet sem tudtam megírni :( Öröm az ürömben, hogy azt hiszem, három könyvet fejeztem be múlt hétvégén, továbbá arra is rájöttem, hogy már nem is annyira fontos a számítógép az életemben, mint hittem. Nem kaptam sikítófrászt, nem ment fel a vérnyomásom, és nem kezdtem el sírni sem, hogy úristen, most mi lesz...és tulajdonképpen nem is hiányzott. Sajnáltam a bejegyzéseket, főleg, hogy a blogturnéhoz is kellett volna 1-2 dolog, de összességében azt éreztem, hogy sokkal mássabb nélküle minden. Mintha több időm lenne. No megijedni nem kell, innentől megy minden a maga medrében ugyan úgy tovább, sőt.. :D Egészen konkrét dolgokat nem szeretnék még elárulni addig, amíg nem 100%-osan biztos (értsd: nincs a kezemben a bizonyítéka), de már kezdek tűkön ülni, és nagyon reménykedem abban, hogy nem fognak csúnyán átvágni. A blog pedig olyannyira szépen robog tovább, hogy három nap kivételével (de ha így haladunk, akkor is lesz) nincs bejegyzésterv, sőt, van, amikor egy nap kettő is, ezzel pedig - ha ténylegesen sikerül -, akkor megdöntöm a mindenkori egy hónapra jutó bejegyzések számát. :)

Az elmúlt hetem sűrű volt (ok, melyik nem az?), leginkább a töltő után szaladgáltam, meg ide, meg oda, közben olvasgattam, és nagyon élveztem az időjárást például. Konkrétan rettentő hálás vagyok azért, hogy pénteken (november közepéről van szó, Magyarországon!) egy szál pulcsiban indultam el, és nem is kabátot, hanem kardigánt vittem magammal. Szerdán voltam Csernus Imre új könyvének bemutatóján is, barátnőmmel is találkoztam, szóval mondhatni kiegyenlített hét volt. Pénteken pedig az Athenaeum-ban is jártam, és hát ez lett a vége:


Eddig úgy gondoltam (az elmúlt kb. egy hónapban), hogy király vagyok, és időben el fogok tudni mindent olvasni, mind az egyéni reciket, mind a blogturnés könyveket, sőt, még olyanokra is lesz időm, amiket magam veszek, vagy már időtlen idők óta várják az olvasást (ne, tényleg ne kérdezzétek, hogy mindezt hogy, mert ahogy azt leírtam, én is ledöbbentem, hogy mikor volt nekem ennyi időm), egyszóval abban a hitben éltem, hogy a kezemben tartom a dolgokat, de innentől szerintem felejtős az elméletem, és a hagyjuk kategória. Főleg, hogy az elmúlt 1-2 napban bejött jó néhány blogturnés könyv is, szóval...Esélytelen. De álmodozni szabad, na :D 

Mivel kicsit kaotikus most az olvasmányaim rendszerezése, ezért linkelem a Molyt, azon belül is az ezévi olvasmánylistámat. Ó, és ha már 2015, akkor ne felejtsem el megemlíteni azt sem, hogy elolvastam az idei 100. könyvemet is! Nyilván nem verseny, és nem siettem, hogy húú, legyen megy, hanem egyszerűen átléptem, és kész. Ebben vannak kisregények, novellák, nagyon rövidke könyvek is, és őszintén szólva nem hiszem, hogy az, aki mondjuk évi 2-300 könyvet olvas, mindegyik 3-400 oldalra rúg, vagy ha igen, akkor mindet élvezni is tudja. Ez alól kivételt képez Deszy, ő más, minden szempontból, neki időnyerője van, őt nem értem :D

Szóval összegezve mindent: sűrrű hetem, heteim voltak, de a következő méginkább az lesz. Remélem jövő vasárnap széles mosollyal, és boldogan újságolhatok el nektek jó híreket. Addig pedig fingers crossed :)



2 megjegyzés:

  1. Majdnem 300 könyvet olvastam idén, egészen pontosan a 285.-nél tartok, és szerintem élvezhető a dolog így is :P
    Persze nem mindegyik hosszú, sokat olvastam fel esti mesének a gyerkőceimnek is, viszont számos fajsúlyos könyvet is idén "végeztem ki", pl. Simone de Beauvoirtól A második nemet, a feminizmus alapművét; újraolvastam Thackeraytól a Hiúságok máglyáját, A 22-es csapdáját, Gépnarancsot, Amerikai psychó-t, a teljes Narnia sorozatot; 11 könyvet Szabó Magdától...
    Nyilván van bennem jó adag versenyszellem is, de még több kíváncsiság, mert csak egy életem van, ellenben jó könyv, na, az nagyon sok :)
    So many good books, so little time.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No igen, azért egy mesekönyv más kategória, meg a kisregények, novellák, szóval megdobják a számot, de szerintem ezek nem egyenértékűek mondjuk egy sztenderd regénnyel. Arra idő kell, elmélyülés, plusz én magamon tapasztaltam a tavaszi BTK-s hajtáson, hogy más az, amikor van időm megrágni egy könyvet, és más az, amikor sietni kell vele. Akkor nem is olyan az élmény. De mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik, mindenkinek a magánügye :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)