2015-11-02

Angela Marsons – Elfojtott sikoly (Kim Stone 1.)


FÜLSZÖVEG:Ötágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

 Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az  tovább tartott volna.
  Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve...

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 360
Borító: PUHATÁBLÁS
Súly: 300 g
ISBN: 9789636438142
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordtó: Szieberth Ádám
Eredeti cím: Silent Scream

SZERINTEM: Ez az a krimi, amit nagyon ajánlok a műfaj kedvelőinek! Igazi gyöngyem a könyváradatban, legalábbis nekem nagyon elnyerte a tetszésem mind a krimi szállal, mind azzal a fanyar szarkazmussal, ami nem csak Kim Stone-ból árad, hanem majdnem az összes kollégájából.

A könyv eleje nagyjából ugyan úgy kezdődik, mint egy átlagos krimi: van egy sok évvel ezelőtti bűnügy, nagyon homályolsan felvázolva, aztán pedig megismerkedünk a nyomozókkal, a rendőrörssel, az életükkel, egyszóval kapunk egy felvázolt képet arról, hogy mibe csöppentünk. Visszanéztem Molyon – ahova redhagyó módon nagyon sok idézetet kiírtam ebből a könyvből –, és úgy a 29. oldalnál kezdődik a poénáradat, vagy legalábbis az a fajta irónia és szarkazmus, amit én személy szerint annyira szeretek. Először kétkedtem, de aztán elég gyorsan kiderült, hogy a könyvön végigível a szarkazmus, Kim Stone detektívfelügyelőnek tényleg ilyen a stílusa, amire a kollégák rá is kontráznak. Nálam ez volt az egyik olyan dolog, amiért nagyon gyorsan a szívembe zártam a történetet.

Maga a cselekmény mondhatni tipikus, de talán mégsem. Sokrétű és bonyolult, és pont a személyes dolgok miatt nem is azon volt most nálam a hangsúly, hogy ki a gyilkos, hanem hogy mi történhetett annó, vagy mi történhetett Kimmel, vagy hogy mi mindent tudhatunk meg Bryantről, a társáról. Engem általánosságban mindig a nyomozati szál szippant be, és valahogy mindig túlságosan rákoncentrálok, itt meg puff, pont az ellentéte történt. És talán nem is baj, nem is bánom. Mert túlságosan nyomasztó, sötét, és borzalmas, ha belegondol az ember, hogy ez tényleg megtörténhet. Mármint a nevelőotthonos szál, a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények. A jelenben játszódó gyilkolászás nem igazán hatott meg, arra a fajta "borzongásra" valamiképp már immunik vagyok. Ellenben Kim akaratereje és kitartása példaértékű, de nem ő az egyetlen női nyomozó, akit hasonló értékekkel ruházott fel a megálmodója.

A történet befejezése, lezárása a tipikus kissé hihetetlen kategória, de sokkal jobban sajnáltam volna, ha nem így alakul. Plusz sejteni lehetett, hogy mi történik Kimmel, hiszen hahó, ez egy sorozat első része, és amíg van folytatás, a főhős nem hal meg. Legalábbis én mindig ezt mondogatom magamnak, és eddig mindig be is jött. Kivéve a Trónok Harcában, de az egy teljesen más sztori :D

Összességében nagyon tetszett az Elfojtott sikoly, és bátran ajánlom is bárkinek, aki vevő a műfajra. Nekem nagyon tetszett a könyvől áradó mérhetetlen szarkazmus, számomra rengeteget tett hozzá a történethez. Alig várom a folytatást!

Értékelésem: 9/10

Néhány idézet a könyvből, mert a humora kiváló:

– Ööö… Fõnök, a fõfelügyelõ úr keres.
Kim nagyot kortyolt az újabb csésze kávéjából. – Hidd el
nekem, Bryant, hogy sokkal jobban szeret, ha már megká-
véztam.


Kim fogta a kabátját, és elindult kifelé, de Dawson asztalánál
még megállt. – Stace, nem kell kimenned vécére?
– Nem, Fõnök, kösz.
– Stacey, hagyd el a helyiséget.
Aki a tapintatot meg a diplomáciát kitalálta, annak biztos
túl sok fölösleges ideje volt…


– De most komolyan, Fõnök! Olyat már hallottam, hogy
a rámenõs ügyvédek a mentõautót kergetik, hátha sikerül
kuncsaftot fogni, de hogy egy hulla után rohanjon valaki
lóhalálában…?


– A picsáb… Elnézést, atyám.
– Lelkész vagyok, kedvesem, nem atya, de azért majd
továbbítom a bocsánatkérését.


Bryant a kis utcák labirintusában kanyarogva haladt a telep
középpontját jelzõ, toronyházak alkotta háromszög felé.
Az összesen ötszáznegyven lakóingatlant tömörítõ telepen
két banda is gondoskodott róla, hogy az ott élõkben kellõ
mértékû félelem munkáljon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)