2015-10-12

Hyeonseo Lee – A lány hét névvel

FÜLSZÖVEG: „Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré.”

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. 
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 404
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 620 g
ISBN: 9789633103784
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Todero Anna

SZERINTEM: Ismét egy olyan könyv, aminél nem gondoltam, hogy ennyire nagyon beszippant majd, vagy hogy ennyire a rabja leszek. Észak-Korea mindig is érdekelt, de nem a kultúrális dolgai miatt, hanem azért, mert a 21. században még mindig létezhet egy olyan, mindentől elzárt diktatúra, ahol agymosott emberek élnek, és halál jár olyan dolgokért, ami nekünk a mindennapjainkhoz tartozik, és nekünk a legtermészetesebb. Csak szimplán nagyon nehéz elképzelnem, hogy ilyen létezik manapság, és talán ezért is birizgálja a fantáziám ennyire.

Szóval érdekelt az egész atmoszférája a könyvnek, ráadásul az sem volt utolsó szempont, hogy Hyeonseo Lee Magyarországra látogatott bemutatni a könyvét. Ilyen eseményen nem vettem még részt, szóval nagyon kíváncsi voltam – és nem hiába. Ehhez hozzátartozott az is, hogy szerintem Karafiáth Orsolya ügyesen, felkészülten vezényelte le az interjút. Néha akadt egy-két olyan információ, amit nem biztos, hogy el kellett volna ejteni, de összességében spoilermentesen zajlott a rendezvény.

A könyv egy Észak-koreai lányról szól, akinek a Hyeonseo Lee a hetedik neve, és tulajdonképpen azt meséli el, hogy hogyan kapta az előző neveit. Az elsőt a születésekor, természetesen, a másodikat pedig csecsemőkorában, amikor édesanyja újraházasodott. Ez a rész (is) egy elég izgalmas történetnek tűnt számomra, viszont így olvasás után azt mondom, hogy a könyv további részeihez képest semmi. A kötet elején a lány gyerekkoráról esik szó, illetve bemutatja nekünk, kívülállóknak, hogy a hazájában hogy mennek a dolgok, milyen szigorú törvények szerint élnek, és hogy a rettegés mennyire mindennapos – egyszóval azokkal a tényezőkkel imerkedhetünk meg, ami miatt megértjük, ha azt mondja az írónő, hogy például képtelen bárkiben bízni, és képtelen felszabadultan élni. Itt egy sor olyan dolgot olvastam, amin csak pislogtam, és alig hittem el, hogy a mai világban ilyen tényleg van.

Az Észak-koreai események után a szökés mikéntje is érdekes volt, de amiért azt is lehetne mondani, hogy ez a könyv lekörözné bármelyik akciófilmet az az, ami ezután történik, ahogyan Kínában él, ahogyan próbál dolgozni, vagy ahogyan Kínából megszökik. Ezekkel a tényekkel nem hiszem, hogy spoilereznék, hiszen Hyeonseo jelenleg a könyvét népszerűsíti világszerte, ergó biztosan sikerült neki Kínából is továbblépni, vagy ha elolvassuk az életrajzát, akkor kiderül belőle, hogy jelenleg Szöulban él.

Kínában is hajmeresztő kalandokon ment át, viszont ami engem nagyon megfogott, ahogyan a családját menekítette ki a diktatúrából, ahogyan több hónapig ismét úgy élt, mintha ő is menekülne.Ez számomra  kicsit olyan volt a könyv vége felé, mint egy késdöfés a szívbe, hogy annyi borzalom és szörnyűség után még mindig nem lehetett Hyeonseo-nak nyugta. A könyv legvége viszont megnyugvást hozott, szóval mondhatni egy nagyon kicsavart Hamupipőke-történet ez, ahol a szenvedés után a jó megkapja a maga jutalmát – ám esetünkben ez a jutalom az emberi jogok.


Nagyon ajánlom a könyvet! Nyitottság és érdeklődés kell hozzá, de aki például semmit nem tud (hozzám hasonlóan) erről az országról, annak is tökéletesen érthető lesz minden. Hiába memoár, sajnos sokszor olyan érzésem volt, mintha egy jól megkomponált fikciót olvastam volna – valószínűleg ettől is annyira érdekes, de attól biztosan, hogy egy olyan ember mesél el "belsős" infókat, aki ott élt, akinek egykor a mindennapjai voltak azok a történetek, amiken mi most megborzongunk.

Értékelésem: 10/ 10



2 megjegyzés:

  1. Ú, de jó, hogy írtál erről a könyvről! Rajta van a listámon, remélem én is minél hamarabb elolvashatom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképp ajánlom, mert remek könyv, és azt hiszem, ezzel nem lehet mellélőni :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)