2015-09-03

David Lagercrantz – Ami nem öl meg (Millennium 4.)

FÜLSZÖVEG: Rajongók milliói remélték, hogy a skandináv krimit világhíressé tevő tetovált lány története így vagy úgy, a szerző, Stieg Larsson hirtelen halála után is folytatódhat. Időről időre nem megerősített hírek kaptak szárnyra a Millennium-sorozat fiók mélyén rejtőző negyedik kötetéről. Mígnem egy váratlan fordulattal a svéd kiadó felkérte a közismert írót, újságírót, David Lagercrantzot, hogy írja meg a folytatást. Lisbeth Salander, a tetovált lány tehát újra a rosszfiúk nyomába ered, s a regényben természetesen feltűnik Mikael Blomkvist, a Millennium főszerkesztője is. Az akciódús cselekményről most csak annyit árulhatunk el, hogy egy különleges képességű kisfiú is kulcsszerepet kap benne.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 496
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 490 g
ISBN: 9789633243336
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Sorozat: MILLENNIUM 
Fordító: Erdődy Andrea
Eredeti cím: Det som inte dödar oss

SZERINTEM: Akik követnek egy ideje, azok már szerintem kívülről fújják, hogy milyen szkeptikus voltam a regénnyel kapcsolatosan, sőt, még elolvasni sem akartam, mert egyszerűen annyira felhúztam magam azon, hogy egy csodálatos író életművét egy random akárki folytat, sőt, a svéd kiadó felkérésére. Liberalizmus, nyitottság, meg a többi svéd maszlag ide vagy oda, ez akkor sem fair. Ráadásul úgy, hogy tudtommal Larsson kb. 6-7 részesre tervezte a Millenniumot, így is jegyzetelt, viszont egy váratlan tragédia miatt sajnos nem tudta befejezni...Lagercrantz pedig fütyült a jegyzetekre, kerekített egy saját történetet.


Arcom.jpg, amikor rájöttem, hogy tényleg lesz folytatás

A Millennium-trilógia számomra egy etalon, nem csak azért, mert olyan érzelmi értékeket hordoz, hanem már-már egy életérzés, ráadásul egy írói remekmű, rettenetesen erős karakterekkel, és főleg célzok itt Lisbeth Salanderre. Ő egy ikon, egy példakép – minden hibájával együtt –, egy hihetetlenül erős, már-már feminista női karakter, akit nem lehet csak úgy dobálni, aki Stieg Larsson "gyermeke", és egyedül az ő tollából tudom elképzelni a jeleneteit. Persze, ott a többi szereplő is, akik szintén karakteresek, de Lisbeth mellett eltörpül mindenki más – az én szememben. Szóval hogy érezzétek, én nem adom könnyen magam.

Elspoilerezem az elején, hogy rossznak nem volt rossz, sőt. Összességében egy pörgős, izgalmas krimi, de egyszerűen ordított belőle, hogy Larsson jelleme, személyisége nincs benne, és még a közelébe sem ért. Én tényleg próbálkoztam, és próbáltam leküzdeni minden ellenérzésem, de maradéktalanul így sem sikerült megkedvelnem...

A sztori elindul úgy-ahogy, kicsit döcög, kicsit kileng, aztán jön Mikael Blomkvist, és nagyjából eszébe jut x év után, hogy jéé, van egy <LISBETH SALANDER> nevű mappám, írok a csajnak. elkezdenek levelezni, megoldják az ügyet, majd mindenki boldog lesz, és egymás nyakába ugranak. Ez így, önmagában nem is lenne problémás, csakhogy Lisbeth Salander inkább felvágja az ereit, minthogy gyengének (szerelmesnek) mutassa magát, ő nem vár egy férfira sem, és nem poénkodik azzal, hogy nincs otthon senki (a könyv vége). Tulajdonképpen az utolsó néhány oldalt leszámítva azt éreztem, hogy Lagercrantznak kellett több, mint 400 oldal, hogy rájöjjön, ki is az a Lisbeth Salander, milyen jellemvonásokkal rendelkezik, és ez az olvasónak is átjöjjön. Mert a regény nagy részében benne volt egy hatalmas kérdőjel, és a vége felé körvonalazódott, hogy ez bizony a Lisbeth-ügy is, ugyanis volt néhány oldal, amikor szerencsére azt tudtam mondani, hogy igen, ez az a csaj, akit annyira imádok.

A regény pörgött (vagy csak én pörgettem meg, mert annyira érdekelt az egész, hogy vajon mit tudnak Larsson nélkül felmutatni), de végig bennem volt a hiányérzet, hogy tetszik, és nem lett katasztrofális, de valami hiányzik...Később jöttem rá, hogy a lelke hiányzik az egész Millenniumnak, az a megmagyarázhatatlan vonzereje és atmoszférája, amibe gyakorlatilag szerelmes lettem, amikor a trilógiát olvastam. És ezt nem azért írom, mert mindenáron kötekedni akarok, hanem mert egészen egyszerűen nekem ilyen érzéseim voltak, ráadásul elég nagy nyitottságról árulkodik részemről az is, hogy elolvastam. Vannak olyanok (sőt, egész sokan), akikben semmilyen tüske nincs, és valamilyen szinten irigylem is őket, hogy ennyire el tudják fogadni ezt az egész jelenséget, de talán ez vagy azért van, mert belőlük közel sem váltott ki olyan érzelmeket az eredeti sorozat, mint belőlem,vagy mert nem lett elbaltázva a krimi része, akkor jólvan ez így.


Arcom, amikor realizáltam, hogy annyira mégsem rossz, csak a lelke hiányzik az egésznek

A Millennium egy olyan trilógia, aminél szerintem lehetetlen megugrani Larssont, és ha csak egy szimpla folytatás a cél, az sem elég. Ha adott egy baromi tehetséges író, aki ráadásul olyan karizmatikus karaktereket teremtett, mint Salander vagy Blomkvist egy olyan világgal, amilyen az ő Svédországa, akkor azt vétek folytatni. Ez csak a szele volt annak, amit én annyira csodálok és annyira szeretek. Aki képes ezeken a dolgokon túllépni, és nem kötődik annyira a trilógiához, annak nem lesz baja a negyedik résszel sem, viszont a hozzám hasonló elvetemült fanokat óvatosságra intenék olvasás előtt :)

Értékelésem: 7/10

U.i.: ugye mondanom sem kell, hogy az én szememben az amerikai "remake" csak egy gyenge utánzata az eredeti filmeknek? A drága jó amcsi filmet meg sem bírtam nézni, ellenben a svédet (akik mindhármat elkészítették) többször is láttam. Nagyon ajánlom, mert az igazi Lisbeth Salander az nem más, mint Noomi Rapace, Mara csak egy nevetséges utánzat. Aki esetleg nem érez magában kellő leki erőt, hogy elolvasson első körben ~1500 oldalt, az a svéd filmekben biztosan nem fog csalódni, mert szerintem hűek lettek a könyvekhez.


4 megjegyzés:

  1. Annyira sejtettem, hogy nem leszel elragadtatva :) Gondolkodtam, hogy el akarom-e olvasni, de arra jutottam, hogy nem. Számomra ez megmarad trilógiának és kész.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem hajt a kíváncsiság, és nem fúrja az oldalad, akkor szerintem a te döntésed a jobb :) Bennem van olyan perverzió is, hogy ha jön ötödik rész, akkor abba is belekontárkodom, mert annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

      Törlés
    2. Hát Én elolvastam.Sajnos szerintem sem közelíti meg az eredeti trilógia színvonalat/de szerintem ezt senki sem gondolhatta komolyan,hogy így lesz/.Ez a könyv a szigorúan üzleti alapokon átgondolt,kiadott,megírt "folytatás"/folytatások mert ugye lesz még.Azért teszem a folytatást zárójelbe mert szerintem nem folytatás csak a Larsson által megteremtett világban,karakterekkel , játszódó történet. Lehet azon vitatkozni,elmélkedni kellett e ez,nyilván a kiadónak jól jött a lé:).Szabad döntés ki olvassa el,én nem bántam meg.

      Törlés
    3. Én sem bántam meg az olvasást attól független, hogy mit gondolok róla :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)