2015-09-23

Brooke Davis – Az elveszett és meglett dolgok könyve

FÜLSZÖVEG: A hétéves Millie Bird már huszonhét lényt gyűjtött össze a Halott Dolgok Könyvébe, amikor a papája is Halott Dologgá változik. Nemsokára a mamája is eltűnik: magára hagyja Millie-t az áruházban, az Irdatlan Bugyik között.

Agatha Pantha nyolcvankét éves, és a férje halála óta nem tette ki a lábát a házából. Ablakából, a függöny és a borostyán rejtekéből kiáltozik a járókelőkre, vadidegenekre ontja a haragját. Amíg egy nap észre nem vesz egy kislányt a szemközti házban.

Karl, a gépíró nyolcvanhét éves, mikor a fia csókot nyom a homlokára, és otthagyja egy idősotthonban. Miközben távozó gyermeke után néz, hirtelen megvilágosodik. Elszökik, és valami mást kezd kutatni.

Három elveszett ember vár arra, hogy megtalálják. Millie, Agatha és Karl hamarosan áthág minden szabályt, hogy felfedezze, miről is szól az élet. 
Szívmelengető regény a Nagy és Fontos, no meg a Kicsi és Még Fontosabb Dolgokról.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 264
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 510 g
ISBN: 9789633105535
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Mesterházi Mónika
Eredeti cím: Lost & Found

Brooke Davis, az írónő
SZERINTEM: Mielőtt bármit mondanék a könyvről, vessünk egy pillantást a szerző nevére. Brooke Davis. Mond ez bárkinek bármit rajtam kívül? Ugye nem csak én voltam hatamas One Tree Hill (Tuti Gimi) rajongó az elmúlt évtizedben? Szóval, finoman és nőiesen bevallom, de a szerző és a kedvenc OTH-szereplőm nevének egyezése miatt figyeltem fel a regényre, majd mivel a fülszöveg sem hangzott rosszul, végül a kezembe vettem a regényt.

És nem hiába! Ha röviden kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt mondanám, hogy az ausztrál Fredrik Backman (svéd) mutatkozott be női testben, mert nekem bizony végig nagyon olyan érzésem volt, mintha Ovét és a nagymamát összegyúrták volna, és adtak volna mellé egy Millie-t és egy Karlt. Ugyanis Agatha Pantha (már a neve is!) hatalmas arc, az igazi rockernagyi, aki bárkit elküld melegebb éghajlatra, ha úgy hozza a helyzet, de a cselekmény előrehaladtával Millie és Karl felé enyhül is (csak úgy, mint mondjuk Ove, aki a könyv végére már egész megszerette Parvaneh-t és a mamlaszt). De nem csak Agatha karaktere volt Backman-i (?), hanem a furcsa trió is.

Nem csak a karakterek, hanem a stílus is hasonlít Backmanhoz, de az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egyáltalán nem zavaró módon, és nem is úgy, hogy folyamatosan azon kattogtam volna, hogy mennyire haonlítanak, hanem egyszerűen egyrészt élveztem olvasni, másrészt úgy a könyv felénél vettem észre, hogy ilyesmi már került a kezembe. És az sem volt elhanyagolható hasonlóság, hogy az egyik oldalon hangosan felnevettem, majd a következőn már az épp kicsordulni készülő könnyet törölgettem a szememből – vagy éppen fordítva –, egyszóval ennek a regénynek is megvan AZ a bizonyos varázsa, az a hangulat, amivel engem kilóra meg lehet venni.

Forrás: trysmallthings.com
A hangulat mellett a cselekmény is tetszett, s habár egy kicsit furcsán indult, mégis nagyszerűen végződött, a köztes teret pedig tökéletesen töltötte ki az írónő – avagy íme a bizonyíték arra, hogy egy hétéves kislány, egy zárkózott özvegyasszony, és egy áruházban potyázó nyugdíjas gépíró hármasából fergeteges történet kerekedhet.

Igen, az eleje kissé bizarr és furcsa volt, de a végére annyira megszerettem ezt a fura kis csapatot. Oké, talán azért is, mert amíg nem tudtunk egyikükről sem semmit, addig csak három ember volt, s mire szép lassan kirajzolódott mindannyiuk élettrörténete, addigra már mindannyian a szívembe lopták magukat. Viszont pont ezért elgondolkodtató is egyben az egész felvetés: amíg alig tudunk valakiről valamit, bekategorizáljuk, amikor pedig megismerjük, van, hogy értelmet nyer minden kicsi hülyeség, amit csinál az ember. Talán Agatha karaktere volt a leginkább ilyen, de igaz ez Karlra, a gépíróra is, vagy például Millie-re (bár az ő karakterénél nekem leginkább olyan gondolatok fordultak meg a fejemben, amit egy pszichológus is megirigyelhetne [lásd a vonatos rész, vagy hogy mindenkinek azt mondja, "Meg fogsz halni.", ami egy hétéves szájából valljuk be, elég durván hangzik]).

„Mind meg fogtok halni. Semmi baj.”

Nem szeretnék elemezgetni, de ha már ezt a kulcsmondatot kiemeltem, akkor azt hiszem, megemlítem, hogy a könyv egyik központi eleme a halál, és az azzal való kapcsolat, mind a 82 és 87 éves, mint a 7 éves részéről. Komolyabban belegondolva rettenetesen szomorú a töténet, de az írónő nagyon ügyesen vette el az élét a dolognak, és fel sem fogja az ember, hogy miről olvas igazából mindaddig, amíg komolyabban el nem mereng rajta.

A fülszöveg pedig meg sem közelíti azt, ami a könyvben van, szóval akit esetleg az nem győzött meg elsőre az alapján, az se keseredjen el. Ha valaki Fredrik Backmant szereti, akkor Az elveszett és meglett dolgok könyve kötelező olvasmány, mert nem kevésbé szórakoztató és érzelemdús, mint Az ember, akit Ovénak hívnak vagy A nagymamám azt üzeni, bocs. Nyíltan nem mondja ki egyik történet sem, és humorral, ironiával, szarkazmussal kompenzálja, de bizony egy elég komoly témát járnak körbe mind.

Értékelésem: 9/10


6 megjegyzés:

  1. Tetszik így a leírásod alapján, el fogom olvasni szerintem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd írd meg, hogy neked is tetszett-e :)

      Törlés
  2. én is ahogy megláttam nálad most ezt a könyvajánlót, elolvastam 3x is a szerző nevét, hogy biztos h Brooke Davist látok? :D nekem is ő a kedvenc OTH-szereplőm :)) nem mellesleg tetszik így leírás alapján, megy is a want to read-list-re :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ennek nagyon örülök, hogy ment az olvasnivalók közé :) Egyébként kellemes a tudat, hogy a kedvencünk névrokona valami igazán jót alkotott :)

      Törlés
  3. Eddig még csak 95% volt, hogy elolvasom, de most, hogy írtad, hogy Fredrik Backmanhoz hasonlít, már alig várom, hogy elkezdjem. :D Illetve, ha már írok, azt is megosztom veled, hogy eme ünnepélyes pillanatban beteszem a kedvencek közé a blogodat. Annyiszor láttam már sok-sok helyen, hogy Tekla könyvei, és kicsit már idegesített, hogy mindenhol csak Te vagy, és emiatt "csak azért sem" kattintottam rá a linkekre. (Ne kérdezd, hogy pontosan miért is..) Az előbb viszont rákerestem erre a könyvre, és megint kijöttél, és úgy voltam vele, hogy najóóóóó most rákattintok, megnézem miért is van ott mindenhol. Aztán amint ahhoz a sorhoz értem, hogy szereted Backmant, eldöntöttem, hogy akkor én most azt hiszem csöppet gyakrabban fogok a Tekla könyvei linkekre kattintani..:D Ha esetleg olvasod ezt a bejegyzést és eszedbe jut még (a pszichológusoson /Hans Rath/ kívül) olyan könyv, aminek a stílusa "Backman-i", akkor nagyon hálás lennék, ha megosztanád velem, akár csak erre a bejegyzésre való válaszban. :) (Bár kicsit sem a reklám a célom, én főleg magamnak írok, - már csak azért is, mert nem írok annyira jól:), - de ha mégis lenne kedved, benézhetsz az én blogomra is:) konyvbirodalom.blog.hu )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy végül elnyerte a tetszésed a blogom :) Nem nagyon jut eszembe semmi hasonló jelenleg, mint Backman, viszont Brooke Davis könyve szuper, szóval remélem elolvastad, vagy ha nem, akkor még rajta van a listádon :D

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)