2015-08-10

Marc Pastor – Barcelona árnyai (Moisès Corvo 1.)


FÜLSZÖVEG: Barcelona utcáit egy rém tartja rettegésben.
Gyerekek tűnnek el nyomtalanul a koszos és sötét sikátorokban.

Talán maga az ördög bújik meg az árnyak között, ő csábítja magához az ártatlanokat.

A rendőrség tehetetlen és közömbös, Moises Corvo felügyelő azonban eltökéli, hogy véget vet a gaztetteknek, és megbünteti elkövetőjüket. Nyomozása nemcsak versenyfutás az idővel, de valóságos ördögűzés is: végig kell járnia a katalán főváros nyomornegyedeit, luxusbordélyait, a fényűző kaszinók és gyomorforgató kanálisok világát.

Amikor a valóság napvilágra kerül…, az mindennél elborzasztóbb.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 320
Borító: KARTONÁLT
Súly: 370 g
ISBN: 9789633103692
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Varju Kata
Eredeti cím: La mala dona

SZERINTEM: Kíváncsian fogtam neki a könyvnek, mert bevallom, nem olvastam még spanyol irodalmat. Az pedig külön megmozgatta a fantáziám, hogy krimi, ráadásul a sötétebb fajtából. Szerintem annak, aki még gondolkodik a könyvön az hatalmas plusz lehet, amit én bőven olvasás közben derítettem ki, hogy igaz történeten alapul a regény.

A történet főhőse Enriqueta Martí és Moisès Corvo, illetve a narrátor személye is érdekes, ugyanis nincs kimondva, de gyakorlatilag a "Kaszás" meséli el a történetet. Elég fáradt voltam, amikor nekikezdtem, és elsőre teljesen összezavart ez az egész, hogy most akkor mi van? Ki kicsoda, micsoda, merre meddig? Visszaolvasva pedig értelmet nyert.

Barcelonába kalauzol a történet, az 1910-es évekbe, amikor egy szörny tartotta rettegésben a város utcáit, aki gyerekeket rabolt el, és ki tudja, mit tett velük. Ennek a szörnynek a nyomába eredt Moisès Corvo felügyelő, akit személy szerint nagyon megkedveltem, mert egyrészt a múlt században még nem voltak olyan szoros rendőri szabályok (lásd Corvo felügyelőnek nem tetszik valami, akkor durr egy pofon, vagy durr egy pofon köszönés helyett – ami persze nem helyes, de talán egy fokkal jobb, mint amikor egy bűnözőnek több joga van, mint a rendőrnek, vagy az állampolgároknak, de ebbe inkább ne menjünk bele mélyebben), másrészt Corvo felügyelő egy hihetetlenül szarkasztikus figura, amit én nagyon tudtam benne értékelni.

Szerintem ezért is, illetve alapvetően a könyvnek van egyfajta jellegzetes stílusa, ami elsőre nagyon furcsa lehet, de aki például szereti a krimit, az nagyon gyorsan bele tud rázódni, és élvezni is tudja. A könyv más, mint a megszokott, mint a "klasszikus" értelemben vett krimi: talán a narráció, s talán a karakterek miatt is. Nagyon tetszett, hogy belőlem nem csak annyit váltott ki, hogy oké, akkor göngyölítsük fel az ügyet, hanem a narrátor "személye" miatt számomra sokkal több érzelem és érzés vegyült a könyvbe.

Ahogy említettem, Corvo felügyelő személye nagyon megtetszett, és megszerettem, de ennek ellenére nem ő volt az egyetlen szarkasztikus figura a történetben: valamilyen szinten az összes karakterben ott bújkált az ironia és a szarkazmus, csak természetesen más és más nagyságban.

Egyáltalán nem volt könnyed a történet, sőt...Élveztem, és rettentően tetszett, ugyanakkor nagyon nyomasztó és komor volt; számomra tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amelyben a szereplők élnek, vagyis Barcelona sötét és veszélyes utcáit, ráadásul tökéletesen bele tudtam képzelni magam az 1910-es évekbe: úgy éreztem, mintha én is ott lennék. Nem sokszor szoktam ilyet mondani, de emelem kalapom az író előtt, mert zseniális lett ez a könyv. Nagyon várom a folytatást!

Hogy kinek ajánlom? Nehéz kérdés. Annak, aki szereti a krimit, viszont csínján bánjanak vele azok, akik nem bírják a gyomorforgató(bb) dolgokat. Ja, és a szarkazmus kedvelőinek azt hiszem, kötelező olvasmány.

Értékelésem: 9/10

BLOGTURNÉ KLUB EXTRA: Enriqueta Martí
Enriqueta Sant Feliu de Llobregat-ban született 1868-ban, s innen költözött Barcelonába. Először házvezetőnő és dada volt, majd később prostituálttá vált mind bordélyokban, mind az utcán, Barcelona kikötőjében. 1895-ben feleségül ment egy festőhöz, egy bizonyos Joan Pujalo-hoz. A házasság zátonyra futott, hatszor próbáltak kibékülni, de Enriqueta személyisége, karaktere, illetve a prostitúcióhoz való visszatérése ellehetetlenítette a frigyet. Gyermekük nem született, s 1912-re – amikor a Barcelona árnyai játszódik – már öt éve éltek külön Pujalóval.

Enriqueta kettős életet élt: nappal tisztességes asszonyhoz mérten öltözködött és viselkedett, éjjel azonban nem csak prostituált volt, hanem gyermekekre vadászott – akiket később szexuális szolgáltatásokra kényszerített, majd megölte őket. 1909-ben letartóztatták egyszer, amikor bordélyában 3 és 14 év közötti gyerekeket kényszerített prostitúcióra, ám az ügy elkallódott.

Legaktívabb éveiben több tucat gyermeket rabolt el és gyilkolt meg, ám utolsó áldozatát 1912 februárjában rabolta el. A kislány – Teresita – vallomása részletesen beszámolt arról, hogy milyen körülmények között tartózkodtak a Pontent utcai lakásban.

Enriqueta 1913-ban hunyt el.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)