2015-08-28

Jonas Jonasson – Az analfabéta, aki tudott számolni

FÜLSZÖVEG: Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Ráadásul úgy, hogy erről csak egyetlen svéd tud, Holger. Aki tulajdonképpen nem is létezik, csak az ikertestvére, akit szintén Holgernek hívnak. Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az „Úgy szar, ahogy van" nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lopott mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől? 2011-ben azt mondtuk Jonasson előző regényére, hogy az év legviccesebb könyve. Most, két évvel később, nyugodtan megismételhetjük ezt az állítást. A szerző magasra tette a lécet, és gond nélkül, röhögve átugorja.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 432
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 560 g
ISBN: 9789632932903
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító: Kúnos László
Eredeti cím: Analfabeten som kunde räkna

SZERINTEM: Kissé félve vettem a kezembe a kötetet, mert egyrészt nem tudtam, hogy mégis mit lehet alkotni A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt után, másrészt a humorhoz valljuk be, kell hangulat, hogy szórakoztasson, hogy átjöjjenek a poénok. Nos, Jonasson egyébként sem tolja a képünkbe a vicceket, szóval néha agy is kell, hogy leessen a tantusz.

Jonasson nagyon szeretheti a bombákat, de leginkább az atombombákat, ugyanis A százévesben is előfordul egy-kettő, míg Az anafabétában csak egy, de az állandó főszereplő. Az alaphelyzet hasonlóan lehetetlen és vicces, kezdve Nombekóval, aki egy afrikai analfabéta, aki mégsem analfabéta, sőt...majd pedig folytatva a sort Holgerrel és Holgerrel, meg a királyimádó papával. Tulajdonképpen a könyv eleje a múltról szól, hogy hogyan jutunk el a mosthoz, a második fele pedig azt beszéli el, hogy a kis társaság, aki összejött, mennyire lehetetlen szituációkba keveredik. Nekem a második fele jobban tetszett a könyvnek, szerintem poénosabb, kedvesebb, szerethetőbb volt, vagy lehet, hogy csak engem emlékeztetett annyira A százévesre, hogy inkább már ismerős volt.

Szóval a Holgerek papája és a svéd királyimádása vicces volt, leginkább az a része, amilyen kalandokba keveredett annak kapcsán, hogy mindig az éppen aktuális királyt hajkurászta. Aztán egy sajnálatos fordulat kapcsán királyellenes lett, de még megélte a jelenlegi királyi családot, mármint XVI. Károly Gusztáv trónra lépését, illetve gyermekeinek születését, akiket úgy jellemzett, hogy a király, és pereputtya. Kíváncsi vagyok, hogy az egyébként királypárti Svédországban ez kiváltott-e valamilyen visszhangot.


A svéd királyi család: elöl Szilvia királynő és XVI. Károly Gusztáv király, hátul balról jobbra Madeleine hercegnő és Christopher O'Neill gyermekükkel, Leonore hercegnővel (azóta megszületett a kisfiuk is, Nicolas), középen Viktória koronahercegnő és Dániel herceg gyermekükkel, Estelle hercegnővel, jobb szélen pedig Károly Fülöp herceg és Sofia hercegnő. // 2015

Holger papa viszonylag hamar meghalt, és a gyermekei vették át az ügyködését, na meg a teljességgel lehetetlen poénok gyártását. Nekem tényleg egy kicsit A százévesre hajazott a történet, mert ha jobban megnézzük, ott is egy kis csapatról szólt a sztori nagyobb része, csak úgy, mint itt: Holger 1, Holger 2, Nombeko, a méregzsák, és Gertrud hercegnő, a végére pedig becsatlakozott maga XVI. Károly Gusztáv és a miniszterelnök is. Tulajdonképpen ebben a második részben volt több poén, viszont én hiányoltam azt a katartikus, igazán nevetős történetet, ami A százévest jellemezte, mert Az analfabéta, aki tudott számolniban fel-feltündezett néhány megmosolyogtató poén, volt, amin hangosan fel is nevettem, de sajnos elmaradt az a hihetetlen élmény, ami A százávest jellemezte.

Ha valaki el szeretné olvasni Jonasson könyveit, akkor mindenképpen azt tanácsolnám neki, hogy A százévessel kezdje. Lehet, hogy annak ismerete nélkül Az analfabéta is legalább annyira tetszene, de ezt már sosem fogom megtudni. Minden esetre eme hibája ellenére szórakoztatott, tetszett, és könnyen csúszott. Egy könnyed nyári olvasmány volt, ami akár a szürke őszi délutánokon is remek szolgálatot tehet egy bögre forró teával vagy kávéval.

Értékelésem: 7/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)