2015-07-27

Paolo Bacigalupi – A kételygyár


FÜLSZÖVEG: A kamasz Alixnek egy jómódú amerikai család tagjaként nincs túl sok problémája, egy nap azonban felkeresi egy titokzatos srác, aki azzal szembesíti, hogy minden, amit az életéről tud, hazugság. Apja abból szerzi pénzét, hogy hiányosan tesztelt gyógyszereket forgalmazó gyárakat véd az áldozatok követeléseivel szemben. Alixnek számolnia kell a lehetőséggel, hogy az eszes és vonzó idegennek, aki egy fiatalokból álló radikális aktivista-csapat feje, talán igaza van, és az események felgyorsulásával el kell döntenie, hogy lebuktatja-e azt az embert, aki felnevelte és mindent megadott neki.






INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.
Oldalak száma: 394
Borító: KARTONÁLT
Súly: 350 g
ISBN: 9789634060390
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Horváth Norbert
Eredeti cím: The Doubt Factory 

SZERINTEM: A kételygyár. Bennem nagyon sok gondolatot felvetett az események láncolata, ahogyan a főszereplő viszonyult a tényekhez, illetve azokhoz a dolgokhoz, amik vele történtek. Ha egy szóban kellene jellemezni a történetet, akkor az a Stockholm-szindróma lenne részemről, és nem a csodálatos svéd főváros említése miatt, hanem mert talán ez a rész volt, amin a legjobban kiakadtam.

Szóval van nekünk alapjáraton egy Alix Banksünk (aki lány, és nem fiú, mint ahogy először hittem), akinek mindene megvan, és gyakorlatilag a családjával a felső 10 ezerhez tartozik. Átlagos gimnazista, ha a luxust nem számítjuk, és van egy bajkeverő kisöccse, de semmi extra. Egy nap pedig megjelenik egy titokzatos srác az elit gimi udvarán, és gyomorszájon vágja az igazgatót...Ezután nagyjából felpörögnek az események, a srác Alix nyomába ered, majd pedig elrabolja.

Ketrecben ébred, ahol nem ijed meg, nem mutatja azokat a tipikus jeleket, amiket minden normális ember tenne, ha arra ébredne, hogy rácsok veszik körül, és korlátozzák a szabadságát. Talán ez volt az egyik hatalmas jel számomra, hogy itt nem stimmel valami, mert biztos van olyan pszichológiai jelenség, hogy valaki szereti, ha bezárják, nade egy tizenéves fiatal lány? Ráadásul azután, hogy felfedezte, hogy a legjobb barátnője elárulta. Nem akarok spoilerezni, de a cselekményben később van egy-két számomra logikus dolog, amire azt mondtam, hogy oké, normális ember így tenne, de aztán van egy pont, amire csak annyit tudok mondani, hogy mindfuck, és miért? Akkor volt először az az érzésem, hogy jéé, ez olyan, mint a Stockholm-szindróma, de lehet tévedek, és nem pont az, aztán úristen, ez a Stockholm-szindróma. Végül pedig csak a fejem fogtam, hogy ez a nagyon beteges verziója a Stockholm-szindrómának.

Valószínűleg nagyon máshogy szocializálódtam, de például egyáltalán nem tudom megérteni Alixet a regény második felében, egyszerűen nekem túl sok. Ha az embernek szerető szülei vannak, akkor tökmindegy, hogy mit csinálnak, nem fordulsz ellenük, és nem leszel bűnözővé, csak mert a szívszerelmed azt mondja...

A történetnek pedig van egy másik oldala is, ami számomra izgalmasabb volt, mégis burkoltan szerepelt csak a cselekményben. Ez pedig maga a kételygyár. Mert hiába hangzik fikcióként, szerintem mégis nagyon hétköznapi, akár Magyarországon, de főleg Amerikában. Sci-fisen hangzik, de nagyon is el tudom képzelni, hogy a könyvben foglaltak minden nap megesnek, és valamilyen szinten az író erre is fel szerette volna hívni az olvasók figyelmét, főleg a tinikét.

Összességében a könyv tetszett, mert pörgős volt, illetve elgondolkodtatott, és egy kicsivel több volt, mint egy átlagos olvasmány, viszont voltak benne olyan fordulatok, amiket egyszerűen nem vett be a gyomrom (lásd a Stockholm-szindróma).

Értékelésem: 8/10



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)