2015-07-08

Marie-Aude Murail – Oh, boy!


FÜLSZÖVEG: Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 192
Borító: PAPIRKÖTES
Súly: 260 g
ISBN: 9789632455716
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK
Fordító:Burján Monika

SZERINTEM: Egy igen rövidke, de annál inkább szívbemarkolóbb történet három testvérről, az összetartásról, az árvaságról, és az elfogadásról. Sokszor láttam már a könyvet a neten, de csak most kerültem oda, hogy elolvassam. Kár, hogy ilyen későn, mert tényleg egy olyan történet, melyet sokaknak olvasnia kellene.

Először azt gondoltam, hogy érzékenyen fog érinteni a téma, de nagyon gyorsan rájöttem, hogy Murail nem a szomorú végét fogta meg ennek a borzasztó helyzetnek a mesélés közben, hanem a humorosat, a szarkasztikusat. Tetszett, hogy noha a szereplők gyerekek, mégsem "igazi" gyerek módjára viselkedtek. Például az intellektuálisan koraérett Siméon, akinek a karaktere nem csak a bölcsességet mutatta a többieknek, hanem azt is, hogy ha már belekerültek abba a helyzetbe, ami rossz, erre pedig a még rosszabb jön, akkor sem szabad feladni. Spoilerezni most sem szeretnék, de ami vele történik, az a történetben úgy van megírva, hogy az ember viszonylag könnyen megemészti, elolvassa, nem rágódik rajta olyan sokat, de a való életben ez mégiscsak egy tragédia...

Morgane számomra egy kissé szürke karakter volt, olyan semmilyen, a két testvér között lavírozott, saját, kiforrott egyéniséggel nemigen rendelkezett. Nem úgy, mint a pici Venise, aki a tipikus mintája volt azoknak a gyerekeknek, akik tudják, hogy szépek, és már egészen kicsi korukban ki is használják. Plusz Morgane is kicsi nyolc évesen, de az ő karakterében nem véltem felfedezni azt a nagyon szembetűnő gyermeki vonást, mely Venise-re nagyon is jellemző volt: ahhoz megy, akinél szebbet, jobbat remél/kap, és nem oda, ahová a szíve húzza.

Barthelémy karaktere volt számomra a szív a történetben, először nem is igazán figyeltem oda rá, de aztán lapról-lapra egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy sokkal szimpatikusabb, mint azt első blikkre gondoltam. A történetben ő képviseli a meleg-szálat, és az Oh, boy!-ban is kiérződött az, amit egyébként is gondolok a melegekről: sokkal empatikusabb, nyíltabb, el- és befogadóbb volt, egyszóval sokkalta emberségesebb, mint az összes többi szereplő együttvéve. Kicsit szétszórt, kicsit lökött, de hatalmas szívű karakter, aki azt hiszem, szinte egyedül vitte a hátán a regényt.

Az Oh, boy! leginkább a karakterekről szólt a szememben, és ahhoz, hogy kibontakozhasson mindenki, kellettek ezek a történések, másfelől viszont picit zsúfoltnak éreztem, annyi történést sűrített bele az írónő a történetbe. Illetve nem elég, hogy a három testvér elárvult, a nagyobb rákos is lesz, majd a könyv végén rándítanak egyet a vállukon, hogy tünetmentes, az majdnem gyógyult. Nekem ez a betegség a vesszőparipám, és ezért nem tudok soha elmenni szó nélkül mellette. Először azt hittem, hogy pont emiatt nem fog annyira tetszeni a történet, de szerencsére sikerült elvonatkoztatnom tőle annyira, hogy az igazi mondanivalójára oda tudjak figyelni. Komoly történet, némi humorral elmesélve, lebilincselő és érdekes, legalábbis nekem tetszett.

Értékelésem: 8/10


Felkeltette a figyelmed? Érdekel?


2 megjegyzés:

  1. Névnapi ajándékozáson elvileg ezt a könyvet kapom majd egy Molyocskától, úgyhogy nagyon örülök a véleményednek, főleg annak, hogy tetszett! Remélem, bennem is hasonló érzéseket kelt majd. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem neked is fog tetszeni :) De majd várom a véleményedet róla ^^

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)