2015-07-18

Könyves blogger 1x1: gyakorlati tippek és tanácsok


Egy ideje gondolkodom már ezen a bejegyzésen, részben a nyár eleji ask.fm-es csoda miatt, részben pedig azért, mert például annó én is nagyon kíváncsi voltam minden hasonlóra, hogy hogyan vezessünk például olyan blogot, ahová szívesen járnak az olvasók, visszajárnak az olvasók, és a maga nemében még sikeres is. Nyilván nem szentírásként kezelem, de a saját tapasztalataimat leírom lentebb, kommentben pedig ha van keddvetek, ki is lehet vesézni a témát.


Mi az a blogolás, és nekem való-e?
Talán ez az alapja az egésznek. Rengeteg nézőpont van, hallottam már azt is, hogy milyen jó, hogy bárki írhat bármiről, és az ellenkezőjét is, hogy korlátozni kellene, hogy ki írhasson, mert egynémelyik blog gyakorlatilag egy online szemetesként is funkcionálhatna. Meglátásom szerint remek eszköz arra, hogy kibontakozhasson az, aki szeretne, de ugyanakkor valamilyen szinten már átestünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Ezek az általános blogok, most viszont a könyves blogokra szeretnék picit rámenni.

Könyves bloggernek lenni annyit tesz, hogy szeretsz olvasni, szeretsz írni, és ezt összegyúrva írsz az olvasásélményedről. Ha ezt nyűgnek érzed, idegenkedsz tőle, akkor valószínűleg nem ez lesz a te tereped, de ha eleinte például azt gondolod, hogy ez katasztrófa lett, de mégis élvezettel, szenvedéllyel vezeted a blogot, akkor nagy eséllyel elkezdesz fejlődni is. Például velem is így történt, meg szerintem a blogturnés csajokkal (és Tibivel) is, mert mi sem bloggerként születtünk. Senki sem születik annak. 

Nem mondom azt, hogy csak akkor nyiss blogot, ha biztosnak érzed magad, de például az szerintem egy jó tanács, hogy ha el is kezded, akkor először magadnak írogass, próbálkozz, később pedig csak a barátaidnak mutasd meg, és kérd a véleményüket. Szerintem erre én is jó példa vagyok: hirtelen felindulásból nyitottam ezt a blogot, mert miért ne, és ha nem tetszik / nincs hozzá kedvem / nagyon rosszul csinálom, akkor hát istenem, ott a törlés gomb, senkinek nem ártottam vele. Eleinte csak a barátaimnak küldtem el a linket, hogy figyelj, nyitottam egy új blogot (a kismilliomodikat, mert én is "gyakoroltam" valahol), és mondj róla valamit. Jó visszajelzéseket kaptam, sőt, az eddigi legjobbakat, mégis azt éreztem, hogy pocsék az egész, és vállalhatatlan, ennek ellenére mégis nagyon lelkes voltam. Talán ez juttatott át a holtponton. Szóval a blogoláshoz mi kell: szenvedély, elkötelezettség, és némi alázat. Meg persze helyesírás, de ez nekem a vesszőparipám, néhány barátom csak grammarnazinak hív :)

Blogot indítani egyébként nagy felelősség, még akkor is, ha elsőre nem úgy tűnik. Amit az interneten leírsz, azért vállalnod kell a felelősséget, illetve ha sikeres leszel, sok követővel, akkor ezek a követők valószínűleg bíznak benned, bíznak az izlésedben, és lesz olyan is, aki vakon követni fog, bármit tegyél, vagy csinálj. Éppen ezért, illetve mert ahhoz, hogy könyvekről írj, kell egy bizonyos érettség, viszonyítási alap, én úgy gondolom, hogy azért 17-18 évesnek minimum lenni kell egy könyves bloghoz. Én pár nap híján 20 éves voltam, amikor ez a blog megnyílt, és egyáltalán nem bánom, hogy ilyen "későn" nyitottam, mert kellett hozzá az a rengeteg múltbéli történés, hogy olyan ember legyek, úgy gondolkodjak, hogy egy szimpla tetszik-nem tetsziken túl tudjak lépni az értékeléseimnél. Plusz azért nagyon sok olyan könyv is megjelenik, amiknek kicsit komolyabb a mondanivalója, és valaki akármennyire is érett, 14-15 évesen nem fogja megérteni, nem fogja annyira érezni a dolgot. Tinikorban néhány év is rengeteget számít a komolyságot illetően. Illetve ott a jogi felelősség is a kiadók felé, melyet ugyebár 18 éves kor után tudz csak vállalni. Kell azért minimum ennyi év tapasztalat, érettség, hogy nagyjából megtaláld önmagad, és kiforrott véleményed legyen a világról, a könyvekről. Nyilván vannak kivételek, de eddig nekem ez a tapasztalatom.

Elkezdek blogolni. De hol?
Több ingyenes platform is létezik, a nem magyarok közül például a Blogger (blogspot), Wordpress, vagy hogy egy svédet is kiemeljek, a blogg.se, a magyarok közül pedig ott a blog.hu, a cafeblog.hu, meg egy csomó más is, amiket bevallom, nem ismerek. Szerintem ez egyénfüggő, én például a Bloggert preferálom azért, mert ingyenes, a designt könnyű mindenféle kódolási ismeret nélkül is alakítani, és talán mert ez a legnépszerűbb. Én ideszoktam, és nem is akarok elmenni, mert ezen a platfformon a legtöbb a szabadság számomra. Persze aki az informatikában otthon van, annak a Wordpress ezerszer több lehetőséget nyújt, de én nem esek bele ebbe a kategóriába. Egyébként érdemes nagyobb szolgáltatót választani, mert ők kisebb eséllyel omlanak össze, vagy tűnik el a blog teljes tartalma - és ilyenekről sajnos többször is olvastam, hogy gyakran megtörténik kisebb szolgáltatóknál

Megnyitottam a blogom. Hogyan tovább? Design?
Ugyan még a blognyitás előtti lépés, de webcímet és blognevet kell választani. Célszerű ugyan azt, mert így az olvasók azonnal rád tudnak majd keresni, ha eszükbe jut valami veled kapcsolatos. Manapság óvva intenék mindenkit az xy könyvei vagy az xy olvas nevektől, mert sablonos. Tudom, pont én mondom, akinek szintén ilyen neve van, de ha most kezdeném, nem ezt választanám. Mert ha kitalálsz valami olyan címet/nevet, ami az olvasáshoz köthető, mégsem a fenti kettő valamelyike vagy kombinációja, akkor sokkal kreatívabbnak tűnsz majd. Plusz manapság már nagyon sok blog fut hasonló nevekkel. Régebben ez nem tűnt annyira elcsépeltnek, mert nem is volt annyi könyves blog, manapság viszont úgy érzem, megszaporodtak, ezért írtam (és még véletlenül sem szeretnék ezzel megsérteni senkit).

Ha megvan a név, akkor a Blogger például azonnal kéri, hogy válassz egy sablont. Ez egy alapverzió, amit később lehet alakítgatni, és itt jön a képbe a design/kinézet. Fontos! Ez olyan, mint hogy meglátsz egy embert az utcán, vagy akárhol, és kialakul róla egy képed az első benyomás alapján. A blog ugyan így működik: rákattintanak a linkre, és ha nem egy barátságos, kellemes oldal képe villan fel, akkor nagy eséllyel kapsz egy x-et, meg egy rossz szájízű, potenciális olvasójelöltet, aki nem biztos, hogy vissza fog kattintani. Én személy szerint a most kint lévő egyszerű, letisztult, fehér verziót támogatom, mármint a saját oldalamat így szeretem látni. Nekem ez tetszik, és akárhányszor próbáltam változtatni, kis idő után mindig visszatértem ehhez a kinézethez. A hátterek fehérek, a betűk pedig sötét színűek, lehetőleg valamilyen egyszerű, közismert, és könnyen olvasható betűtípussal. Én személy szerint a bejegyzés címét is hasonló, mindenképp olvasható betűtípussal szeretem írni, mert a lényeg az olvashatóság, nem a cicoma.

Amitől én a falat tudom kaparni design szempontjából például, ha sötét a háttér, és világosak a betűk: nekem ettől gyakorlatilag kiég a retinám, és ha érdekelne is az adott blogger(palánta) mondandója, egyszerűen képtelen vagyok elolvasni az írását, csupán technikai okok miatt. Nem szeretem a villódzó, csillámló, teljesen oda nem illő dolgokat, képeket, és a hideg ráz, ha böngészés közben megszólal valamilyen zene. A legjobb, amikor utóbbit nem is lehet kilőni.

A fejléc gyakorlatilag mindegy, hogy milyen (bizonyos keretek között), nem az a mérvadó. Sőt. Ha olvasható és érdekes egy blog, akkor nem is a design a fő, hanem a bejegyzés. Ezt még tavasszal írtam le, hogy azért, mert egy kellemetlen kinézetű, ámbár tartalmas bejegyzésekkel tűzdelt blogon hihetetlen egyszerű változtatni, addig gyakorlatilag egy csúcsszupernek elkönyvelt kinézetű oldalt, amin értékelhetetlen bejegyzések vannak már sokkalta nehezebb olvasható formába hozni.

Megvan a blog kinézete. Milyenek legyenek a bejegyzések? Hogyan épül fel egy könyves értékelés?
Nos, ez ugye a váza a könyves blognak. Eleinte szerintem mindenki olyan, mint egy őzgida: csetlik-botlik, és ezért is írtam fentebb, hogy eleinte inkább csak magadnak írj, hogy kipróbáld a dolgot, neked való-e a blogolásnak eme szeglete.

Ahány könyves blogger, annyi féle bejegyzéstípus, szóval erre rendes válasz nincs. Én annó, amikor indultam, kitaláltam a fülszöveg-információ-szerintem triót, és ehhez a mai napig tartom magam. Az értékelést például mindig valamilyen személyes benyomással kezdem, ami kapcsolódik a könyvhöz, de még nem a konkrét gondolataim róla.

Sokan kritikaként gondolnak a bejegyzéseikre, én például véleményezek, mert kritizálni a szó irodalmian vett értelmében nem tudok, és ezt vállalom is. Ahogy az infóban benne van a blogon, én a véleményemet, a benyomásaimat írom le a könyvekről, ezt gyakorlatilag bárki meg tudja tenni, akinek van valamilyen érzése, gondolata egy könyvről (és valljuk be, ha elolvastuk, akkor csak hagyott bennünk némi nyomot). Én általában várok vele néhány napot, mire megírom, addig ülepszik, lecsillapszom, ha felkavart, amikor pedig van ihletem, akkor egy egyszeri alkalommal leírok mindent. Általában nem szoktam értékeléseket sokáig húzni, mert amikor egyszerre leírok mindent, akkor elégedettebb is vagyok azzal, amit kiadok a kezem közül, összeszedettebbnek érzem.

Az értékeléseimbe mostanában előszeretettel teszek képeket is, szerintem egy hosszabb szöveg közé kifejezetten ideális beszúrni 1-2-t. Van, aki kézzel-lábbal tiltakozik ellene, van, aki nem, de ahány blogger, annyi szokás. Nagyon hosszú szövegeket nem kellemes egy kis "pihenő" nélkül olvasgatni, szóval én például ezért (is) publikálom így a bejegyzéseimet.

Maga a bejegyzés milyensége: szerintem nincs minimum karakterszám, mert van olyan könyv, ahol nem tudom befogni a szám, annyi mondandóm van, és van olyan könyv, hogy rengeteg érzelmet kiváltott belőlem, mégsem tudom megfogalmazni épkézláb módon. A lényeg az, hogy ne 5 mondat legyen azt ragozva, hogy tetszett és pont, vagy a fülszöveg leírása saját szavakkal, vagy főleg ne lopj más bloggertől! Szóval a túl rövid bejegyzést senki nem szereti (olvasó, bloggertárs, kiadók, stb.), a túl hosszú pedig remek, csak a mai világban már azt nem fogja mindenki elolvasni. Most mondanám, hogy nekem a logikai felépítés fontos, de annyira nem. Igyekszem nem csapongani, de egyébként mindent úgy szoktam leírni, ahogy eszembe jut, átolvasás után persze van, hogy finomítani kell 1-2 helyen, vagy eszembe jut még egy-két dolog, és azt beleírom. Ha nagyon tetszett a könyv, akkor az összes szempontot felsorolom, hogy miért, különösen a személyes vonatkozásokat: ha nekem teszem azt azért is tetszett az a könyv, mert egy csomó stockholmi tájleírás van benne, akkor az egy jel, hogy én oké, imádom, de a másikat lehet, hogy untatni fogja. Ha megosztott a könyv, akkor a jót is és a rosszat is részletezem, hogy miért nem tetszett. Szerintem egyáltalán nem etikus csak szimplán leírni, hogy xy könyv szar. Miért? Indokold meg! Ha azért "szar", mert mondjuk horror, te meg csak lányregényeket olvasol, akkor csak szimplán nem a te izlésed, és a kettő között hatalmas különbség van.

Így hirtelen erről ennyit tudnék szólni, de nyilván van még nagyon sok egyéb tényező, hogy hogy születik egy bejegyzés. Könyves bloggernek lenni szerintem menő, és én élvezem minden percét, hogy a hobbimat elismerik, de ehhez bizony többet kell "dolgozni", mint egy sminkes bloghoz például. A sminket leteszteled, írsz róla, és általában gondolom nem tör ki a frász, hogy jön a határidő. Na most elolvasni egy könyvet azért nagyjából gondolom ti is tudjátok körvonalazni, hogy mennyi idő, és akkor vegyük hozzá, hogy a blogger is emberből van, lehetnek magánéleti/iskolai/munkahelyi problémái, amikor például a háta közepére nem kívánja az egész olvasósdit. Szóval ezért kell szerintem a blogolásba újságírói véna is, hogy ha minden bajod van, és nyűgös vagy, akkor próbálj egy kicsit objektív lenni, és ne azért húzz le egy könyvet, mert akkor épp a hangulatod volt pocsék.

Minőségi bejegyzés, stilisztika
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a minőség nem abból áll, hogy valamiről csupa jót írsz, hanem hogy összeszedetten írsz, ahogy fentebb már olvashatjátok. A minsőégből nem következik azonnal a recenziós példány, mint olyan, ami miatt volt, aki le akart fejezni bennünket. De egyelőre ne szaladjunk ennyire előre. Megnyitottad a blogod, rendbetetted, elkezdtél írni, és esetleg még jól is csinálod. Ez szuper. De kell egy kis idő, hogy elindulj, jöjjenek az olvasók, megjegyezzék a neved, és egy kis ismertségre tegyél szert. Ezidő alatt te is rájössz, hogy neked való-e, szeretnél-e foglalkozni vele komolyabban, vagy inkább hagyod, mert nem annyira a te asztalod. Úgy általában azt gondolom (kismillió bloggal a hátam mögött), hogy ki kell tapasztalnia mindenkinek, hogy mi az a téma, amiről tud folyamatosan írni, és amiről minőségi bejegyzéseket tud hozni. Én például írtam beauty blogot is, de nem éreztem azt, hogy megütöttem volna azt a mércét például a képeknél, amit én magam elvártam volna, így pedig mástól sem vártam el, hogy azt mondja, ez nagyon jó. Itt, a könyves platformon nem nekem kell kattintgatnom, maximum ha Instagramról szedek le képeket, de ott meg a filterek megoldják. Nem tudok fotózni, eddig és jelen pillanatban nem volt és nincs felszerelésem hozzá, és szerintem ezt nem szégyen bevallanom. Most fogok fényképezőt vásárolni, és nálam ez nem jelenti például azt, hogy rögtön fotós leszek tőle, mert tudom, hogy nincs hozzá tehetségem, vagy legalábbis nem annyi, mint egynémelyik ismerősömnek. Nem omlott össze a világ, én írásban vagyok erős :)

Szóval a minőség fogalma: én önmagammal szemben rettentő kritikus vagyok, és most érzem azt a bloggal, hogy én kihoztam magamból a maximumot, és nem is rossz, de ha most irigység, meg minden hátsó szándék nélkül azt mondjátok, hogy valami nem jó a blogon, akkor az például azért van, mert a technikai tudásom eddig tartott. A mostani kinézet csak az én pepecselésemnek köszönhető (leszámítva a középre húzott cím), és kilátásban van a blog csinosítgatása, szakavatott kezek által, de erről majd később ;) A "belső", a bejegyzések pedig olyan dolgok, amire azt mondom, amit fentebb is írtam: van, ami jobb, van, ami kevésbé jó, de ez hanggulatomtól és lelkiállapotomtól függően változik, viszont minden esetben próbáltam a legtöbbet, a legjobbat összehozni.

A fontos tehát, hogy elsősorban a blog gazdája mérje fel a helyzetet: tetszik vagy nem? Ha utóbbi, akkor én magam tudok-e ellene tenni? Ez mind igaz a sablonra és a bejegyzésekre is. Ha szintén nem vagy fotós alkat, akkor ott a Pinterest, a Weheartit, a Tumblr, meg a Google, én is innen szedem azokat a képeket, amiket beletűzdelek a bejegyzésekbe.

De ha már bejegyzés, akkor kitérek pár szóban arra is, hogy nekem mi a fontos: nyilvánvalóan az olvashatóság, az a betűméret, ami nem túl kicsi, és nem túl nagy, a szemnek ideális, sötét szín (most hogy ez fekete vagy lila, engem nem zavar, csak ne rikítson), a tagolás, hogy ne egy bekezdés legyen mondjuk az egész bejegyzés (ezt a posztot ha tagolás nélkül írnám, ember nem lenne, aki elolvasná), HELYESÍRÁS, elnézést, nyelvtannáciként egyszerűen kifolyik a retinám az olyan alapvető, és buta hibáktól, amikor valaki összetett szavakat külön ír, vagy az igekötős igéket, ahol az ige előtt van az igekötő külön ír. Én erre allergiás vagyok, és igenis, aki nem tud helyesen írni, az vagy ne blogoljon, vagy kérjen meg valakit, hogy ellenőrizze le a bejegyzéseit, és javítsa a hibáit. Sajnos van olyan blogger, aki mondjuk rá, hogy sikeres, felkapott, és mégis a fejemet tudnám az aztalba verni, hogy egyszerűen a helyesírása nulla. Erre van egy ellenpéldám is, a csajszi sem igazán tud írni, de ő videózik: beszélni tud, szóval gyakorlatilag kikerüli azt, ami nem az erőssége. És most ebből lehet botrányt kreálni, de igenis, ha leírsz valamit, akkor ne tipord két lábbal az anyanyelvedet. Persze, vannak elírások, félregépelések, éjszakai hibák, amikor fáradt az ember, és ilyeneket én is elkövetek rendszeresen, de ember vagyok, hibázok. És azért ha valakinek az írására ránézel, akkor látszik, hogy tud vagy nem, még akkor is, ha van benne néhány hiba. De visszakanyarodva a bejegyzésekhez, van még egy utolsó stilisztikai elem, ami nekem nagyon fontos: a sorkizárt szöveg. Emberek, ez két kattintás, viszont nagyon sokat tud dobni az összképen. Most mondhatjátok, hogy ez sok, de nekem például kellemesebb ránézni az ilyen blogokra. És nem lehetetlen összehozni, mert én is olvasok ilyeneket.

Recenziós példányok, kiadók
És akkor jöjjenek a recenziók, gondolom ez lesz a legérdekesebb része a posztomnak. Recit őszintén szólva, nem tudom, hogy mennyi idő után lehet kérni. Szerintem olyan 3-4 hónap rendszeres blogolás után, értsd ez alatt, hogy aktívan foglalkozol az oldaladdal, és mondjuk megvannak  fent említett minőségi kritériumok. Gondoljatok bele: a kiadónak nem jó reklám olyan bloggernek könyvet adni, akit nem olvasnak. De a követőkről lentebb lesz szó.

A recenziós példány NEM ajándék. Amit megkapunk könyvet,  kb. egy hónapunk van rá, hogy elolvassuk, ami soknak tűnhet, de ha kapsz például 6 könyvet különböző kiadóktól, akkor már nem is annyira sok az az egy hónap. Én személy szerint nem szeretek csúszni, de gondolom a kiadók megértik, ha vészhelyzet van, és azért nem publikálsz időben. Szóval van az adott könyv, amit elolvasunk, írunk róla, és nekünk nem pénzbeli fizetséget adnak ezért a kiadók, hanem könyvet, azt a példányt, amit elolvastunk. Az más kérdés, hogy lehet, azt a könyvet megvettük volna, vagy hogy én például táska és cipő helyett könyveket gyűjtök, szóval gyakorlatilag így támogatnak. A recenziós példány, és minden körülötte marketing: ha egy ismertebb blogger ír a könyvről, az ő szavára adnak, és találkoztam már sok olyan esettel, hogy azért vett meg valaki egy adott könyvet, mert azt olvasta nálam, hogy nagyon tetszett. Gondolom van olyan is, hogy egy bejegyzés eltántorít valakit a vásárlástól, de ha az előbbi esetet nézzük, akkor érzitek ti is az összefügéseket.

A kiadók és a bloggerek közti együttműködés egy partnerségi, egyenlő jogokkal (vagy nem is tudom hogy tudnám helyesen megfogalmazni) létrejött viszony. Tehát a kiadó nem áll a blogger felett, és a blogger sem áll a kiadó felett, hanem partnerek, egyenlő felek. Eddig ezt tapasztaltam minden nagyobb (és kisebb) kiadónál, aztán kaptam egy levelet, ami szerint az adott kiadónak beleszólása van mindenbe, még a bejegyzésed milyenségébe is, vagy hogy csak pozitív lehet. Nem. Reci ide vagy oda, fontos az őszinteség, és ebbe a hibába a bloggerek is beleesnek sajnos. Légy őszinte, mert egyrészt ha megvezeted az olvasóidat, hogy az xy könyv jó, holott utáltad, akkor nem leszel hiteles, másrészt azt, hogy nem tetszett, lehet kultúrált formában is közölni, és ha nem recenziós az adott nemtetsző könyv, akkor is így etikus. A minőség NEM egyenlő a pozitív véleménnyel!

Ennél az alcímnél viszont van egy dolog, ami nagyon kikívánkozik belőlem, mégpedig azok a leendő bloggerek, akik az "ingyen könyv" miatt nyitnak blogot. Oké, benne van a pakliban, hogy eljutsz így egy olyan szintre, ahol kapsz, de alapvetően érezhető lesz, hogy nem szívvel-lélekkel csinálod, hanem az extrák miatt. Én speciel tényleg úgy indultam, hogy szentül hittem, soha nem fogok könyvet kapni, mert soha nem leszek olyan szinten, nem fognak annyian követni, nem fognak érdemesnek találni erre a kiadók. Szóval csak csendben blogolgattam, aztán amikor jött egy változás, és elkezdtem megint sokat olvasni, akkor figyeltek fel rám, ha szabad így mondanom. Plusz ha csak a recire hajtasz, akkor az az idő, míg elérsz egy olyan szintet, amivel a kiadók látóterébe kerülhetsz, kínkeserves lesz. Hónapok, van, hogy évek, ennyi idő alatt pedig ki fog érződni a fásultság a bejegyzésekből. De persze próbálkozni szabad, csak nem érdemes olyan dologba időt és energiát fektetni, amit nem tudnál úgy csinálni, hogy a maximumot nyújtsd, és még élvezd is.

Olvasók, követők, social media, Facebook
Egy bloggernek bizony némi marketinget is "tanulnia" kell, és használnia kell az önmenedzseléshez, hiszen az egy dolog, hogy írogatsz egy ideig a fióknak, de ha jó vagy, akkor miért ne oszd meg mindenkivel? Nem vagyok marketinges, de szerintem fontos, hogy egy blogger minden platformon jelen legyen, ha pedig rendszeresen használ néhányat, akkor azt mutassa meg az olvasóinak is.

Manaapság elengedhetetlennek tartom, hogy egy blognak Facebook-oldala legyen, mert egyszerűen annyira nagy a befolyása a közösségi médiának, hogy talán a legjobb platform ez. Oké, vannak korlátozások, de még mindig ez a legjobb színtere a kapcsolattartásnak, és az információ áramlásának. Ide kapásból meg lehet hívni a barátokat, akinek meg tetszik, az meghívja az ő barátait (én így szoktam, ha találok egy könyves blogot: automatikusan meghívom hozzá a molyocska ismerőseimet, aztán majd ők eldöntik, hogy követik-e). Facebookon rengeteg blogger csoport is van, így például ott is meg tudod osztani a blogod, vagy én például azt szoktam csinálni, hogy valakinek ha tetszett a bejegyzése, akkor megosztom az én oldalamon (a blog oldalán). Ez nem mindig van így, és mindig a másik blogger tudta nélkül. Megrendelésre nem csinálok ilyesmit, ugyan úgy, ahogy például a blog alján lévő dobozkában sem veszek fel cserét, hanem azokat teszem ki, akiket olvasok, és ha rámegyek a saját blogomra, akkor látom a legutóbbi posztjaikat, nem siklok el felettük.

Mint social media ott van még a Twitter. Magyarországon nincs nagy kultúrája, míg mondjuk Amerikában ez is egy nagy befolyással bíró platform. Én itt inkább barátokkal, ismerősökkel beszélgetek 140 karakterben, vagy az apróbb hülyeségeimet osztom meg, és mások apróbb hülyeségét olvasom. Más a csapat, legalábbis akiket követek és visszakövetnek, inkább a személyes és szarkasztikusabb kommunikáció, ami mérvadó ott, legalábbis részemről. Én nagyon szeretem, mostanában fan lettem, pedig eleinte nem értettem az egészet, hogy mi értelme, stb. Rá kell érezni :) És nem mellesleg igazi barátokat lehet ott találni.

Az Instagramot is fontosnak tartom, de közel sem annyira, mint az előző kettőt. Ez inkább akkor mérvadó már, amikor több követője van egy bloggernek, ilyenkor előjön a kukkolási effektus, hogy mit csinál, merre van, stb. de például a blog életében én speciel nem látok semmilyen előnyt az Insta használatában. Szeretem, és használom, de ez inkább akkor fontos, ha egy személyre vagy kíváncsi.

Összességében ha a social medián jelen vagy a bloggal, akkor nagyobb az esélyed, hogy valaki belebotlik az oldaladba. Ha pedig minőségi, szép/kellemes ránézni, és érdekes, akkor nagy eséllyel követni is kezdenek. Én például mindenkit követek, akiben látok potenciált, ha pedig egy idő után azt érzem, hogy nem tetszik, akkor kikövetem, és nem történt semmi, ha pedig tetszik, akkor nyilvánvalóan maradok a követője itt is, ott is. Visszatérve a fentebb említett recenziós példányokhoz, manapság a kiadók azt is nézik, hogy Facebookon, Twitteren, meg a többi nyavaján hány követőd van, és így potenciálisan hány emberhez juthat el a könyv híre. Ezen is múlik, hogy kap-e a blogger recit, de ez nem azt jelenti, hogy azonnal likevadászatot kell indítani Facebookon.

Ahhoz, hogy elérj egy szebb számot, aki olvas, idő kell. Egy néhány napos blognak ne akarj rögtön a semmiből egy háromezer fős Facebook-közönséget, vagy például napi 5-600 oldalletöltést. Könyves blogot írni egyébként egyenlő azzal,  hogy ezek a statisztikák nem is lesznek akkorák, mint mondjuk egy beauty blognál. Mostanában már azt látom, hogy több embert érdekel az olvasás és a könyvek, de általánosságban egy fiatal lány szerintem inkább sminkeket nézeget, mint a legújabb krimi értékelését. De ha már krimi: én azt vettem észre, hogy engem hímneműek is olvasnak, illetve idősebbek is, ez pedig valószínűleg azért van, amit olvasok, amiről írok. Kevés mostanában is az a blogger, aki valami újat tud mutatni, például műfajban. A nyolcszázadik YA blogot pedig lehet, hogy olvassák néhányan, de barátnőm példájával élve: amikor a nyolcadik szempillaspirál-tesztet látom ugyan arról a termékről, már meg sem nyitom, mert unalmas. Nem eltántorítani akarok, csak valahogy így működik ez az egész, tényleg. Ha jó vagy, akkor persze ki tudsz tűnni, de egyre nehezebb, ahogy egyre több a blog.

Nem szeretnék elsiklani a nyereményjáték-téma felett, mert sokan ebbe is belekötnek, vagy lenéznek másokat, hogy ki hogy szervezi. Én például mindig kérem, hogy ha valaki jelentkezik, akkor kövessen 1-2 platformon, és van opció a többire is. Erre szokás azt mondani, hogy szánalmas, meg hogy csak azért szervez nyereményjátékot, hogy követőket vegyen, de szerintem ebben semmi kivetnivaló nincs. Ha én úgy döntök, hogy ki akarok sorsolni egy 2500-4000 Ft-os könyvet, akkor igen, elvárom azt, hogy aki szeretné megnyerni, az vigye az oldalam hírét. Akinek nem tetszem, az majd leiratkozik, de lehet, hogy 1-2 megosztás által nagyobb célközönséghez is eltalál a blogom, akik lehet, hogy szívesen olvasnak, ha tudnak rólam. Én például igyekszem észben tartani a könyves blogokat, de egyszerűen képtelenség, és nagyon sokról nyilván nem is tudok, mert nem jön velem szembe.

Nyilvánvalóan egy blognak egyszerűen nem szabad a folyamatos nyereményjátékokról szólni, de néhány havonta ha szervezel egyet-kettőt, abban például nincs semmi rossz. Ha nyereményjátékot szervezel, akkor viszont vállald be azt, hogy a nyeremény beszerzése mellett magadravállalod a postaköltséget. Miért? Mert szerintem nevetséges, hogy a nyertessel fizettesd ki. Kis leleményességgel egy könyv esetében 5-600 Ft-ból amúgy meg lehet úszni a dolgot.

Névvel vagy név nélkül?
Ugyan ez inkább az induláshoz kapcsolódó téma, de fontosnak tartom. Ahogy írtam, én rettenetesen féltem ettől az egésztől, és ezért is indult a blog Tekla néven, ami nagyon tetszett. Mármint a név. Így evidens volt: én vagyok, de mégsem vagyok beazonosítható. Sokáig nem éreztem azt, hogy nekem a nevemet és az arcomat kellene adnom a bloghoz, mert sokáig a családom, a rokonaim sem tudtak róla, vagy például iskolában, munkahelyen nem akartam, hogy kiderüljön. Illetve úgy gondoltam, hogy aki olvas, akinek tetszik, az az írásaim miatt olvasson, és esetlegesen ne azért, aki én vagyok. Gyakorlatilag tavasszal-nyár elején nyitottam, és engedtem több információt magamról, amikor már biztos voltam a dolgomban.

Nem mondom azt, hogy álnéven blogolni rossz, de én is jobban szeretek egy olyan bloggert követni, akihez tudok nevet, arcot társítani, vagy egy személyiséget. Nem tudom, hogy ki mit szeret tudni a másikról, én ezzel kapcsolatosan is magamból tudok csak kiindulni. Időközben egyébként egyéb okokból nevet változtattam, és második keresztnévként felvettem a Teklát. Nem a blog miatt, hanem mert egyébként is tetszett, és hozzám nőtt. Plusz a Cintia is elég különleges a maga nemében, a Tekla is, így ha már lúd, akkor legyen kövér.

Blogger vagy bloggerina?
Ha hímnemű vagy, és indítasz egy blogot, akkor manapság már automatikusan megkapod a blogger jelzőt. A lányok meg a bloggerina jelzőt. Nem. Én a falat tudom kaparni a szó "lányosításától", egyszerűen olyan hülyén hat, mintha valami fosztóképző lenne, mintha nem lennél teljes értékű. Szerintem ez nálam ilyen Anna Ahmatova-féle beütés, hogy nem költőnő, hanem költő, és biztosan hisztiként hat, de ha már a blogolásról írok, akkor ez is kikívánkozott belőlem, mint egy pici szelete a dolognak.

Közösség
Bloggernek lenni egyenlő azzal, hogy egy közösség tagja vagy. Sablonos és elcsépelt, de tényleg rengeteg embert ismertem meg a blog által, volt, aki így került az életembe, és közel is került hozzám, és van, akivel bármikor szívesen összefutok egy kávéra. Igazán negatív tapasztalataim még nem voltak, de ezeket egyébként is úgy fogom fel, hogy aki képtelen rendes stílusban, építő jelleggel kritikát mondani a blogról vagy rólam, az valószínűleg irigy, és az böki a csőrét, amit én feléptítettem magam köré. Maga a bloggertársadalom szerintem egy kicsit megosztó, de például a könyves körben nemigen tapasztaltam hasonlót. Több bloggerpajtival is találkoztam már, vagy rendszeresen tweetelünk, stb., illetve ott a Blogturné Klub, egy belsőbb kör, sokfelé az országban, de igyekszünk rendszresen összefutni.

Konklúzió
Nayon sok dologra kell odafigyelni, és persze amiket itt most leírtam, csak az én tapasztalataim, az én gondolataim, de talán ezek szükségesek ahhoz, hogy ténylegesen azt mondhasd, hogy rendes blogod van, és igazi blogger vagy. Nyilván máshogy is lehet csinálni, de én így jutottam el ide, ahol most vagyunk. Szívesen segítek bárkinek, akiben van hajlandóság a fejlődésre, elmondom bárkinek néhány szóban, hogy mit gondolok a blogjáról, mi a benyomásom, de természetesen az én szavam nem szentírás. Talán pár helyen úgy írtam, hogy mégse kezdjen bele valaki, de mégis arra buzdítok mindenkit, hogy próbálja ki magát. De kell hozzá az önkritika, hogy tudd, hol tartasz, min kell változtatnod.

Ahogy a legelején írtam, ha valamire például kíváncsiak vagytok, vagy másképp gondoljátok, akkor írjátok meg kommentben. Remélem lesz olyan, akinek hasznos lesz eme bejegyzés :)


14 megjegyzés:

  1. Szerintem ez a bejegyzés kifejezetten hasznos és motiváló volt. :) Köszönöm! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és remélem esetlegesen tudsz átemelni majd pár dolgot a saját blogodba is, ha úgy hozza a helyzet :)

      Törlés
  2. 2 napja kezdtem el egy könyves blogot ,és pont egy hasonló bejegyzést kerestem segítségért ,de így is nagyon jól jött a bejegyzés. :) Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tudok segíteni, és hajrá! ;)

      Törlés
  3. Nagyon jó lett a bejegyzés, sok hasznos dolgot írtál benne :) Köszönöm, segítettél vele :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést! Sokat fog segíteni, hogy a blogom olyanná váljon amilyenné én szeretném :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen :) Örülök, ha tudok segíteni :)

      Törlés
  5. Sok bloggernek kéne elolvasnia ezt a bejegyzést, nem csak annak aki könyves blognak készül..;) Simán ráhúzhatnánk ezeket a képek kivételével a beauty blogok világába is. Mondjuk, szerintem itt a könyves blogoknál is ki lehetne tűnni a képekkel, pl. a kezedben tartod és úgy fotózod le a könyvet, és akkor így meglennének a saját képpel járó örömök. Vagy egy kupacba belerakod a könyveket és akkor úgy fotózza az ember. Mindegy, nem okoskodom, csak megjegyeztem, hogy én ebben is látok lehetőséget, egy könyves blognál, hogy képekkel is érvényesülhessen a blogger. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, sokféle blogra rá lehetne húzni, de nem akartam túl okos lenni, szóval megmaradtam a saját témámnál :D Vannak a blogomon saját képek, nem rosszak, de valljuk be, nem is a legjobbak. Hamarosan tényleg lesz felszerelésem, akkor majd kacérkodok azzal is, amit te mondasz, de addig inkább meghagyom másnak :)

      Törlés
  6. Örülök, hogy végre valaki vette a fáradtságot és írt egy ilyen bejegyzést. Szerintem sok bloggernek van rá szüksége (nekem is), mert rengeteget lehet okulni belőle. Ha néhány ember rászánna egy kis időt - ha nem is rögtön -, de elég jelentős változásokon menne keresztül a blogja.
    Szeretném megköszönni a bejegyzést, tényleg sokat segítettél vele. :) Remélem sikerül majd olyanná változtatnom a blogom, amilyenné én szeretném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem én vagyok az első, vagy legalábbis olyan lehetetlennek tűnik, hogy én írjam meg elsőként ezeket az alapokat. a lehetőség mindenki előtt adott, hogy él-e vele, ha egyáltalán nem tud semmit a blogos dolgokat, akkor pedig szerintem nem ciki segítséget kérni.

      Nagyon szívesen, és hajrá, drukkolok! ;)

      Törlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen :) Örülök, hogy tényleg tudtam segíteni, és te is úgy érzed, hogy tudtál alakulni, fejlődni. Nem szentírás, amit fent írtam, szóval nyilván nem is kell az egészet egyidejűleg beépíteni a blogodba, de ha már néhány morzsácska megvan, az is szuper.

      A blogod külcsínye elsőre szerintem rendben van, olvasható a sötétebb tónus ellenére is :)

      Törlés

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)