2015-07-02

Elisabeth Gifford – A tenger háza

Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.

FÜLSZÖVEG: Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között. 

Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie. 

Elisabeth Gifford olyan, akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 304
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 320 g
ISBN: 9789636437619
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015 
Fordító:Kiss Ádám
Eredeti cím: The Sea House

SZERINTEM: A történet Skóciában játszódik, sokan emiatt is érdeklődnek iránta, engem viszont inkább a mítikussága miatt fogott meg, plusz a pici történelem miatt. Az én szótáramban a light kategória a könyv, abból is a tökéletesen kikapcsol, és élvezem szekció. Ó igen, és pont a legtökéletesebb időzítést választottam az olvasásra, a június végi borongós, hűvös, esős napokat.

A történet több szálon fut, először Ruth-t és Michaelt ismerjük meg a jelenben (1992-ben), akik teljesen átlagosnak tűnnek, majd pedig ahogy a hölgy elkezd kutakodni a múltban (1860), úgy Ferguson tiszteletes, Miss Katriona, és Moira, a cselédlány mindennapjai és múltjai is felelevenednek. Mindig szeretek hasonló összeállítású könyvet olvasni, nagyon szeretem, amikor több idősíkon fut a cselekmény (de csak ha követhető, és nem kavarodok bele folyton), és a történlem is vonz ilyen mesés szinten.

Maga a történet engem egy kicsikét a Gyönyörű titkok múzeumára emlékeztetett: sellők, selkie-k, fókaemberek, misztikum, illetve a megszállott kutakodás utánuk. Furcsa volt, hogy egy közel 30 éves férfi mennyire a megszállottjuk legyen ezeknek a dolgoknak, de azért szerencsére nem volt annyira beteges a rajongás, a vonzódás, hogy visszataszító legyen. Tudom, akkoriban minden más volt, és még volt felfedezni való faj, szóval nem rovom fel a dolgot.

A jelen szála nem annyira ragadott meg, hormonok és múlt ide vagy oda, Ruth egy kiállhatatlan hisztérika, akinek volt egy-két jobb napja, de alapvetően az a tipikus inkább hagyjuk egymást karakter. Michael öccse és annak barátnője, Szirom (?) – de leginkább utóbbi – a jó szemléltető arra, hogy Ruth-t miért nem igazán sikerült megkedvelnem. Viszont annál inkább bírtam Moirát (ciki vagy nem, róla először az Amercan Horror Story: Murder House-karakter jutott eszembe, s onnan is a fiatalabb alteregója), cserfes, nagyszájú, az az igazi talpraesett nő. Az ő és a tiszteletes szála tetszett nagyon, részben a fent már említett történelmiség miatt, részben pedig mert egy kicsit magamra is ismertem egy korábbi korszakomból Moirában.


A könyv elején Ruth megtalálja egy gyerek csontvázát, onnan indult a "tippmix", hogy vajon ki az apja-anyjaa, és hogyan került a padló alá, és habár elég kiszámítható ez a része a sztorinak, mégis tetszett, hogy volt benne két csavar. A harmadik főszereplő az 1800-as évekből Miss Katriona, és számomra ő volt a meglepetés, hiszen amennyire félrevezetnek Moira kommentárjai és gondolatai, annyira más érzéssel tettem le a könyvet vele kapcsolatosan.

Összességében véve nekem tetszett: kikapcsolt, lekötött, szórakoztatott. Nem volt benne semmi világmegváltó, de ez nem is az a műfaj, ahol ezt várjuk. Könnyed, borongósabb nyáresti kikapcsolódáshoz tökéletes, mert amellett majdnem elsiklottam, hogy számomra komor, kicsit borongósabb az egész hangulata a regénynek. Mert számomra a könyvek nem csak történetet adnak át, hanem érzéseket, képeket, színeket is.

Értékelésem: 8/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egyetértesz? Vagy hiányérzeted van a bejegyzéssel kapcsolatban? Írd meg! Minden megjegyzésnek örülök, mindig kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok :)